Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

126. országos ülés február 21. 1870. 53 tetni, hogy a világiaknak a katholikus autonómiában csakis nagyon csekély és alárendelt szerep jutna. Nézetem szerint ezen aggodalolom tökéletesen helyes volna akkor, ha azon alapelv,melyből kiindult, fönállana. De bátorkodom emlékeztetni, hogy az 1868-ki püspöki tervezet nem fogadtatott el; és igy egyátalán nem képezhet alapot, melyre bizonyos okoskodást fölállítván, méltó aggodalmat származtatni lehetne. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon természetes, én is osztozom azon nézetben, hogy az autonómiát szervezni, azt tökéletesen oly alapra állítni, hogy a világiaknak csakugyan azon túlnyomó befolyása, mely őket megilleti, érvényesíttessék, nehéz. Ez kétséget nem szenved. De kérdem Komárom városa érdemes képviselőjétől, vajon akként fogunk-e a bajon segíteni, ha ezen aggodalomnak kifejezést adván az országgyűlés termében , a tettek teréről visszavonulunk? (Helyeslés jobb felől.) Nézetem szerint kötelességünk nem csak azoknak, kik közvetlenül részt veszünk az autonómia szervezésében, de kötelessége minden honpolgárnak e hazában, ki a szabadságot és a szabadság fölvirágzását óhajtja, kötelessége, mondom, a tettek tétére lépni s közreműködni ott, hol szükséges, hogy az autonómia oly értelemben, oly módon létesíttessék, hogy az országnak szabadságát biztosítsa és fejleszsze. (Helyeslés.) Azzal, hogy aggodalmat érzünk, hogy attól tartunk, hogy ez nehéz föladat lesz, nem segítünk az ügyön, hanem veszélyeztetjük azt, mert ha van a katholikus autonómiának nagy ellensége, nyíltan kimondom : ez a katholikusok közönyössége. (Helyeslés.) Különösnek látom Magyarországban, a melyet, mint elismerni méltóztatott, csakugyan katholikusok alapítottak és mint Vukovics képviselő ur mondani méltóztatott, hogy a reformatió előtti alapítványok katholikus alapítványok, a mi igen természetes és magától értetődik, hogy azon országban mondám, melyet katholikusok alapítottak, melynek fölvirágzását a katholikusok mindig törekedtek előmozdítani: arról tanácskozunk, vajon lehet-e a katholikusoknak oly jogokat adni, melyeket a protestánsok és más hitfelekezetek élveznek? Az tehát egyátalaban kérdés sem lehet, vajon az, a mi jogi természeténél fogva tisztán katholikus alap, katholikus vagyon, a katkolikusoknak kiadassék. így bátor vagyok átmenni Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur beszédének azon részére, a melyben a tanulmányi alapot államalapnak mondja; és ezt következőképen indokolja. A tanulmányi alap, mely körülbelől 19 milliót tesz: az államé azért, mert a közoktatás, a köznevelés, nem vallási, nem egyházi, de állami és polgári, ezt tagadni nem fogja senki, ez áll, tökéletesen áll; de ez egyátalaban nem képez a vagyon jogi természetére nézve bizonyítékot; továbbá, úgymond, i azért nem , mert a helytartótanács kezelte ezeket s végre azért nem, mert királyi gymnasiumok és királyi akadémiáknak neveztettek. De nézetem szerint ez is egyátalán ismét csak azt bizonyítja, mikép abból valamely alapítvány jogi természetét következtetni nem lehet. Ez nincs is jelenleg eldöntés alatt; nézetem szerint ezt a képviselőházban eldönteni nem is lehet; ezt meg kell bírálni, meg kell szerezni a kellő adatokat, melyek a minisztérium részéről annak idején , a ház elébe fognak terjesztetni akkor; egyetértőiég a katholikus autonómiai congressussal — a mint már mondám beszédem elején — transactió utján kell rendbe hozni. megadva a katholikusok nak azt, a mit jogosan követelnek és meg tartva az államnak azt, mit az állam jogosan követelhet maga részére. (Helyeslés.) Nem akarván hosszabban e tárgyról szólni, még csak azt az egy észtevételt koczkáztatom, hogy igen nehezemre esett a vita közben folytonosan azt hallanom, mennyire hátra vagyunk ezen országban, mennyire rósz ez vagy amaz, mennyire nem haladunk, ngy hogy az ember utoljára kénytelen — ha látja és jól meggondolja, hogy honatyáink nyilatkoznak ekként a hazáról — megfeledkezni a történelemről, és azt hinni, hogy el nem érjük már a többi nemzeteket. Ezt egy részben tagadom, hogy ugy van, mert hivatkozom a történetre, melyet én is igen szorgalmasan olvastam — bátran állíthatom, hogy nincs e föld kerekségén nemzet, mely a 30-as évek óta máig oly mérvű haladást tett volna minden tekintetben, mint a magyar. Én tehát egyátalaban nem látom át, hogy tulajdonképen miért nem akarja ezt elismerni e házban senki? Hogy miért állítják folytonosan, hogy mindaz, a mi történt, mind rósz. De ha ugy volna, tulajdonképen ki volna oka mindennek, t. ház! ha nem tudunk előrehaladni, ha nem vagyunk képesek a többi nemzettel kiállani a versenyt? T. ház! Magunk vagyunk oka. (Bal felöl fölkiáltások: Ugy van! A jobb oldal l) Egész esztendő óta itt ülünk, és egyetlen egy haladási eszmét nem vagyunk képesek fölmutatni, (FölMáltások bal felől: Ugy van!) egyetlen egy reform-törvényt sem alkottunk, szóval nem voltunk képesek törvényhozási állásunknak megfelelni. (FölMáltások hal felől: Ugy van! A jobb oldal! Zaj.) E szemrehányásokat tehát ne tegyük se a népnek, se másnak, hanem tegyük önmagunknak. (FölMáltások bal felöl; A jobb oldalnak! Jobb felől élénk helyeslés.) Csiky Sándor : T. ház! A közoktatásminiszter ur f. hó 18-án tartott ülésünkben odanyilatkozott, miként az ő költségvetése oly sok