Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-154
154. országos ütés márczius 28. 1870. 231 térnek azon eljárást, hogy ő a közigazgatás körében ezen dolgot is elintézze! Tessék nekem megmutatni a törvényt, a mely korlátot tüz ki a miniszternek arra nézve, hogy akár 5 írtról, akár 10 frtról, akár 100 írtról, akár 20 millió forintról szóló szerződésre nézve a közigazgatás körében tehessen-e intézkedést vagy nem? Ha nekem ezt megfejti, akkor igen is, el fogom ismerni, hogy jogosult volt föllépése: mig azonban nekem ellenkező törvényt fölmutatni nem fog, kérdése alaptalan marad. (Helyeslés jobbról.) Azt kivánja továbbá a képviselő ur tudni, hogy miért nem igazolta magát a közmunkaminiszter mindazon régi vasúti — Magyarországra is kiterjedő — concessiókra és szerződésekre nézve, melyek a minisztérium életbelépte előtt már léteztek 1 ? A válasz igen egyszerű: azért, mert erről a törvény intézkedett, midőn a minisztert megbízta, sőt felelőssé tette, hogy ezen szerződéseknek teljes épségbentartása mellett gondoskodjék a végrehajtás körében az illető teendőkről.(Helyeslés.) Fölhozta a képviselő ur a miniszternek azon szerinte megfoghatlan eljárását: hogyan intézkedhetett ő ugy, hogy Fiúméban a vasutat nem arra viszik, a merre ő kivánja, hanem a város másik oldalára ? és azt állítja, hogy ez által 6 —• 8 millió költségtöbblet származott. Már engedelmet kérek, de én ez esetről annyit tudok, hogy a közmunka-miniszternek egy álló évig 60 mérnöke dolgozott azon a vidéken, és azt is tudom, hogy azon gazdag adatokkai, melyek az ő munkálataikból kezeink közé kerültek, minden pillanatban készek leszünk igazolni az irányt, melyet követtünk. De ha Simonyi képviselő ur könnyedén oda vetve azt állítja, hogy ezen munkálat ellenében 6 — 8 milliót meg lehetett volna kímélni, akkor kérdem : micsoda forrásból meriti az ő adatait, melyekkel a mi adatainkat- megdönteni akarja? (Fölkiáltások balról: A vizsgálat fogja kitüntetni!) Ezt a vizsgálat nem fogja kitüntetni: egy oly technikai műveletnek adatait. melyet egy álló éven keresztül 60 mérnök teljesített, egy parlamentális vizsgálat megdönteni nem fogja; csak az, ha hasonló munkálatok teljesítésére ugyanannyi mérnök fog újra kiküldetni. (Helyeslés jobbról.) Menjünk tovább. Állithatom, hogy a közmunka-miniszternek háromféle tervezet és költségvetés állott rendelkezésére. Egyik volt az, melyet még a múlt kormány saját közegei által készíttetett és melynek költségvetését saját közegei által rectificáltatta. Egy másik volt az, melyet külföldi coneessionáriusok készítettek, és volt egy harmadik is, melyet a közlekedési minisztérium saját közegei által készíttetett és rectifieáltatott. Es a különbség e költségvetések I közt nem csekély volt, az eredmény számokkal igazolható, melyek szerint igen is igazolt volt a közmunka-miniszternek azon intézkedése, hogy több időt fordított a topographiai viszonyoknak tanulmányozására: mert ez által jelentékenyen könnyítette azon terheket, melyek az országra a vasút építése által hárulni fognak. A számítás egyszerűen az, hogy a műit kormány által készített és saját hivatalos közegei által helyesbített költségvetés ellenében a közmunka-minisztérium közegei által fölvett és helyesbített szái mitás szerint magán a károlyváros-fíumei vonalon 5.106,000 frt, lett megtakarítva. Ezt csak közbevetőleg mondom, mert nagyon kicsinylőleg nyilatkozott tegnap Simonyi képviselő ur arra nézve, hogy olcsón épit-e a kormány, vagy nem ? Később bővebben fogok erről szólani; ez alkalommal csak azt akarom fölhozni: plausibilisnek tartja-e valaki, hogy midőn egy 23 mértföld hosszú vonalnál, melynek legnagyobb része karston és sziklavidéken vezet keresztül, a leggondosabb munkálkodás folytán csak 5 milliót lehetett megtakarítani, akkor egy szűk helybe szorított variáns elfogadása által egyik vagy másik irányban 6 — 8 millió megtakarítás volna eszközölhető? Tessék megbocsátani, ez túlhaladja a valószínűség határait. (Helyeslés jobb felől. Közbekiáltások bal felől: Vizsgálat dolga!) De tovább megyek. Igen sok mondatott arra nézve, hogy a vonal miért nem vezettetett a városnak keleti oldalán, miért épen a nyugati oldalon ? Az indokok, melyek a közmunka-minisztériumot arra elhatározták, igen egyszerűek. (Halljuk!) Maga a helynek választása, hol a kikötőt be kell rendezni, Fiúméban mindenkire nézve túlhaladott kérdés. A vasútvonal odavezetésénél csak az volt a kérdés: vajon a vasutat és a vasút indóházát közvetlenül a kikötővel kell-e kapcsolatba hozni , vagy pedig Fiúmén túl a másik oldalra kell-e áttenni? Tessék megbocsátani, én azt hiszem, nagyon kevés szakértelem és igen csekély tájékozottság kell Európa utóbbi közforgalmi viszonyaiban ahoz, miszerint méltányolhassa és belássa mindenki, hogy a közforgalomra nézve, nevezetesen a vasúti forgalomnak a tengeri forgalommal leendő legkönnyebb közvetítésére, czélszerübbet tenni nem lehet, mint az indóházat közvetlenül a kikötő partján fölállítani. Ez annyira világos volt, hogy magában Fiúméban, midőn e tekintetben az első intézkedések történtek, az összes bizottság ezen terv mellett nyilatkozott. A mai napig Fiúménak egész értelmisége úgyszólván rajong ezen tervért. Történik, mint mindenütt a világon, hogy vannak magánérdekek, és lehet, hogy ily magánérdek létezik Fiúméban is, mely igen is kivánja, hogy