Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-153
198 153. országos ülés má-czius 23. 1870. szék elé tartozik, a képviselőházat pedig illeti megvizsgáltatása épen az igazság kiderittetóse érdekéből oly vádaknak, melyek a közvéleményben elterjedve vannak, de melyek nem oly természetűek, hogy azok iránt egyes emberek adatokat hozhatnának föl, hanem a melyeknek igazoltsága vagy igaztalan volta csakis a vizsgálat folyamán deríthető ki. (Élénk helyeslés bal felől.) Méltóztassanak megengedni: ha azt fogják önök fölállitani, hogy a képviselőház, bármenynyire nyugtalanittassék is valamely vád vagy gyanú által az ország közvéleménye, azt meg nem vizsgálhatja, hanem vizsgálatot rendelhet csak egyes speeificált és okmányokkal bizonyítható vádak ellenében: akkor öuök a képviselőház ellen őrködését semmivé tették, (Ugy van! bal felől.) mert a hivatalos bureauxokban működés természetéhez tartozik, hogy — lehet, megengedem igen gyakran tévesen, de lehet — sok esetben a közvéleménynek erkölcsi meggyőződése, hogy ott hibák léteznek, de positive bíróság előtt állithatólag azokat nem tudhatni. (Helyeslés bál felől.) Épen az ilyenek megvizsgálása, az ilyenek irányában az ország közvéleményének megnyugtatása az, a mi a képviselőháznak joga és kötelessége. Azt is méltóztattak mondani, s ez mindenesetre a legkomolyabb vád vagyis legkomolyabb érv indítványom ellen : hogy ellenkezik a parlamentalismussal, ellenkezik a miniszteri felelősséggel, hogy túlmegy a képviselőház jogkörén. En t. ház, magam részéről sem vagyok barátja az elméleti fejtegetéseknek; de most, midőn e tárgy nálunk, kiknél a parlamentahsmus igen rövid, először szóba jőn, nem felesleges talán egészen, hogyha ezen elveket egy kissé szellőztetjük ; nem felesleges, ha megvilágítjuk a parlamenti tapasztalás fáklyájával — nem a miénkkel, mert, hiszen nekünk parlamentáris tapasztalásunk nincs, miután nem gondolom, hogy a pozsonyi rendi országgyűlés tapasztalataiból akarna valaki a parlamentalismusra következtetni ; de meg azon tapasztalat fáklyájával, — mely a parlamentalismusnak classieus helyén szereztetett. A mi az elvet illeti, kétségtelen elv az és axiómának tekinthető, hogy egyátalában a parlamentnek, s igy a képviselőháznak is, a végrehajtó hatalom körébe beavatkozni nem szabad. Elannyira áll az — és én nem fogok ez ellen véteni soha — hogy a legkisebb speciális rendeletnek végrehajtása körébe a különben oly nagy hatalommal bíró ház beleavatkozni jogosítva nincs. Ez szükséges is, mert különben magához ragadna a parlament minden hatalmat, az alkotmányos jogok gyakorlata egy kézben összezavartatnék, a mi pedig mindenkor és mindenütt zsarnokságra vezetett. De amennyire áll ez, épen oly axióma az, hogy a parlamentnek s jelesen a képviselőháznak joga van magának tudomást szerezni minden felől, a mi a végrehajtó hatalom körében történik, hogy joga van minden e tekintetben támadt vádat vagy gyanút megvizsgálhatni, hogy azután azok irányában, és azok fölött határozhasson, azon vádaknak vagy gyanúknak alaptalanságát kimondhassa, vagy ha bebizonyulnak, roszalását kifejezze, vagy ha szükséges, komolyabb intézkedéseket is tegyen. k. miniszteri felelősségre nézve is eltérő nézetben vagyok az előttem szóló képviselő úrtól ismét. En nem hiszem azt, mit ő mondott, hogy a miniszter feleletre ne vonathatnék azokért is, a melyek minisztériuma kebelében, habár ugy történtek, hogy azokban tevékeny részt nem vett, sőt azt hiszem, hogy ha a minisztérium kebelében visszaélések, helytelen eljárások követtetnek el és azok bebizonyultak, habár teljesen ártatlan legyen is a miniszter ezen tények elkövetésében, a politikai felelősség súlya őrá nehezedik ; az egyes elkövetett tények iránt birói felelősséggel tartozván azok, a kik elkövették. Tehát épen nem ellenkeznék ez azzal, hogy a minisztérium kebel ébeni visszaélések ellen a ház vizsgálatot rendelhessen, de sőt épen ez az, a mi szükségessé teszi, hogy azt rendelhessen és némelykor rendeljen is: mert épen a vizsgálatból kell kiderülni annak, hogy van-e alapja azon gyanúnak, hogy igy felelősséget a miniszter: ellen érvényesíthesse és épen, mert in ultima ratione a politikai felelősség a minisztert illeti, lehetetlen ily vád és gyanúnak ellenében elfogadni azt, hogy a miniszteri enquete vizsgálja meg. mert itt a miniszter nem bíró, hanem ő is érdeklett fél. (Igaz '. bal felől.) Ezen szempontokból tekintve indítványomat, azt gondolom, hogy annak jogosultságát megtagadni bajos lesz. Azonban igen természetes, hogy egyátalában nem lehet kívánnom sem, hogy a t. ház igy az én egyszerű állításomra elfogadja az általam fölállított elvek és nézetek helyességét; és épen ezért engedjék meg, hogy e tekintetben bivatkozh ássam az átalánosan mindenütt tekintélyül elismert angol államférfiak nyilatkozataira, hivatkozhassam magának az angol parlamentnek eljárási gyakorlatára, a melynek folytán elérni fogom, hogy ha azok igazolják a parlamentáris elv és miniszteri felelősség szempontjából az általam indítványozott eljárási, nem fogják önök többé mondhatni, hogy az a parlamentálismussal és a miniszteri felelősséggel ellenkezik: mert azt gondolom, hogy beismerendik, miszerint azon angol államférfiak épen ugy.