Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

140. országos ülés március 9. 1870. 381 Ugyanis — hogy többet ne említsek, — mig a rendes hadsereg országszerte majdnem mindenütt csaknem palotákban van elhelyezve, addig sze­gény uj honvédségünk legtöbbnyire barakkok­ba, nyomorult viskókba szorittatik. Sőt tudok esetet, hogy több helyeken, hol számos czéi szerű középületek — melyek különben is a nemzeté volnának — egy pár közösügyes katona által v annak elfoglalva, vagy pláne a közös hadügy­miniszter által magán-embereknek bérbe kiadatva, mig honvédségünk igen ezélszerütlen , rósz álla­potban levő házakba kénytelen drága bérfizetés mellett megvonulni. Pedig, t. ház, honvédségünk­nek még a jelen, vagyis épen a jelen csonka alakjában akkor volna némileg praktikus haszna és értelme, ha a közösügyes helyőrségek jelen­legi létszáma azon mértékben kevesbittetnék, a mely számban ott honvédség állíttatik föl. De ez, t. ház, nem törtónt sehol, legalább tudtom­mal ott, hol ismerős vagyok, nem törtónt; mintha a honvédség számbavehető sem volna, vagy pedig mintha a nemzetnek értésére kí­vánnák adni, hogy költsünk bár milliókat a honvédségre, az által a közösügyes budget egy garassal sem fog lejebb szállíttatni. A közös hadügyminiszter ur még oly he­lyekről sem vonta vissza a helyőrséget, a hol azóta sokkal nagyobb számban honvédség állít­tatott föl. A közös hadügyminiszter urnák ez eljárása annál megfoghatlanabb és különösebb, mivel katonai szempontból is mindig káros, bé­kében majdnem ugy, mint háború idejében, a had­erőt igen apró csapatokra szétforgácsolni; béké­ben káros azért, mert az ily elszigetelt apró csapatoknál lehetlenné tétetik a tökéletes taktikai kiművelés, gyengittetik a katonai összetartás, nem fejlesztethetik ki a katonai önérzet, a kato­nai közszellem, sőt lazittatik a szorosabban vett katonai fegyelem is, a mellett az úgyis költ­séges közösügyes hadi budget tetemesen szapo­rodik. Még megfoghatlanabb lesz a közös had­ügyminiszter urnák ezen eljárása akkor, ha figye­lembe veszszük, hogy az érintett helyeken ezen igen csekély számú helyőrséggel olyan középü­leteket tart elfoglalva, a melyeket ő felsége kegyteljesen ugyan, de kellő jogczimen a nem­zetnek már 14 hónap előtt visszaadott, és ez által minden helyes ok nélkül gátolja, hogy egy részről ifjú honvédségünk jól és olcsón szál­lásoltassék el, más részről gátolja főkép azt, hogy a nemzet által már évtizedek óta sovárgva várt tanodái intézetek fölállittathassanak. Megérhetjük még azt is, t. ház, hogy a közös hadügyminiszter ur kereken kimondja, hogy azon félreeső helyeken okvetlen szükséges e csekély számú kőzösügyes helyőrséget állan­dóan f'őntartani, mely valóban semmi szin alatt nem indokolható caprice által hangzatos sza­vakkal a Dislocations-Entwurf-nak nevezve a nemzet érdekein mélyen beható sebeket ejt. Midőn tehát azt látom és tapasztalom, hogy a közös hadügyérnek katonai szempontból ugyan, de más érdekekbe is bevágó korlátlan rendelke­zési hatalma van hazánk területén, midőn azt látom, hogy a közös hadügyér ur ezen hatalmat még a közös ügyeknek sem előnyére, de kivá­lóan hazánk érdekeit sértőleg gyakorolja, akkor a t. ház meg fog bocsátani, de azt hiszem, hogy át fogja látni azon óhajtásomnak helyességét, hogy épen ezen oknál fogva is honvédségünket fejleszteni kell egész odáig, mig az összes had­erő ezen intézményben lesz öszpontosulva. Ez által valahára ki lesz zárva azon káros külbe­folyás Bécsből, a melyet bármennyire nevezzünk ma közösnek, bármennyire áldozzuk is érte föl vérünk és pénzünk javát, mostoha marad az mindig e haza érdekei irányában. Ezen okoknál fogva, miután azt hiszem, hogy sokkal könnyebb egy óhajtott épületet fölépiteni, ha ahhoz bármi kevés, de mégis bí­runk egy alapot, én abban a hitben és remény­ben , hogy megkezdett honvédségünk ki fogja magát nőni olyanná, a milyen hogy legyen, min­den honfi kebelnek óhajtani kell, — én a jelen­leg beterjesztett költségvetést részletes tárgya­lás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én követni szándékozom az igen t. miniszterelnök ur példáját amryiban, a mennyiben a honvéd­rokkantak, özvegyek és árvák érdekében beadott i határozati javaslathoz mostan tüzetesen szólani ; nem kívánok. Elmondandóm igen röviden néze­[ temet a honvédelmi budgetre vonatnozólag áta­| lánosságban és az érintett határozati javasla­j tot illetőleg csak annyiban és annyit fogok szó­í lani, a mennyiben és a mennyit a miniszterel­' nök ur által tett megjegyzések szükségessé tesznek. A pénzügyi bizottságnak jelentése, mely tegnapi napon föl is olvastatott, tárgyalja a tiszti fizetések kérdését a honvédeknél és a ren­des hadseregnél. En a pénzügyi bizottsággal tö­kéletesen egyetértek abban, hogy miután a védtörvény és a honvédelmi törvény határozot­tan mondja, hogy a tiszti fizetések a két testü­letben egyformák kell. hogy legyenek; lehetet­lenség is mást tennünk, mint megszavazni a honvédtisztek fizetését ép oly mérvben, mint a minőben az a közös hadsereg tisztjeinél megál­lapittatott. Azonban nem tehetem, hogy ez alkalom­mal is ne figyelmeztessem a t. házat ezen itten nyilvánuló ujabb jelére annak, mennyire vesze^ I delmes intézmény az a delegatió, mert íme itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom