Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-155
256 155. országos ölés márczius 29. 1870. 19,283,000 frtot tesz. Ezen összeg elosztva 29*1* mértföldre — mert méltóztassanak megengedni, én csak megint megrövidítem a vasutat 3 | 4 mértfölddel, a melyet meggazdálkodtunk, — tesz 695,000 frtot mértföldenkint, a mi 6°| 0 kamat mellett, mint az államtitkár ur is kiszámította, 44,442 frt garantiának felel meg. Tehát ugyanazon ősszeg jön ki ez utón, melyet én is kihoztam. Hanem azt mondja az államtitkár ur, hogy ő mindezeket elmondván, nem tudja, hogy mit akartam én ebből kihozni ? Ki akartam hozni: először azt, hogy az állam vagyonára nézve oly különösen nagy takarékosság és gond, mint szükséges volna, nem fordittatik. Mert nézetem szerint, oly helyen, hol ezen vasutak vannak építve, sokkal olcsóbban lehetett volna vállalkozás utján is építeni. De főihoztam azért is, hogy azon igen nagy hangzatu szóvirágokat, melyeket előbbi beszédében az államtitkár ur mondott : hogy a magyar kormány tört az eddigi hagyományokkal, hogy a magyar kormány megdöntötte az Európában uralkodó elméleteket, hogy ezen szóvirágokat megezáfoljam: mert nem akartam, hogy ily álütások történjenek a házban és megczáfolatlanul maradjanak. Azután azt mondja, hogy részletesen fog szólam beszédem többi részeire is, habár „az egészből csak azt vette ki, hogy pletykán kívül az egésznek semmi alapja nincs." En, t. ház, azt, hogy azok, a müvet fölhoztam, pletykák volnának, el nem ismerem: mert én azokat részint a miniszteri nyilatkozatokból, részint a ház tárgyalásaiból vettem ; arra nézve tehát, hogy pletykákra alapítottam volna előadásomat, fölhívom az összes házat és az ország közvéleményét (Helyeslés hal felől.) Azt is kérdezte tőlem, hogy miért hoztam föl azon esetet, hogy a német kormány alatt olcsóbban építettek vasutat, mint most? Engedelmet kérek, én nem hoztam föl, nekem nem jutott volna eszem ágába sem kiszámítani azokat, hanem a közlekedésügyi miniszter ur fölhozta, hogy az eredmény, a mit a közlekedésügyi minisztérium elért, abból áll, hogy — holott annakelőtte 50—60 ezer írtért építettek vasutakat évenkint — most ők 33 ezer frtért építettek. Erre mondottam én azt, hogy méltóztassék muta,tni egy vasutat, mely olcsóbban épült volna az előbbieknél, kivéve a kassa-oderbergit. Erre nézve a miniszter ur fölhozta az első erdélyit, amely 46 ezer írtba került. Az igaz, hogy ez sem 50 ezer írt, hanem nem sokkal kevesebb. Ha tehát kérdi, hogy mindezeket mért hoztam föl, feleletem az : azért, mert a miniszter ur olyanokat említett föl, miket én ezáfolatlanul hagyni nem akartam. Azt mondja továbbá az államtitkár ur: nem foghatja meg, miért tettem én szemrehányást a közlekedési minisztériumnak e miatt, mikor magam is elismerem, hogy ismételt átruházások történtek, és a közlekedésügyi minisztérium eljárása volt az is, hogy a vasút építése sokkal szigorúbb szabályok r szerint lett megállapítva, mint előbb történt. En emiitettem azt két ízben is, hogy igenis a vállalkozókkal sokkal szigorúbb szerződés törtónt, mint előbb; azonban méltóztassék megengedni, nekem eszem ágában sem volt ezért a közlekedésügyi minisztériumot gyanúsítani. En azt mondtam, hogy ezt a pénzügyminiszter ur tette, s ezért se nem vádolom, se nem dicsérem a közlekedési miniszter urat, mert tudom, hogy abban tökéletesen ártatlan. Meg kell azonban vallanom azt is, — s örömmel teszem — hogy az államtitkár urnák beszédében volt legalább egy pont, melyet én méltó helyeslés nélkül nem hagyhatok. S ez azon pont, melyben azt mondja: „Annak köszönhető már most az, hogy a közlekedési miniszter ur az előhaladás folytán kibocsátott egy rendeletet, hogy ezentúl már sem alsó, sem felső hivatalokra többé mások mint belföldiek alkalmaztatni nem fognak." Minap, t. ház, volt alkalmam egy adomát mondani egy bizonyos királyról, kinek egy lába Magyarországba tétetett. Ha a parlamentnek joga volna a mennyországgal megjutalmazni valakit, én azt mondanám, hogy azon kéz, mely ezen rendeletet irta, tétessék a mennyországba. En, t. ház, nem fogom a Hollán Ernő képviselő ur által sem beszéde végén, sem beszéde elején mondottakat sem czáfolni, sem visszautasítani. Mindazokat, a mit mondott e tekintetben, én az ország közvéleményének megbirálása alá bocsátom. ítéljen az ország közöttünk : hol vannak a bűnösök, kik azok, a kik erkölcsi megrovatást érdemelnek ? Én részemről nyugodtan várom be a közvélemény ítéletét; hiszem és reménylem azt is, hogy a közlekedési minisztérium minden tagja szintoly nyílt homlokkal és nyuoodt lelkismerettel fogja azt bevárni, — mint én. A t. ház elvetheti a határozati javaslatot, melyet eléje terjesztettem : tudom én, hogy jogában áll a háznak megtagadni a vizsgálatot; de az én meggyőződésem az, hogy kötelessége azt elrendelni. A t. ház megtagadhatja ; hanem vessen magával számot mindenki, és mondja ki, hogy ha a t. ház megtagadja a vizsgálatot, lesz-e széles Magyarországon csak egy ember is, a ki azon meggyőződésben lesz, hogy minden rendben van.
