Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-140
384 140. országos illés márczius 9. 1870. egy alkalommal sem mondták, sőt remélve, hogy a honvédség nem ugy fog tekintetni, mint jelen alakjában már befejezett egész, de mint egy jó csira, melyből jövendőben fogja magát kinőni a magyar haderő : már első percztől fogva még hibás alakjában is pártoltuk a házban és pártoltuk a házon kivül, és csak akkor szólaltunk föl — de nem honvédség ellen, hanem az ellen, a mint a honvédségről szóló törvény végrehajtatott — a midőn hónapot hónap után látunk eltelni, a nélkül, hogy láttuk volna a törvénynek Következményét, midőn láttunk egy s más oly intézkedést, a melyet rosznak, helytelennek kellett tartanunk; és midőn Ghyczy Kálmán t. barátom azt mondotta, ezelőtt, ha jól emlékszem, nem 6, de több hónappal, hogy ha nem látott kincstári jegyeket, épen ugy nem látott honvédséget sem, még azon időben tökéletesen igazsága volt, mert a honvédelmi törvény végrehajtásának — oly végrehajtásnak, mely a kincstári jegyek kibocsátását igazolhatta volna — valóban nem lehetett tekinteni egy-két kinevezett honvédtisztet és egynehány kiszolgált -rósz montourban lézengő szerencsétlen honvédet. (Igaz bal felől: Zaj jobb felől. Fölkiáltás jobb felől: De még most sem láthatni kincstári utalványt!) Hála istennek, hogy e tekintetben ma már tovább vagyunk. A kinevezéseket illetőleg az igen t. miniszter-elnök ur tagadta azt, hogy a kinevezéseknél a politikai hitvallás bármily tekintetben is irányadó lett volna. En nem kívánom itt ez alkalommal e kérdést bővebben szellőztetni; mindenki szerezhet magának biztos tudomást, ha megnézi a kinevezettek lajstromát. De a miniszter-elnök ur mint honvédelmi miniszter, miután mindenkit személyesen nem ismerhet, a kinevezéseket tette bizonyára igen nagy részbeu — miként egyébiránt ezt a hivatal megnevezése nélkül maga is monda — de miként azt mindnyájan tudjuk, a főispánok előterjesztésére (Igaz! bal felől. Zaj jobb felől), azok hallgattattak meg és az ő általok beküldött jelentések vétettek a minisztériumban tekintetbe- (Igaz! bal felől.) Igaz, hogy ma divatba jött azt mondani — mert hiszen olvastuk az összes minisztérium által kiadott rendeletben is — hogy ezen szerencsétlen hazában, hol mindenkit csak pártszenvedély és pártrészrehajlás vezet, mégis vannak bizonyos emberek, kik részrehajlatíanok és minden párton fölül állanak, és ezek a főispánok. (Derültség bal felől.) Azonban nem tehetek róla, de bár olvastam egy miniszteri rendeletben és bár hallottam a ház keblében; de én a fölött kétkedem. És kételkedik a fölött saját tapasztalatából széles ez országban, jobb oldal ós bal oldal egyiránt; mert egyik előnyére és a másik kárára, igen i jól tudjuk, hogy bármily derék emberek legyenek is különben a főispánok, ők is épen csak emberek és ők még ezenkivül kormánytól kinevezett és a kormánytól bármikor elbocsátható hivatalnak ok, és igy, miként ezt a legközelebbi választási mozgalmak is igazolták, — pedig történetesen épen azok előtt, alatt és közvetlenül utánok folyt legnagyobb mérvben a honvédek kinevezése, a kormánynak buzgó kortesei voltak. {Igaz! bal felöl. Ellenmondás jobb felől.) Különben bármiként legyen is a dolog, egyről legyen meggyőződve az igen tisztelt miniszterelnök ur és ez egy az : hogy ha mi látnók , hogy mindazok, kik a múltban szerzett érdemeik és a közvélemény szerint arra, hogy az uj honvédséget tekintélyessé tegyék, különbség nélkül legelső helyen vaunak hivatva, hogy közülök csak a legkitűnőbbek és pártkülönbség nélkül lettek alkalmazvamem a kin evezések miatt fognánk panaszt emelni; de épen abban rejlik a panasznak, az elégedetlenségnek oka : hog3 r bármi derék férfiak legyenek azok, kik az uj honvédséghez tisztekül kineveztettek, mégis a nemzetnek nélkülözni kell ott olyanokat, a kiket a legelső helyen tartott volna oda kinevezendőknek. (Egy hang jobb felől: Ivánka! Bal felől : as is!) Arra nézve, hogy az igen t. miniszterelnök ur kétségbe vonta a Bourbonokról felhozott példát, csak egyet vagyok bátor megjegyezni, mit nehezen fog kétségbe -?onni, s ez az, hogy minden esetre tagadhatlan, hogy a Bourbonok elkedvetlenítették rósz bánásmód által azon tábornokokat, ha szintén első perczben legnagyobb részben alkalmazták is, és hogy ezen elkedvetlenités minden történetíró bizonysága szerint egyike volt azon legelső okoknak, melyek őket megingatták. Különben nem vitatkozva e fölött hosszasabban, áttérek én is pár szóval arra, a mit Amerikáról a t. miniszter ur fölhozni méltóztatott. 0 azt mondotta, hogy nézzünk Amerikába, ott a lezajlott és a miénknél sokkal nagyszerűbb háború után a tábornokok visszatértek polgári foglalkozásukhoz s nem jutott eszébe egyiknek sem jutalmat követelni; azt is mondotta, hogy azok, a mik ezen oldalról követeltetnek, arra a nézetre indíthatnának valakit — künn vagy benn — hogy itt e hazában nincsenek ily önzetlen hazafiak. Kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. miniszterelnök urat, hogy a határozati javaslat egyátalában nem szól sem tábornokoknak, sem tiszteknek nyugdíjazásáról; szól egyedül rokkantakról, szegény özvegyek ós árvákról, a kikről pedig, hogy Amerikában ne gondoskodtak volna, ugy gondolom, a miniszterelnök ur maga sem hiszi. Hiába, ezen argumentatio is csak annak jele, hogy mily nehéz helyzetben érzi magát,.
