Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-148
í48. országos Blét márczius 19. 1870. 13S szággyülés érdekében működnek és kik azon teendőket végzik, melyek az országgyűlés körül előfordulnak; hanem egyszersmind, hogy anyagilag módot nyújtson ujabb erők kiképezésére; mert más terünk nincs, hol gyorsírókat képezhessünk : ennek következtében a gazdasági bizottság véleményét a t. ház partfogásába ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ha ez elfogadtatik, azt kérdem a t. háztól : mely időtől fogva tegyük folyóvá a fizetést ? (Felkiáltások: April l-jétől!) Meghalt egy gyorsíró s helyet ezek pótolták januáristól fogva, kik mostan kinevezetetnek: méltóztassanak tehát az elnökséget, melynek, körébe tartozik, fölhatalmazni, hogy azok fizetését januártól kezdve tetehesse folyóvá. (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Következik a 172. számú törvényjavaslat: ő felsége legmagasb udvartartási költségeiről. Széll Kálmán jegyző olvassa a 172számu törvényjavaslatot.) Urházy György előadó (olvassa a központi bizottság jelentését.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk ! Fölkiáltások a szélső hal oldalról: Nem fogadjuk el!) Csanády Sándor: Tárgyalni kívánjuk. (Zaj.) Elnök: Nincs senkisem fölírva. Én kérdeztem : elfogadtatik-e a törvényjavaslat ? és senki sem jelentkezett, szólásra. Henszlmann Imre; A tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat igen tanulságos nemzeti jellemünk egyik oldalának fölismerésére: értem fényűzési hajlamunkat, mely, mivel csekély Ízléssel (Zaj) — hogy a művészetet ne is emiitsem — jár: inkább a faj múlt idejének és keleti hazájának, semmint a jelen kornak és az európai magasabb polgárosodásnak felel meg. Idézhetnék itt több példát, u. m.: a múzeum és az akadémia fényesebb külsejét csekélyebb benseje ellenében ; de elég lesz a tárgyunkhoz oly közel álló koronázásról pár szót mondanom. Az 1867-ki koronázási alkalommal a magyar az utógondolat nélküli őszinte kibékülést törekedvén jelezni, különös fényben akart föltűnni a világ előtt; de szerencsétlenségére ugyanazon időben Európa egész figyelmét a párizsi világkiállítás foglalta el s ezen egymás mellett két esemény hatásának összehasonlítása világosan kimutatta, mennyivel magasabban áll korunkban az emberi szellemnek munkálkodása, semmint a múlt Iszázadok jelentőségét vesztett ünnepélyessége ; sőt mondhatom, hogy a kiállítás látogatóit sokkal inkább érdekelte még nyers terményeink szemlélése is, mint az akkori budapesti festivitas, melyet alig hallottam érintetni egy-egy szóval. A külföldre czélzott hatás tehát ezúttal egészen el volt tévesztve. És méltán, mert a fényűzés mai nap esak J is ugy engedhető meg, ha tapintattal és ízléssel párosulva, a polgárosodás egy-egy elért fokát jelezni képes. Másutt is rögtönöznek deszka- és papir- decoratiót, de ezt a ceremónia bevégezte után ép oly rögtön el távolítják; ellenben nálunk még mindig ott áll a Dunaparton, legdíszesebb terünkön az építészeti omladék- és hulladékból összehordott úgynevezett koronázási domb, (Zaj. Rendre!) a hol tőrtént a középkori négy kardvágás, mint reméljük, semmi tájfelé hódítási vagy visszaszerzési szándéknak jelentőségével, hanem csakis mint puszta fényűzési actio. De a puszta fényűzés, mi a mondottnál sokkal nevezetesebb, igen messze áll a demokratiától is, melyet, mert ez korunknak jeligéje, e ház túlsó részén is hangoztatnak, minő jogon? nem vitatom ezúttal ; hanem annyit mégis szabadjon megjegyezni, hogy a demokratia az államot alólról fölfelé, —nem pedig megfordítva— (Zaj) szervezi és construálja s e szerint az egész népet oly közel illető és érdeklő igazságszolgáltatásra és köznevelésre több figyelmet fordít, ezekre tehát természetesen és következetesen sokkal többet költ is, mint a csak egyes személyként ott álló fejedelem udvartartására. (A tárgyhoz!) A szóban levő törvényjavaslat tehát inkább a már szinevesztett 1848. előtti rendi, semmint saját korunk demokrata alkotmányosságán alapszik. Mindemellett el kell ismernem, hogy az elszokás többnyire épen oly nehezen esvén, mint a megszokás, e körülmény tehát másokkal együtt mindkét részt kölcsönös engedékenységre késztethet; minek folytán kinyilatkoztatom készségünket az udvartartás még tetemesebb költségeihez is járulni; de egyúttal fölkérjük a túlsó tábort, ne emelje föl ezt azon összegig, melyet a minisztérium javasol és mely, anyagi körülményeinket tekintve, aránytalan, valamint nincsen kellőleg mérve más alkotmányos országok ebbeli költségeikhez sem. Elnök: Képviselő urat figyelmeztetem most elnökileg, méltóztassék a kitűzött tárgyhoz szólni, t. i. a budgetnek megajánlásához. (Helyeslés jobb felől; bal felől: A tárgyhoz tartozik!) Henszlmann Imre: Kérem alásan elnök urat, én a fényűzésről szólok. . . . Elnök: Nincs napirenden, tessék a tárgyhoz szólani. (Jobb felől: Eláll') Henszlmann Imre: Mert hiszen a világ leggazdagabb országának, Angliának, civillistája sem több 500,0000 forintnál és a hatalmas porosz királyé is csak 4,000,000 tallérnyi, míg az
