Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

140. országos ülés március 9. 1870. 381 Ugyanis — hogy többet ne említsek, — mig a rendes hadsereg országszerte majdnem mindenütt csaknem palotákban van elhelyezve, addig szegény uj honvédségünk legtöbbnyire barakkokba, nyomorult viskókba szorittatik. Sőt tudok esetet, hogy több helyeken, hol számos czéi szerű középületek — melyek különben is a nemzeté volnának — egy pár közösügyes katona által v annak elfoglalva, vagy pláne a közös hadügyminiszter által magán-embereknek bérbe kiadatva, mig honvédségünk igen ezélszerütlen , rósz állapotban levő házakba kénytelen drága bérfizetés mellett megvonulni. Pedig, t. ház, honvédségünknek még a jelen, vagyis épen a jelen csonka alakjában akkor volna némileg praktikus haszna és értelme, ha a közösügyes helyőrségek jelenlegi létszáma azon mértékben kevesbittetnék, a mely számban ott honvédség állíttatik föl. De ez, t. ház, nem törtónt sehol, legalább tudtommal ott, hol ismerős vagyok, nem törtónt; mintha a honvédség számbavehető sem volna, vagy pedig mintha a nemzetnek értésére kívánnák adni, hogy költsünk bár milliókat a honvédségre, az által a közösügyes budget egy garassal sem fog lejebb szállíttatni. A közös hadügyminiszter ur még oly helyekről sem vonta vissza a helyőrséget, a hol azóta sokkal nagyobb számban honvédség állíttatott föl. A közös hadügyminiszter urnák ez eljárása annál megfoghatlanabb és különösebb, mivel katonai szempontból is mindig káros, békében majdnem ugy, mint háború idejében, a haderőt igen apró csapatokra szétforgácsolni; békében káros azért, mert az ily elszigetelt apró csapatoknál lehetlenné tétetik a tökéletes taktikai kiművelés, gyengittetik a katonai összetartás, nem fejlesztethetik ki a katonai önérzet, a katonai közszellem, sőt lazittatik a szorosabban vett katonai fegyelem is, a mellett az úgyis költséges közösügyes hadi budget tetemesen szaporodik. Még megfoghatlanabb lesz a közös hadügyminiszter urnák ezen eljárása akkor, ha figyelembe veszszük, hogy az érintett helyeken ezen igen csekély számú helyőrséggel olyan középületeket tart elfoglalva, a melyeket ő felsége kegyteljesen ugyan, de kellő jogczimen a nemzetnek már 14 hónap előtt visszaadott, és ez által minden helyes ok nélkül gátolja, hogy egy részről ifjú honvédségünk jól és olcsón szállásoltassék el, más részről gátolja főkép azt, hogy a nemzet által már évtizedek óta sovárgva várt tanodái intézetek fölállittathassanak. Megérhetjük még azt is, t. ház, hogy a közös hadügyminiszter ur kereken kimondja, hogy azon félreeső helyeken okvetlen szükséges e csekély számú kőzösügyes helyőrséget állandóan f'őntartani, mely valóban semmi szin alatt nem indokolható caprice által hangzatos szavakkal a Dislocations-Entwurf-nak nevezve a nemzet érdekein mélyen beható sebeket ejt. Midőn tehát azt látom és tapasztalom, hogy a közös hadügyérnek katonai szempontból ugyan, de más érdekekbe is bevágó korlátlan rendelkezési hatalma van hazánk területén, midőn azt látom, hogy a közös hadügyér ur ezen hatalmat még a közös ügyeknek sem előnyére, de kiválóan hazánk érdekeit sértőleg gyakorolja, akkor a t. ház meg fog bocsátani, de azt hiszem, hogy át fogja látni azon óhajtásomnak helyességét, hogy épen ezen oknál fogva is honvédségünket fejleszteni kell egész odáig, mig az összes haderő ezen intézményben lesz öszpontosulva. Ez által valahára ki lesz zárva azon káros külbefolyás Bécsből, a melyet bármennyire nevezzünk ma közösnek, bármennyire áldozzuk is érte föl vérünk és pénzünk javát, mostoha marad az mindig e haza érdekei irányában. Ezen okoknál fogva, miután azt hiszem, hogy sokkal könnyebb egy óhajtott épületet fölépiteni, ha ahhoz bármi kevés, de mégis bírunk egy alapot, én abban a hitben és reményben , hogy megkezdett honvédségünk ki fogja magát nőni olyanná, a milyen hogy legyen, minden honfi kebelnek óhajtani kell, — én a jelenleg beterjesztett költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én követni szándékozom az igen t. miniszterelnök ur példáját amryiban, a mennyiben a honvédrokkantak, özvegyek és árvák érdekében beadott i határozati javaslathoz mostan tüzetesen szólani ; nem kívánok. Elmondandóm igen röviden néze[ temet a honvédelmi budgetre vonatnozólag áta| lánosságban és az érintett határozati javaslaj tot illetőleg csak annyiban és annyit fogok szóí lani, a mennyiben és a mennyit a miniszterel' nök ur által tett megjegyzések szükségessé tesznek. A pénzügyi bizottságnak jelentése, mely tegnapi napon föl is olvastatott, tárgyalja a tiszti fizetések kérdését a honvédeknél és a rendes hadseregnél. En a pénzügyi bizottsággal tökéletesen egyetértek abban, hogy miután a védtörvény és a honvédelmi törvény határozottan mondja, hogy a tiszti fizetések a két testületben egyformák kell. hogy legyenek; lehetetlenség is mást tennünk, mint megszavazni a honvédtisztek fizetését ép oly mérvben, mint a minőben az a közös hadsereg tisztjeinél megállapittatott. Azonban nem tehetem, hogy ez alkalommal is ne figyelmeztessem a t. házat ezen itten nyilvánuló ujabb jelére annak, mennyire vesze^ I delmes intézmény az a delegatió, mert íme itt