Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

254 155. országos ülés márczius 29. 1870. nulmányozásra alkalmuk nincs. Ez volt az argumentum, melylyel éltem ; azt mondottam, hogy ha ide hozzák a németeket, és azt akarják, hogy a magyarok tanuljanak tőlük, helyezzék- el a magyarokat ugy, hogy tanulhassanak is. Fölhozta a t. képviselő ur, hogy a vasúti igazgatósághoz vannak beosztva, tehát a minisztériumnak dolgoznak; de meg fog engedni képviselő ur és át fogja látni a t. ház, hogy midőn a minisztériumban dolgoznak, a Baudirektióban nem tanulhatnak. Azután az offertek tárgyalásáról lóvén szó, azt kérdi a képviselő ur: van-e arra törvény mely azt kívánná, hogy az ajánlatok tárgyalása nyilvános legyen? Ő arra törvényt nem ismer, mely más eljárásra kötelezné a minisztert, mint az, melyet most követ. Bn nem állítom, hogy törvény van; hanem azt állítom, hogy azon eljárás, mely a mostani minisztérium által követtetik, helytelen: és ez egyik indoka azon kívánságomnak, hogy megvizsgáltassanak nem a minisztériumnak bűnei, hanem már magának a rendszernek hibái, és ezen rendszer tanulmányoztatván, annak alapján előterjesztés történjék a képviselőház elé, a képviselőház pedig ha szükséges, — mint én gondolom nagyon szükséges — orvoslást hozzon javaslatba. Azt monda az államtitkár ur: hogy az ajánlatok tárgyalása ugy történik, hogy a miniszterek összegyűlnek és a hit alatt szolgálatukat teljesítő tisztviselők jelenlétében fölbontják az offerteket, és az adiudicatiót saját legjobb belátásuk és ítéletük szerint végrehajtják. En, t. ház, nem kétkedem sem a miniszternek, sem a hit alatt, vagy a nélkül szolgálatban levő hivatalnokok becsületességében, hanem azt állítom újra, mit már állítottam e házban: hogy ahol közvagyon ellenőrzéséről van szó, nem lehet szó bizalomról, hanem esak ellenőrzésről és nyilvánosságról; ez minden közvagyont érdeklő ellenőrzésre nézve áll. Azt monda a képviselő ur, hogy az offertek tárgyalásánál az illetők azért nincsenek jelen, mert tudtára ez az egész világon sehol nem történik. Ezt igen nehéz bebizonyítani; ő azt állítja, hogy nem történik, én részemről azt állítom, hogy én, mint üzletember, magam jelen voltam mint vállalkozó Olaszországban ily ajánlatok fölbontásánál és jelen voltak a többi vállalkozók is, és ott nyomban kimondatott: ez a legolcsóbb, tehát ez fogja megkapni a vállalatot. {Lónyay Menyhért közbeszól: Nagyon szép financsialis eljárás!) Azt mondja képviselő ur, hogy ő nem akarja elfogadni azt sem mostanra, sem jövőre: hogy a miniszter köteles legyen a legolcsóbbnak adni a állalatot. De én erre azt mondom, hogy e nélkül az offert nem ér semmit, e nélkül — azt mondom, — hogy az ajánlati eljárás csupa mystificatio és semmiféle üzletember magát annak alávetni nem fogja : midőn végre nem attól függ ajánlatának elfogadása, hogy minő ajánlatot tett; hanem attól, hogy mi tetszik a miniszternek. Mindenütt a világon ugy történik az offert-tárgyalás, hogy a ki offertet bead, bizonyos bánatpénzt tesz le annak bizonyságául, hogy szándéka komoly, és akkor a jutányosabb az olcsóbb offertet ajánló — igen természetesen a föltétetelek meg vannak írva és előre meghatározva, — ezen föltételek mellett elnyeri az adjudieatiot. Ez pedig elnyervén, köteleztetik azután nálunk 5, más országokban 10°/o cautió megtételére, ugy hogy pl. 100,000 frtot ad egy millió frtos vállalatnál, egy millió irtot 10 milliónyi vállalatnál. Ha nem teljesiti ezen cautio letételét, akkor a legközelebb utána kővetkező versenyző kapja a vállalatot; ha pedig nem teljesiti a szerződést, elveszti a cautiót. Anyagi érdekekről levén szó, ebben megtalálja a kormány a garantiát. Ha az adjudieatio nem igy történik, a miniszter kénye kedve szerint adhatja ki a vállalatot annak, a kinek neki tetszik; de akkor kérdem — mirevalók az offertek? Sem szabályt, sem törvényt nem ismerek ugyan arra, hogy ha 12 órára van rendelve az offertek beadása, azok azonnal bontassanak föl és a minisztériumnak ne legyen tanácskozási ideje arra, hogy az offertek minőségét megítélhesse; de ismételve csak azt mondom, hogy a minisztériumnak tanácskozási ideje akkor van, a mikor a concursust kiírja ; mikor a föltételeket megállapítja : ha ezeket megállapította, az offertekhez nincs semmi más köze, mint hogy azokat fölbontja és a legolcsóbb offertet elfogadja. (Bal felől helyeslés.) Azután azt mondotta képviselő ur, (Halljuk !) beszélvén a keleti vasútról, hogy én a koíozsvár-brassói vonalra nézve roszul voltam értesülve, ha azt mondom, hogy a gazdasági- egyletnek voltak tervei. Meglehet, hogy roszul vagyok e tekintetben értesülve, és meglehet, hogy a tervek csakugyan Bischofsheim és Hirsch által készültek ; de ha roszul voltam értesülve, ez esetben annak oka a közlekedésügyi miniszter ur, ki szombaton nyilvánította, hogy a gazdasági egyesület által készített terveket mutatta be a háznak. Maga az államtitkár is 1868-ban, midőn ezen kérdés tárgyalás alatt volt, azt mondta; j „midón a vaspálya építésére Warring Károly j vállalkozott, bemutatta a minisztériumnak azon terveket, melyeket nem ő készített, nem is azon határidő alatt mutatott be, mely részére kitüzetett, hanem sokkal előbb; azon terveket, melyek ' még 1863-ban a magyar gazdasági egylet pári tolása alatt készíttettek. En tehát, ha roszul vol-