Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

230 154. országos Ütés márczius 28. 1870. fogásban volt, a melyben volt Mikó Imre gr.; j a legutolsó beterjesztés — legalább az én tudtommal — nem történt előzetes hivatalos közleménynyel. Es én meg vagyok győződve most is arról, hogy ezen szerződés Magyarországra nézve forma szerint kötelező csak akkor lesz, ha a magyar államnak képviselői által alkotmányos utón elfogadtatott; mert a XII. törvényezikk 65. §-a csak azon szerződésekre vonatkozik, melyek a magyar kormány életbeléptetése előtt már hatályosak voltak, ezen szerződés perfectté azonban — Ausztriára nézve — csak akkor vált, midőn a magyar minisztérium már létezett; igy tehát, hogy ezen szerződés Magyarországra nézve is érvényes legyen, niulhatlanul megkívántatik a magyar kormány és a magyar törvényhozás hozzájárulása. Mi már most azon kérdést illeti, melyet ezen szerződésre vonatkozólag Simonyi képviselő ur érintett: vajon káros-e ezen szerződés Magyarországra nézve, vagy nem? ez egészen más kérdés. O sötét színekkel azt az országra nézve nagyon károsnak vázolta, én ezen nézetben nem osztozom, nem osztozom pedig azért, mert a szerződés átváltoztatásának lényege abban áll, hogy a korábban megállapított tiszta jövedelem garantiája átváltoztattatott a bruttó jövedelem garantiájává: és ha ezen szerződés — mely az én nézetem szerint még nem tartozik azon szerződések kathegoriájába, melyekről azt mondja a törvény, hogy azok átalában kötelezők Magyarországra nézve, hanem mely még forrna szerint elintézendő, mielőtt kötelezővé válhatnék.—az országra nézve kötelezőnek elfogadtatik, csak hasznos, lehet, de káros semmikép nem. (Ellenmondás balról'. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy, ha érvényben marad a szerződés, melyet — ismétlem — Magyarországra nézve még csak egyezményi pontozatnak tekintek, az államgarantia a déli vasúttársaság összes vasutvonalaira nézve öszszesitve adatik; midőn azután a magyar vonalon netalán tapasztalandó jövedelemhiányt pótolnák az osztrák területen levő vasutak nagyobb jövedelmei. (Fölkiáltások balról: Köszönjük ' nem kívánunk, belőle!) A kiegyenlítés ez által olykóp történnék, hogy Magyarország vonalainak passiváit az osztrák vonalok kiegyenlítenékEz különben egyéni nézet, és én nem kétkedem, hogy a háznak lesz alkalma e tekintetben a maga véleményét kimondani, midőn ezen szerződés a ház elé fog kerülni. A mi már most a dolog lényegét illeti: (Halljuk!) Simonyi képviselő ur szempontjából kiindulva, én azt hiszem, vádképen hozhatta volna föl a közmunkaminiszterium ellen azt, hogy taláű alkotmányos fölfogásában tul szigorúan járt el, szigorúbban, mint talán szükséges volt; de ezen alkalomból azt, hogy a déli vasúttársaság a közmunkaminiszterium részéről illetéktelen pártolásban részesült volna, kimagyarázni soha sem lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ez volt pedig a képviselő urnák legsúlyosabb és legnagyobb argumentuma. Nézzük a többit. Áttért azután a képviselő ur Debreczen városa érdemes képviselőjének második indokolására, a mely a vasutengedélyezések, a vasúti vállalatok kiadásánál követett szabálytalan eljárásra vonatkozik. Bocsásson meg a t. ház, de nem tehettem, hogy némi csodálkozásomat ki ne fejezzem ezen fölszólalás fölött. Összesen kiadtunk 6 eoncessiót, mindenik concessióra nézve egyfelől ott áll a nyilvános offert tárgyalások jegyzőkönyve, aláírva 2 miniszter által, más felől ott áll a törvény. En kérdem már most, és a t. ház méltánylásától várom eldöntését azon kérdésnek, hogy : vajon a t. ház saját tényei ellen elrendelhet-e vizsgálatot, mikor Simonyi Ernő képviselő ur ilyenekre alapitja vádjait? (Helyeslésjobb felől. Ellenmondás bálról.) Ha elég világosan nem magyaráztam volna ki magamat, engedje meg a t. ház, hogy ismételve és jobban kimagyarázhassam magamat. (Halljuk!) Eddig összesen 6 concessio került ki a közmunkaminiszterium kebeléből. Mielőtt az első concessio kiadatott volna, a közmunkaminiszter bemutatta a háznak a szabályzatot, mely szerint az eljárást rendezni kívánja, a ház a szabályzatot elfogadta és kötelezte a minisztert, hogy szigorúan annak értelmében járjon el. Az első concessiótól az utolsóig valamennyi be volt mutatva a háznak, a szabályszerű eljárás megtartatott, a szigorú vizsgálat megtörtént ugy a vasúti mint a pénzügyi bizottság részéről és csak azután került a t. ház rendes tárgyalása alá. Ily előzmények után mindenik concessio be lett igtatva a törvénybe. Ezen ismétlés után legyen szabad fölvetnem a kérdést: vajon ezen eljárások ellen kivánhat-e e házban valaki vizsgálatot elrendelni ? (Igen! bal felől.) De térjünk át a másik kérdésre. Sérelmesebbnek látszik ezeknél az, hogy a közmunkaminiszter azon vasúti munkálatokat, a melyek kormányi költségen voltak készítendők, nagyobb sommá erejéig saját hatáskörében adta ki. Ezért történt különösen, hogy Simonyi Ernő fölkiáltott, vajon ki hatalmazta föl a közmunka minisztert arra, hogy a károlyváros-fíumei vasútnak munkálatait 19 millió forint erejéig kiadja? Én azt hiszem, ha Simonyi Ernő képviselő ur kellő tisztelettel viseltetik a törvény iránt, a választ ezen kérdénre a törvényben fogja megtalálni; és ha neki az elég nem volna, akkor megfordítom a kérdést, és azt kérdem: tessék fölmutatni a törvényt, a mely tiltja a minisz-