Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

153. országos ülés márczius 26. 1870. 199 mint az egymást fölváltott angol alsóházak is bírtak legalább annyira, mint mi, tudomásával annak, hogy a parlamentálismussal ós miniszteri felelősséggel mi egyezik meg. (Halljuk ) Nem óhajtván, hogy bár egy szót is másképen mondjak, mint az illetők által mondatott, engedelmet kérek, hogy azt, a mi tisztán idézés, olvashassam. (Halljuk!) Még a múlt század végén a hires angol publicista és képviselő Bürke azt mondotta : „szabadalma a képviselőháznak, hogy beavatkozzék rendelkező utasitással és figyelmeztetéssel a végrehajtó hatalom minden tettébe, kivétel nélkül*. 1784-ben pedig az angol alsóház egy comité-et nevezvén ki, mely a végrehajtó hatalom irányában való eljárás tekintetéből az előző eseteket kikutassa, e comité jelentése folytán maga az alsóház következő határozatot állapíttatott meg : (Halljuk !) „hogy alkotmányos és megegyezik a ház szokásával, hogy kimondja nézetét és véleményét minden diseretionális hatalom gyakorlása fölött, mely akár a törvény által, akár más módon a közszolgálat czéljából, bármely más testületre ruháztatott." Tehát nincs distinguálva a testületek közt, hanem csak átalánosan a testületekről van szó. Továbbá Pitt 1788-ban mint miniszterelnök, midőn indítvány tétetett, hogy az admiralitásnak, tehát nem az admiralitás felelősségének, hanem a tengerészeti minisztériumnak eljárása iránt vizsgálat rendeltessék el, mondom, mint miniszterelnök monda, hogy ,,e háznak alkotmányos hatalma vau, vizsgálatot tartani a kormány bármely osztályának eljárása fölött akár megrovás, akár büntetés czéljából, és hogy valahányszor oly eset fordul elő, (Halljuk!) mely ily visszaélés iránti gyanút igazol, a ház elutasithatlan kötelességének tekinti, hogy vizsgálatot rendeljen el." (Pulszky Ferencz közbekiált : „De igazolt vádra!) Az „igazolt" szóra Pulszky képviselő urnák most csak azt felelem, hogy majd elmondandóm ez iránt is nemcsak saját nézetemet, hanem azt hogy. miben látja azt az angol parlament. Ugyanezen alkalommal Fox így nyilatkozott : ..alkotmányos teendője ós kétségtelen kötelessége a háznak, hogy őrködjék a végrehajtó közegek fölött, és ha van oka visszaélést gyanítani, rendeljen vizsgálatot megrovás vagy büntetésre való tekintettel." (Hangok a bal oldalon : Itt bizony van ok!) Továbbá a ma élő angol államférfiak, ugy hiszem, legnagyobbika Gladstone 1855-ben, midőn vizsgálat elrendelése inditványoztatott épen oly. czélból, hogy földerítessenek az okok, melyeknél fogva ő mint pénzügyminiszter a R. h. T. J. Kennedyt, az erdők biztosát hivatalából elbocsátotta, a vizsgálat kiküldését az alkalommal nem látta ugyan indokoltnak, de határozottan kimondotta, hogy „a háznak ily vizsgálat elrendelésére joga van"; (Fölkiáltások jobb fel&l : Hisz ezt mi is elismerjük!) és igy az ily vizsgálat elrendelését a parlamentálismussal ellentétben állónak egyátalán nem találta, — nem azt, hogy- a ház ezáltal tulmenjen jogkörén. Az, kit az angol parlamenti eljárásra és átalában a parlamentálismusra nézve, azt hiszem, mindnyájan tekintélynek ismerünk : Erskine May — midőn a korlátokat megszabja és a korlátokról értekezik, melyek közt a parlamentnek a végrehajtó hatalommal szemben jogait gyakorolnia kell, azt mondja, hogy ,,a ház elrendelheti az irományok előterjesztését, megvizsgálhatja — nem a miniszter — hanem a tisztviselők magaviseletét, kimondhatja nézetét azon mód fölött, mely szerint a kormányzat bármely teendője végeztetett, vagy kellene hogy végeztessék." Tehát ismétlem, nem mondja, hogy ,,bármely miniszternek eljárását," hanem ..bármely hivatalnok és bármely tisztviselő eljárását"megvizsgálhatja a képviselőház. Azonban talán nem lesz egészen helyén kívül, ha ezen nyilatkozatokhoz egy pár példát idézek arra nézve is, hogy ezen jog gyakorlatát hogyan értelmezte az angol képviselőház. Nem egyoldalú idézeteket akarok tenni. Idézni fogok olyan eseteket, midőn miniszter ellen intéztetett vizsgálat; de idézni fogok oly eseteket is, midőn a vizsgálat nem egyes miniszter, hanem az egész testület, maga a minisztérium eljárása ellen intéztetett. Az 1844 — 45-ki ülésszakban Mr. Duneombe — egy privát member — szóba hozta a képviselőházban, hogy a belügyminiszter bizonyos leveleket fölbontott és hogy helytelen eljárást követett. Ezen egyszerű fölszólalás eredménye az lett, hogy erre nézve mindkét ház vizsgáló bizottságot nevezett ki; tehát nem kívántak a vizsgálat előtt olynemü bizonyítékokat, a minőket önök a túlsó oldalon kivannak. 1853-ban, — és ez eset a mi körűimé nyeinkre nézve, ugy hiszem, meglehetősen tanulságos— midőn az Aberdeen-miniszterium megalakult, a képviselőházban egy független tag által tett indítvány következtében maga belenyugodott ezen minisztérium, hogy, miután el volt terjedve a gyanú, hogy az admiralitás befolyását és kinvezési jogát némely választási joggal biró várossal szemben pártérdekből használta, választassák bizottság, mely megvizsgálja, hogy ezen jogával és befolyásával az admiralitás — tehát ismét nem maga a felelős miniszter — miként élt ? A küldöttség kineveztetett, a vizsgálatot