Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-150

184 T50, országot iilés márczius 22. 1870. Elnök: Ezen tárgyat azért méltóztattak elhalasztani, mert Deák Ferencz képviselőtársunk egy indítványt nyújtott be, mely szerint a ház által minden minisztériumnál alkalmazott kisebb fizetésű hivatalnok járandóságát főiemeltetni kéri, és nehogy a kettő kőzött különbség legyen, együtt fog tárgyaltatni. Méltóztassék Deák Ferencz képviselő urnák fölolvasandó indítványát tanácskozás alá venni és a fölött határozni. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Beák Ferencz indítványát.) Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó : A kérdéses indítványt a t. ház jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztatott utasítani. A pénzügyi bizottság az e tekintetbeni irányelveket megállapította, és a következő jelentésben, melyet azonnal bátor leszek felolvasni, terjeszti a ház elé. Miután a pénzügyi bizottság ezen jelentésben kifejtette azon nézeteket, melyek ezen vélemény megállapításában vezették, nem kívánom ezen jelentést bővebben indokolni és azért csak egyszerűen ajánlom, a t. háznak elfogadás végett. (Olvassa a pénzügyi bizottság jelentését.) Deák Ferencz: T. ház! Indítványomnak két része volt. Egyik vonatkozott az alsó rendű hivatalnokokra, másik pedig a szolgákra. Meg nem különböztettem : itt és a vidéken, egyiknek ugy, mint a másiknak fizetését 20%-al óhajtottam fölemelni. Ezen indítványt tárgyalta a pénzügyi bizottság részletesen és behatóan, és szükségesnek látta a hivatalnokok fizetését nem ugyan 20%-al, de mégis annyira fölemelni (Halljuk!) hogy a központiak közöl mindegyiknek 800 forint fizetése legyen. Habár ez kevesebb mint én indítványoztam, de a fölhozott okoknál fogva az ország közpénztárának kimerítése tekintetéből én a pénzügyi bizottság véleményének ezen részét egészen elfogadom, és részemről teljesen megnyugszom benne, mert hiszen azon hivatalnokokon némileg e felemelés által mégis segítve van. A mi a szolgákat illeti, azok fizetését a pénzügyi bizottság elegendőnek tartja; én azonban megvallom, hogy azt némely helyütt, a központon pedig átalában kevésnek tartom. Hiszen itt úgysem lehet jogról vagy követelésről szó, csak méltányossági tekintetekről ; én elismerem fontosságát a pénzügyi bizottság által fölhozott okoknak, s azért csak a Buda-Pesten alkalmazott államhivatali szolgák fizetésére kívánom szorítani indítványomat, és épen a fölhozott tekintetekből nem kívánom a 20%-nyi felemelést, hanem meg tudnék nyugodni szívesen abban, — mert azt hiszem, hogy ez által is némileg segítve lenne rajtok — ha rendes fizetésök fölemeltetnék, t. i. a házbért ós ruhapénzt oda nem értve, 10°/

0-al; ez magában nem nagy összeg, mert ha a hivatalszolgákat, még a curiáét is együvé veszszük, alig menne ez összeg 6 — 7000 forintra, s azt hiszem, hogy az az 54,000 forintból uj terheltetés nélkül is kikerül. Én tehát, — a mi nem mindennapi dolog, — magam módosítom indítványomat. De, mert az egészet elérni ugy is tudom: hogy nem lehet, meg hogy az egész ellen fontos okok is vannak; azt óhajtanám kimondatni: hogy a Buda-Pesten alkalmazott, államhivatali szolgák rendes fizetése az itteni nagyobb drágaság tekintetéből 10%-al a folyó évre fölemeltessék; e fölemelés a szállásés ruhapénzre ki nem terjed. E csekély összeg megszavazását a szolgákra nézve bátorkodom ajánlani a t. háznak. (Elfogadjuk.) Irányi Dániel: T. ház! Magam is méltányosnak tartom azt, hogy az alsó rendű hivatalnokok fizetése, mely igen csekély, fölemeltessék, hanem nem értek egyet abban sem a t. indítványozó úrral, sem a pénzügyi bizottsággal, miszerint ez által uj teher rovassák az adózó népre; hanem azt gondolom, hogy lehet módot találni, hogy a nélkül, hogy uj tehert vállalnánk, e kívánság teljesüljön; jelesül ugy, ha először a hivatalnokok számát kevesbítjük; másodszor, ha a nagyobb hivatalnokok fizetését leszállítjuk. Azt gondolom, t. ház, hogy egyik mód, ugy mint a másik mód lehetséges, és a budget tárgyalása alkalmával több részről hangsúlyozva volt, miszerint némely minisztériumnál túlságos a személyzet. Vukovics t. barátom be is adott e-tárgyban egy indítványt, melyben oda kérte utasíttatni a miniszterebet, hogy mutassák ki részletesen, hány személyre van szükségök, és hogy e fölött azután a ház határozzon. Én ugyan részemről nem gondolom, hogy ezen módja a vizsgálatnak czélhoz vezessen,unert félek attól, hogy a miniszter urak nem igen fognak meghálni akarni azoktól, kiket már kineveztek, s én részemről sokkal czélszerübbnek tartanám azt, | ha a ház maga küldene ki parlamenti bizottságot, mely e tárgyban vizsgálatot tenne. Én, t. ház, maguktól az illetőktől tudom, hogy vannak a minisztériumokban egyes osztáI lyok, melyekben sokkal kevesebbet dolgoznak I mint másokban, és sokkal kevesebbet, mint lehetne dolgozni. En tehát azt gondolom, hogy a hivatalnokok számának leszállítása nem oly kívánság, mely elérhetlen volna; de nem méltánytalan az sem, miszerint a magasabb rangú hi| vatalnokok fizetései szintén leszállittassanak. Volt már alkalmam említeni példát arra, midőn Olasz! ország hasonló körülmények közt volt, mint Ma| gyarország, hogy t. i. évről évre növekedett a I deficit. Az történt, hogy a magasabb hivatalno\ kok a miniszterektől kezdve a maguk fizetéseiket leszállították. A királyt emiitettem annak ideje-