Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-126
52 126. országos ülés február 21. 1870. T. ház! Én lehető legrövidebben csak azon álláspontot fogom kijelölni, melyet az autonómia irányában a katholiknsok jelenleg elfoglalnak, és mit kivannak a katkolikusok az autonómiától. (Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy a katholikusok közt is két különböző párt-áramlat létezik. — Egyik igen helyesen eonservativ, a másik haladási pártnak nevezhető. Ez utóbbi nevezetesen az alsóbb rendű papságban igen hathatós pártfogással bir. Abban Magyarország katholikusai megegyeznek, hogy a katholika egyházat az államtól függetleníteni kell; abban is megegyeznek, hogy a katholikus vagyont az állam kezelésé alól ki kell vonni, és a katholikusok kezelése alá adni, mert az az ő tulajdonuk, az őket megilleti. Ebben megegyeznek; de szétágaznak nézeteik a vagyon kezelése, hováfordítása, eommassatiójára nézve. Mig a eonservativok ezt igen egyszerűen a régi mód szerint a hierarchia kezében akarnák megtartani, addig a szabadelvű katholikusok a vagyon kezelése, hováforditása iránt a világiaknak túlnyomó befolyást igyekeznek és kivannak biztosítani. (Helyeslés.) A második igen fontos kérdés az iskola kérdése. A eonservativok minden áron a felekezeti iskolák mellett buzgólkodnak, a szabadelvű katholikusok pedig megkívánják az iskoláktól első vonalban azt, hogy az iskola legyen jó, ezéljáuak megfeleljen, és álljon a tudomány és művelődés színvonalán. A szabadelvű katholikusok nem ellenzik ugyan a felekezeti iskolákat, hogy ha azok az elébb mondott föltételeknek eleget tesznek; de mindenesetre kívánják a tanítás, nevelés ügyében az eddig kizárólag gyakorolt papi hatalmat megtörni, kívánják, hogy ezen fölügyelet az iskola és a nevelés ügyében túlnyomólag a világiaknak biztosittassék. (Helyeslés.) Ez, t. képviselőház a szabadelvű haladási katholikusoknak programmjok, követelésök. kívánságuk, s nézetem szerint ez oly méltányos, hogy nehezen hiszem, hogj r találkoznék akár egyes ember, a ki, akár testület, a mely ezen méltányos kívánságot megtagadni képes legyen. (Helyeslés.) Vannak ugyan még más nézetkülönbségek is, de ezek inkább a belszervezetre tartozván, azt hiszem, igen helyesen mellőzhetők. Már most az a kérdés, tiszt, képviselőház, hogy mikép szándékoznak érvényesíteni Magyarország katholikusai az autonómiát, és itt megvallom, a legelső kérés, melyet a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz intéznem kell, abban áll, hogy mindenek előtt igen szükségesnek nézzük és látjuk azt, mikép a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a vallásszabadságról szóló •törvényjavaslatot a ház asztalára mielőbb tegye le. (Helyeslés.) A mint a vallásszabadság kimondva, törvényesítve lesz, sok oly kérdés, a mely az autonómiában nagy nehezen volna keresztülvihető, könnyen megoldhatóvá lesz ezen törvény által. Második teendője a vallás- és közoktatási miniszter urnák okvetlenül az, hogy igyekezzék minden módon a katholikus autonómiát mielőbb létesíteni; ha a katholikus autonómia létre fog jönni, megkezdi működését, megalakulva lesz : akkor igen természetesen első teendői közé fog tartozni az, hogy a katkolikus vagyont, az alapítványokat átvegye; itt be fog állani, be fog következni azon időpont, midőn okvetlenül szükséges lesz, hogy ezen alapítványoknak, ezen vagyonnak jogi természete iránt tisztába jőjön a képviselőház; ekkor be fog következni azon időpont, midőn szükséges lesz egy bizottságot kiküldeni, mely bizottság a minisztériumnak előterjesztési fonalán megbírálja, mily jogi természetű azon vagyon; és ez az igazság, a jog és a méltányosság alapján intézkedni fog az autonomicus congressussal, és vagy transactiót fog létesíteni, melyet a ház asztalára letévén, ez törvényerőre fog emeltetni, és beczikkelyeztetni, vagy ha némely oly tételek volnának, melyekben transactió nem sikerülhetne, ezekre nézve okvetlen a biró fog dönteni. Ez nézetem szerint a tényállás és csakis ezen módon, csakis így lehet a katholikus autonómiát gyakorlatilag létesíteni. Hogy ilyetén autonómia nélkül Magyarországon a szabadságnak, a polgári szabadságnak fejlesztése egyátalában nem is képzelhető, nézetem szerint igen következetes. Ezek igy állván, bátor leszek szerény véleményemet azokra nézve elmondani, a miket Komárom városa érdemes képviselője épen az autonómia kérdésére vonatkozólag elmondani méltóztatott ; miután nézetem szerint, a mennyire én elősoroltam, s a memryíre fölfogni képes vagyok, a dolog nem ugy áll, mint azt a t. képviselő ur előadni méltóztatott. Egy nagy eszmét fejezett ki a t. képviselő ur azon aggodalommal, melynek szavakat a következőkben adott: „Vajon mi leend sorsa a katholikus ifjúságnak, miképen fog neveltetni, ha ezen nevelés a jezsuiták kezébe kerül." Körülbelül ezeket méltóztatott mondani. Hogy pedig ezen aggodalomnak érvényt szerezzen, azon munkálatból, melyet 1868-ban a püspöki kar az autonómia szervezése tárgyában előterjesztett, néhány szakaszt fölolvasni méltóztatott, és ismervén a hierarchiának canon szerinti jogait — ugy mint én is ismerem azokat — a katholikus egyház hatalmát és századokon át változatlan irányát és elveit, ebből azt méltóztatott követkéz-
