Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

204 ,53- Országos ülés márczius 26. 1870. lasztására nézve, midőn ezen második tárgyalás eredménye az állam részére egy pár milliót ta­karított meg. (Fölkiáltások jobb felől! Tökéletesen!) Ebből is kitetszik, t. ház, hogy mennyit érnek azon vádak, melyek a minisztériumnak azt ve­tik szemére, hogy ezen halasztásokat mind csak a déli vasúttársaság érdekében idézi elő. Hasonló vádkép hozatott itt föl a károly­város-eszéki vonalrész kiépitésónek is halogatása és késleltetése. Erre vonatkozólag, t. ház, egy közelebbi alkalommal volt szerencsém itt kije­lenteni, hogy időközben merültek föl oly átalá­nos politikai kérdések, melyeknek eldöntése ezen vonal kiépitósével szoros kapcsolatban áll; de a melyek sem technikai, sem üzleti természetűek nem levén, az én hatáskörömön kívül esnek. El­mondottam, hogy a kormány egész erélylyel folytatja eme nehézségek elhárítására czélzó tár­gyalásait, melyek a közel jövőben, kivánt ered­ményre fognak vezetni; elmondottam, hogy az eddigi készületek ezen vonal kiépítését is bizto­sítják azon időpontra, melyben a károlyváros­fiumei vonalnak szerződésszerüleg el kell készülni. (Helyeslés jobb felől.) Helytelenül hozatott föl itt azon vád, hogy e vonalrész kiépítése is a déli vasúttársaság érdekei tekintetéből halasztatik; mert, hisz épen ellenkezőleg, ha e vonal hamarább elké­szülne, mint a károly város-fiumei: nyilvánvaló, hogy ez, az egész alföldi és szlavóniai forgalmat Sziszeknél, a déli vasúttársaság vonalaira ve­zetné. Előadtam ezekben az eljárást, mebyet az alföld-fiumei vasút kiépítésére vonatkozó intéz­kedéseimben követtem. A t. ház elfogulatlan Ítéletére bízom annak eldöntését : vajon a déli vasúttársaság érdekében történtek-e ezen intéz­kedések, vagy lebettek-e ezen intézkedéseimre a déli vasúttársaság érdekei befolyással? Gyanusitáskép hallottam itt felhozatni azon körülményt is, hogy a közlekedési minisztérium hivatalnokai többen az előtt a déli vasúttársaság szolgálatában levén : ebben rejlenek oka a déli vaspályatársaság érdekei illetéktelen pártolásá­nak, és megvallom, ebben nem kis mértékben ütköztem meg. Mert engedjék meg nzon tisztelt urak, kik ezen gyanúsításnak kifejezést adtak, hogy őket megkérjem : intézzenek önmagukhoz egy bizalmas kérdést, hogy, ha a sors ugy hoz­ta volna, hogy egy ideig a déli vasúttársaság szolgálatában álljanak, vajon képtelenitve érez­nék-e magukat arra, hogy másnak vagy az or­szágnak, ezen társasággal szemben, becsületes szolgálatot tehessenek 1 (Élénk helyeslés jobb felől.) És ha erre maguktól megnyugtató feleletet nyer­nek, mi jogosítja fel őket arra, hogy ezt más­nál — az ellenkezőre való bizonyíték nélkül — kétségbe vonják? (Nagyon helyes! jobb felől.) Keringő utczai hírekből merített gyanúsítá­sokat bárkiről is elmondani igen könnyű; de a ki ezt teszi, azon erkölcsi kötelességet is elvállalja, hogy azt bebizonyítsa. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az itt elmondott szavakat a hírlapok szét viszik az országban, s az országgyűlés naplója megörökíti. Azért itt becsületsértő, alaptalan gyanúsításokat elmondani erkölcsileg nem szabad még a képviselői mentesség paizsa alatt sem. (Élénk helyeslés jolb felől.) Ellenkezőleg áll a do­log, ha van az illetőknek bizonyítékuk, melylyel az állított tényt constatálni bírják; mert akkor a kímélet tekintete megszűnik, s beáll a vádo­lás kötelessége. (Nagyon helyes! obb felől.) Debreczen városa érdemes képviselője a par­lamenti vizsgáló bizottság kiküldetését azon má­sodik állításával indokolja, hogy a vasúti enge­délyezések körül, és a vasutaknak építés végett történt kiadásánál szabálytalan eljárást követett volna a minisztérium. Tisza Kálmán ur határozati javaslatának ezen része is átalánosságokban mozog; újra nem mondja meg, mivel és mennyiben sértettek meg a létező szabályok. Végig kell tehát futnom a vasutengedélyézési eljárás minden stádiumán. (Halljuk!) A vasutengedélyezésre nézve szabályul szol­gál azon általam kia lőtt s az országgyűlés ál­tal 1868. évi május 26-án tartott ülésében 2046 számú határozattal jóváhagyott rendelet, mely az addig érvényben volt vasutengedélyézési sza­básoknak egy e részben hozandó törvény ke­letkezéséig érvényt szerez. Ezen vasutengedélyé­zési szabály szerint, a kormány a magánosok­nak vasúti előmunkálatokra engedélyt, úgyneve­zett előmunkálati eoncessiót ád, mely által az illetők följogosittatnak másoknak birtokain is a szükséges méréseket megtenni. Az előmunkálati eoneessio tulajdonosa tehát, saját költségén ké­szítteti a terveket; ezen tervek készítésére az államtól semmi segélyezést nem nyer; sem pedig a végleges eoncessio elnyerésére semmiféle elő­jogban nem részesül. Ellenben ugyanazon sza­bályok szerint, végleges építési engedélyt csak az nyerhet, a ki az előmunkálati engedély alapján, az előmunkálatoknak és részletes terveknek bir­tokában van. En mindenkinek adtam előmunkálati enge­délyt, ki azért folyamodott, mert a dolog érde­kében áll. hogy minél több vonal minél töb­bek által tanulmányoztassék. (Igazi Ugy történt! a jobb oldalon.) Én senkinek sem adtam végleges építési en­gedélyt, kinek előmunkálati engedélye nem volt én senkit sem zártam ki a végleges engedélyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom