Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-149
149. országos illés márczius 21. 1870. 167 mázni a háznak 1868-ik esztendei deczember 5-én hozott határozatához, mely szerint a nyugdijak kérdése a jog és méltányosság alapján adandó meg, és a jogosság kérdésének eldöntésénél irányadóul azon nyugdíjazási szabályok veendők, melyek az 1848-ki esztendőt megelőzőleg számos éven át törvényes gyakorlatban voltak. Elismerem t. ház, hogy határozati javaslatom a jog szigorú követelményeinek nem felel meg: mert ha egyedül a jogosultság tekintendő, akkor nyugdijat csak azon tisztviselők követelhetnek, kik 1848-ban s azelőtt hivatalban állottak, és csak azon szolgálatokért követelhetnek nyngdijt, a melyeket ezen évek lefolyása alatt tettek, és tettek oly hivatalban, mely az akkor fenállott szabályok szerint nyugdijkepesnek volt kijelentve. Nem nyngdijt, hanem teljes fizetésűket joggal követelhetik azok, a kik az 1848-ban feloszlatott legfőbb kormányszékeknél voltak alkalmazva, mert azok számára egész akkori fizetésűket az 1848. III. t. ez. még azon esetre is biztosította, ha ujabban alkalmazásba nem jönnének. Azon szolgálatokért t. ház, melyek 1849-től fogva a minisztériumnak 1867-ben lett felállításáig tétettek az absolut kormány részére, nyugdijt senki nem követelhet: mert mindazon hivatalok az absolut kormány által idegen minták szerint szervezve, törvényellenes czélok végrehajtására fölállítva és alkalmazva, a szó teljes értelmében törvénytelenek voltak; törvénytelen szolgálat után pedig azon díj és jutalom, mely törvényes szolgálat számára van kijelölve, vélekedésem szerint, nem igényelhető. Á nehézség azonban t. ház abban áll, hogy a nyugdijak kérdésének megoldásánál a háznak határozata szerint, nem csupán a jogosultság, hanem egyszersmind a méltányosság is tekintetbe veendő. Meg fogom erre nézve is mondani nézetemet. (Halljuk-!) Nézetem szerint nem méltányos, hogy azok, a kik akár önként, akár a nemzet iránti gyűlöletből, akár az ígért dijért az absolut kormány kész eszközeivé szegődvén, oly állásban, melyben tanácsadásra, véleményadásra jogosítva, és így nagyobb befolyásra képesítve voltak, elkövettek mindent, a mi tehetségökben volt. hazánk törvényeinek, jogainak, érdekeinek megrontására — megjutalmaztassanak oly tényekért, melyekért inkább megrovást, esetleg büntetést érdemlenének. Méltányosnak tartom, hogy azok, kik nem vétettek semmit, nem okai semminek : az özvegyek, árvák, szolgák a megélhetésökre kiszabott, különben is csekély összegektől ne fosztassanak meg. Méltányosnak tartom, hogy azok, a kik az államvagyon, az államot törvényesen megillető jövedelmek, javadalmak megőrzésével, kezelésével foglalkoztak, az általok kezelt, megőrzött javakból méltányos nyugdijakkal láttassanak el. Nem jogos, nézetem szerint, de méltányos, mert a könyörület érzete ajánlja, hogy azok, kik nem valami politikai elvnek érvényesítésére, hanem az emberi élet ezerfélekópen módosulható viszonyai szerint maguk vagy családjok fentartása végett vállaltak 1848 előtt is nyugdijképes oly alárendelt hivatalt, a melyben semmi önálló rendeikezési joggal nem bírtak, ha életök javát e foglalkozásban töltötték el, aggkorukban családjukkal együtt végnyomoruság martalékaivá ne tétessenek. Nem méltányos végre nézetem szerint, hogy nyugdijt húzzanak azok, a kik mint például a birák és megyei tisztviselők, oly hivatalokat viseltek, a melyek után nyugdijt az 1848-ik esztendő előtt fenállott szabályok szerint még azon esetben sem követelhetnének, ha ezen hivatalokat törvényes utón nyerték volna el. Indítványom, ugy vélem, a mérsékletnek ugyanazon elvéből indul ki, a melyből kiindultak azon t. elvbarátaim, a kik a honvéd kérdésben határozati javaslatot nyújtottak be; ők sem kívántak nyugdijt minden honvéd számára, nem kívántak nyugdijt azon kitűnő férfiak számára, a kik kiváló érdemeket szereztek a hazáért; ták téréin: ők csak a honvédek rokkantjainak, özvegyeinek s árváinak számára kívántak nyugdijakat. Ennek megfelelőleg én sem kívánom a megélhetés és az életfentartás eszközeitől kizáratni az absolut kormány minden közegét, csak azoktól kívánok minden elismerést megtagadtatni, kik kitűnő szolgálatokat tettek az absolut kormánynak, és azoknak nem kívánok nyugdijt utalványoztatni törvénytelenül viselt hivatalaik után, kik azon esetre, ha törvényesen viselték volna ezen hivatalokat, az 1848-iki esztendőben fenállott nyugdíjazási szabályok által a nyugdíj élvezettől kizárva lettek volna. (Helyeslés bal felölj Jogosítva érzem ennélfogva magamat azon kérést intézni a t. házhoz , hogy, miután a t. ház a nyugdíj élvezetet megtagadta még a honvédek rokkantjaitól is, megtagadta azoktól, a kik vérzettek a hazáért, ellene állottak a haza ellenségeinek, a kiknek nagy részben köszönhetjük, hogy az ország létezik, a nemzet él (Tetszés bal felől) ne jutalmazzák nyugdijakkal most azokat, a kik megtámadták a hazát, szövetkeztek annak ellenségeivel és körükben tehetségök szerint elkövettek mindent, a mit tehettek arra nézve' hogy az ország, a nemzet, a létező országok, az
