Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-149

166 149. országos ülés márczius 21. 1870. oly véleményt, oly indítványt formulázni, mely a tiszt, ház által a kérdésben levő ügynek elintézésénél legalább alapul és kiindulási pontul szolgáljon. Ez azon vélemény, mely imént fölolvastatott, és melyre nézve ez alkalommal csak azon igen rövid megjegyzést akarom tenni, hogy tekintettel egy felől a tárgy sajátságos jellegére, tekintettel a dolog természetére, de különösen arra, hogy a részletekbe való szervelefci ereszkedés tán hosszadalmas easuistiea és különösen elvi határozatok hozatalának megnehezítésére vezethetne, a pénzügyi bizottság emiitettem véleménye részletekbe nem bocsátkozik, hanem átalános Szempontot és elveket jelöl ki, melyekből kiindulva azt hiszi, hogy az előttünk fekvő kérdés megoldására sikeresen eljuthatunk. Mintán azonban mint a t. ház tndni méltóztatik, Komárom városa igen érdemes képviselője és több elvtársa részéről ós által egy ezzel némileg ellentétben álló indítvány is adatott be és fekszik a tiszt, ház asztalán, bátor vagyok ez alkalommal egész átalánosságban megjegyezni azt, hogy a mennyiben szükségét látandon és az érvelést fogom hallani, előadom zárbeszédemben a szükséges észrevételeket. Ez alkalommal csak a pénzügyi bizottság formulázott indítványára nézve azon megjegyzésem van, hogy az, a fölemlítettem képviselőházi határozat szellemének és értelmének megtelelő, a jog és méltányosság elveit lehetőleg egymással összhangzásba hozni törekvő, a rideg igazság és az abstract jog igényeit a politikai eszély, humanitás, és a méltányosság mérlegével is mérő, és azon — tán nem hibáztatható — nézetre van fektetve, hogy az előttünk levő kérdés megoldásánál az általunk alkotandó szabványnak nem átalában és kivétel nélkül , minden rangú és rendű tisztviselőkre, hanem csak azokra kell, hogy kiterjedjen, kik a fölemiitett politikai rendszer legfőbb képviselői, tényezői és előmozdítói voltak. Bátor vagyok a pénzügyi bizotáság e véleményét az átalános tárgyalás alapjául leendő elfogadásul tisztelettel ajánlani. (Elfogadjuk.) Ghyczy Kálmán: Minek előtte, t. ház, az általam beadott határozati javaslatot indokolnám, a pénzügyi bizottság által beadott véleményes jelentésnek értelmezését akarnám megkísérlem a végett, hogy annak hordereje és valódi értelme annál inkább fölvilágitva legyen. A pénzügyi bizottság a politikai, közigazgatási kormánytestületeknél a tanácsosinál nagyobb rangban álló hivatalnokokat kívánja a nyugdíj élvezetétől elzáratni. Ezek, tiszt, ház, csak azoknak elnökei és alelnökei lehetnek. Érintetlenül maradnak tehát ezen intézkedés folytán az elnökök tanácsadói, véleményadói, azok kik azon kormánytestületek szervezete szerint első sorban tervezték, initiálták, véleményezték a kormánytestületek által kiadott törvénytelen rendeleteket, a kik tehát azért, a mit ők terveztek és tanácsoltak, szintén felelősséggel tartoznak. Érintetlenül maradnak a pénzügyi bizottság véleménye szerint a pénzügyi vezetőhatóságok főtisztviselői: tehát épen azok, kik behozták az országba és rendszeresítették azon adókat, melyek Magyarország polgáraira az országgyűlés megegyezése nélkül illetékesen nem vettethetnek ki. Érintetlenül maradnak azok, kik legfőbb eszközei voltak annak, hogy idegen törvény hozassák be hazánkba, ós ezen idegen törvény szeszolgáltattassék a hon polgárainak igazság, vagyis mindazon esetben igazságtalanság, melyekben ezen idegen törvény a honi törvénynyel nem egyezett meg. A pénzügyi bizottság véleménye szerint továbbá a nyugdíj élvezete megtagadandó a megyei, városi és kerületi főnököktől. Ez helyes; de nem érintetnek itt ezen főnökök eszközei közreműködött jobb kezei, kik nélkül ezen főnökök maguk semmit sem tehettek ; nem érintetnek azon alájok rendelt tisztviselők, kik részben leginkább és közvetlenül zsarnokoskodtak az ország lakosain, és mind a mellett oly hivatalokat viseltek, melyek után nyugdijt még azon esetben sem igényelhetnének a fönálló szabályok szerint, ha azokat törvényes utón nyerték volna el. A pénzügyi bizottság véleménye szerint azon tisztviselők cathegoriáiba, kik 10 évig nem szolgálván, egy évi fizetéssel végleg kielégitendők, egyedül a politikai tisztviselők soroztatnak és ezek közt is csak az alárendelt az alsóbb rangú tisztviselők; itt is tehát sújtatnak a kicsinyek, de érintetlenül maradnak a nagyok, kik közt, és pedig elnöki állásban is voltak, kik néhány évi, sőt néhány havi szolgálat után egész évi fizetesök megtartásával nyugdíjaztattak, ííem terjesztetik ki ez intézkedés a közigazgatás más ágaihoz tartozó hivatalnokokra is; pedig a fönálló nyugdíjazási szabályok átalában minden nyugdijképes hivatalnokra nézve kimondják azt, hogy 10 évi szolgálat alól rendesen csak végkielégítés jár az illető tisztviselőnek. A mi már határozati javaslatomat illeti, én bátor voltam azt indokolni azon alkalommal, midőn azt a t. ház asztalára letettem. JSTem akarom ismételni az akkor mondottakat, és csak azt jegyzem meg, hogy ezen határozati javaslatom szerkesztésénél én is kötelezve éreztem magamat, mint a t. előadó is megemlítette, alkal-