Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

380 140. országos ülés márczius 9. 1870. honvéd volt az, ki a szabadság eszméjét 20 évig az absolutismus korszakában ápolta. Ajánlom a határozati javaslat elfogadását, addig pedig a honvédelmi minisztérium költségvetését az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés hal felSl.) Papp Lajos: Tiszt, ház! Röviden kijelentem, hogy én az Ivánka Imre és több elvbarátom által beterjesztett határozati javaslatot pártolom. Miután ehhez többen akarnak még szólni, áttérek a szőnyegen levő honvédelmi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalására. Én a honvédség eddigi szervezetének bírálatába nem bocsátkozom, mert én még azt befejezetlennek tekintem, melyből válhatik ép ugy a legüdvösebb intézmény, mint lesülyedhet egy eltévesztett experimentumig, a szerint, mint azt tovább fejlesztik vagy nem. Annyit határozottan mondhatok, hogy ha az első czél felé törekedünk, az eddig fölállított honvédség számára kért összeget nem sokallom, hanem inkább keveslem; ellenben pedig, ha itt a kezdetnél meg akarunk állni, a költségnek legalább is 70%-át kidobott pénznek tekintem. Azonban, föltéve a jobbat, én nagy megelégedéssel és megnyugvás- | sal szemléltem a kinevezett honvéd-vezértisztek sorában sok régi derék bajtársaim nevét, kiknek ezen tüzpróbát kiállott, rendithetlen hazafiúi szeretete, szerzett gazdag tapasztalataik és tanúsított szakképzettségűk , magok nagy garantiát nyújtanak arra nézve, hogy az ifjú honvédek adandó viszonyokban méltó utódai lesznek a régi dicső honvédeknek. Azonban itt is sajnálattal tapasztaltam, hogy a kormány fél-uton megállott. Midőn még az életben levő honvédtábornokok közöl egyet sem alkalmazott és oly erőket mellőzött, melyeket nem pótolhat semmi; a mi miatt lelkem előtt örökös kétely fog állaai az uj honvédség jövője fölött. A miniszterelnök ur erre nézve szives volt Amerika példájára hivatkozni és előadta,, hogy egy páratlan nagyszerű harcz bevégzése után a dicső tábornokok, kik a harczot bevégezték, polgári foglalkozásukhoz viszszatértek. És ehhez hozzátette, hogy ne nyilatkozzunk itt ugy, hogy valaki kint vagy bent azt hihesse, mikép nálunk nincsenek oly egyének, kik ennyi megtagadással bírnának. Nem hiszem, hogy valaki e házon kívül vagy e házban beszélt volna vagy beszélhetne ugy, hogy valaki azt hihetné, mikép Dalunk ezen polgári önmegtagadás nem léteznék. Hiszen épen nálunk is az az eset, hogy derék tábornokaink nem egy pár éve, hanem 21 év óta polgári foglalkozásaikhoz visszatértek, vagy a száműzés földjén éltek. Engedje meg a miniszterelnök ur, hogy példáját tovább főzzem, és kérdjem : vajon ha Amerikában egy ujabb hadsereget akarnának kiállítani, jutna-e eszébe valakinek a tábornokokat, kik a múlt harczban oly kitűnően érvényesítették képességöket, mebőzni akarni, mint ez nálunk történt? Ezen kívül — ámbár már fölhozatott — nem tehetem, hogy ne ismételjem, miszennt az igen t. kormány átalában a tisztek kinevezésénél nem járt el kellő alapossággal, és bármennyire kívánja a t. miniszter ur e tekintetben a felelősség színét érvényesíteni: én viszont csak azt vagyok bátor fölhozni, hogy még a legabsolutabb kormány is a hivatalok és tisztek kinevezéseinél bizonyos rendszert és igazságot követ, mert a leghatalmasabb kormánynak sem árt semmi annyira, mint az, ha a kinevezéseknél nem jár el igazságosan és tapintatosan. Én, t. ház, azon szilárd meggyőződéstől vagyok vezérelve, hogy összes haderőnk csak akkor, és csak ugy lesz rendeltetésének, a kor és saját igényeinknek megfelelő, ha az az átalános fegyverviselés elvére lesz fektetve, és az ennek egyedül megfelelő honvédrendszerre lesz teljesen és tökéletesen átidomitva. Természetesen én ezen föltevésben fogadtam el a jelen csonka honvédségi intézmény eszméjét azon hitben s reményben, hogy ez természetszerűleg is ki fogja magát nőni jövendőbeli haderőnkké. Azonban, t. ház, a legtermékenyebb mag is gyümölcstelen marad, ha fejlődésének föltételeit megvonjuk tőle, s a honvédség is egy meddő, élettelen sereg marad, ha az csupán gyalogságra és lovasságra lesz szorítva, és nem állíttatik föl a tüzérség, nem láttatik el a műszaki csapatok minden nemeivel, és nem állíttatnak föl a szükséges magasabb katonai képezdék. E tekintetben is hiába keresek bár csak egy lépést vagy jelt is, mely arra mutatna, hogy t. kormányunk a honvédség ezen létföltételeit megszerezni kívánná; pedig hogy ez nem lehetetlen, azt a miniszterelnök ur is beismeri, midőn ilynemű észrevételre azt méltóztatott mondani, hogy nincsenek ily csapataink, mert a törvény azokról nem intézkedik. De továbbá azt mondja: „a műszaki csapatok kiképzése nincs kizárva, a mennyiben az magában a honvédségben is megtörténhetik." Tehát maga a miniszterelnök ur is ugyanakkor azt mondja : hogy a törvény nem intézkedett a műszaki csapatokról, mégis megengedi, hogy ez később lehetővé lesz. En tehát arra kérem a t. miniszterelnök urat: törekedjék oda, hogy ez minél előbb meg legyen. Továbbá, t. ház, nem titkolhatom az uj honvédségre nézve azon sajnos tapasztalást, hogy — daczára a törvényben biztosított teljes paritásnak a közös hadsereggel — igen gyakran és sok tekintetben azzal szemben háttérbe szorittatik.