Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-140
140. országos illés márczius 9 1870. 383 mányokkal tüzetesen foglalkozott, bizonyosan sokkal jobban mint én, tudni fogja azt, hogy minden helyesen szervezett hadseregnél a különböző hadcsapatoknak, a technikai osztályoknak és tüzérségnek kellő arányban kell állani egymással. Már most vagy nem áll az, hogy a közös hadseregből a honvédség szükség esetén dy osztályokkal elláttathatik, mert hiszen különben a közös hadsereg fosztatnék meg attól, mire szüksége van, vagy ha elláttathatik, akkor az nem tesz egyebet, minthogy a közös hadseregnél kell ezen osztályokat nagyobb számban tartani, mint a hog} T magának a közös hadseregnek létszáma kívánja. (Élénk helyeslés bal felől) Igaz, mutatkozhatnék némi költségkimélés, a mennyiben, ha e csapatokat a honvédségnél állitanók föl, akkor azoknak költségeit egészen mi fognók viselni; mig ellenben, ha e közös hadseregnél tartatnak azok föl, csak a quota, szerint járulunk azok költségeihez. De az én szememben egyfelől ezen még nem oly nagy költségkímélés nagyon drágán volna megvásárolva, akkor, midőn azon bár kevesebb költséget fizetjük a közös minisztérium és nem saját minisztériumunk rendelkezésére (Helyeslés hal felől), nagyon drágán volna megvásárolva, midőn azon áron veszszük meg a költségkímélést, hogy saját — fájdalom egyetlen nemzeti erőnk, a honvédség, nélkülözze azon osztályokat, melyek nélkül működni háború idejében egy lépést sem lehet; (Helyeslés bal felől) — de más felől nem akarom és nem tartom helyesnek azért sem, mert csak azon áron kímélhetjük meg ezen csekélyebb összeget, hogy az helyettünk Ausztria népeinek nyakára rovatik, mert én valamint nem akarok és nem szeretek egy fillért sem fizetni olyat, mi őket illeti, épen ugy egyátalában nem akarom és nem szeretem azt, hogy ők egy fillért is fizessenek abból, a mi minket illet. (Élénk helyeslés 'hal felől.) Azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy igaz, nincsen technikai osztály és tüzérség, de ha azon utón haladt volna az ország, melyet Várady Gábor t, barátom és elvtársai helyesnek tartanak, akkor honvédség sem volna. — Oly kérdés ez t. ház, mely fölött pro és contra igen sokat lehetne vitatkozni, mert mathematikai biztosság ily kérdésekben teljes lehetetlen. De nekem legalább erős meggyőződésem, hogy nem csak lenne honvédség, de sokkal jobban volna szervezve, s egyátalában az ország helyzete sokkal kedvezőbb lenne. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Átalánosan ismert dolog az, hogy a politikában fordulnak elő egyes momentumok, midőn az, ki ezen momentumokat helyesen fölhasználni tudja, igen sokat elérhet olyant, mit ha ezen momentumokat elszalasztottá, évtizedek sem hoznak vissza; (Föllááltasok jobb felől: Nagyon igazi Ugy van!) tökéletesen igaz az is, — és ez még jobban fog a t. túlsó oldalnak tetszeni, (Halljuk \) hogy igen gyakran az által, hogy az ember nagyon és sokat akar, elveszti azt, a mit különben megnyerhetett volna (Ugy van. jobb felől), de igaz az az is, (Halljuk!) a mi félek, hogy már nem fog épen annyira tetszeni a t. jobb oldalnak, — (Derültség. Halljuk !) hogy midőn ezen momentum elérkezik, igen sokszor nem nyeri meg a nemzet azt, a mi lehető volna, az által, hogy ahhoz a kevéshez, mit először nyújtanak neki, igen mohón hozzányúl. (Bal felől: Igaz! Ugy van\) Én részemről épen azon mohóságban, a melylyel a nem kielégítő engedményekhez az akkori ház többsége és a t. minisztérium hozzákapott, látom okát annak, hogy még ma is csak ott vagyunk, a hol vagyunk. — (Helyeslés bal felől.) Az igen t. miniszter ur méltóztatott mint eredményre hivatkozni arra: hogy most már — ha jól emlékszem 65 ezer, őszszel 70 ezer, jövő tavaszszal alkalmasint 110 ezer begyakorlott honvéd lesz. — Én részemről ezt igen nagy örömmel veszem tudomásul. De meg kell, hogy jegyezzek egyet, és ez egy az, hogy ezen 60 ezer 70 és 110 ezer honvéd egyes, bizonyosan nagy becsű lánczszemeket fog képezni az ő csapataiban, de melyeket, miután az összefüggés köztök hiányzik, miután nincs gondoskodva arról, hogy szerves egészet képezhessenek , háború esetén czélszerüen használni, ha csak nem segítünk rajta, aligha lehet; (Helyeslés bal felől) és ez az, a mi az eredmény fölötti örömömet nekem legalább nagyon csökkenti, és itt megjegyzem mellesleg,hogy Várady barátomnak nem az volt kifogása: hogy miért nincs több tábornok? hanem voltkifogása aziránt, hogy a zászlóaljon túl nincs meg az összeköttetés a honvédség közt. És én biztosithatom mind a t. miniszterelnök urat, mind a t. i. jobb oldalt, hogy Várady t. barátom, és vele mi mindnyájan, ép oly szívesen fogjuk látni, ha egész divisiót, vagy hadtestest ezredes fog vezérelni, — mintha tábornok vezérelné; mert nem a czim az, a mit keresünk, hanem a lényeg. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben a miniszterelnök ur szemünkre méltóztatott vetni, hogy eleinte azt mondtuk, hogy a honvédségi törvény csak ugy igértetik, mint csalétek, a végből, hogy a védtörvényt annál inkább elfogadjuk. Azután azt méltóztatott állítani, hogy mi azt mondottuk volna, miszerint: „igen is papíron van a honvédsereg, de sohasem lesz az meg a valóságban." Engedje meg a miniszterelnök ur, nem csak én, de az ellenzék azon tagjai is, a kiket szorosan véve elvbarátaimnak nevezek, ezt soha,
