Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-140
140. országos ülés márczius 9. 1870. 377 Térey Pál : T. ház! Előre is bocsánatot kell kérnem, hogy a t. ház figyelmét, bár nem vagyok szónok, igénybe veszem. Nem is éltem volna vissza a ház türelmével, ha a túlsó és a szélső oldalon ülő t. képviselőtársaink oly nyilatkozatokat nem hallattak volna, melyeket megjegyzés nélkül hagynom sem mint képviselőnek, sem mint honvédnek nem lehet. (Fölkiáltások a bal oldalon : Itt csak képviselő ül! Jobb felől : Mednyánszky is mint honvéd beszélt!) Nem is érintve magát a vita tárg^ át, ma, tegnap és annak előtte is számtalan izben oly hivatkozást hallottam a régi honvédekre, még pedig oly insinuatiók kíséretében, melyekből azt lehet kimagyarázni, hogy ezen régi honvédek tulajdonképen az igazi honvédek, (Fölkiáltások a bal oldalon: Hát ki más?!) mig azok, kiket az 1868-ki XLI-ik törvényezikk fölállított és szervezett, azok tán nem is honvédek, (Fölkiáltás a hal oldalon : Nem mondta seuki' Zaj.) nem oly derék legények, mint voltak az 1849-ki honvédek, (Zaj. Mnök csönget) mondom, mint voltak az 1848/9-ki dicső csaták harczosai. Bocsánatot kérek, t. ház, de én mind a két fölfogás ellen tiltakozom (Halljuk!) és tiltakozom pedig már csak azért is, mert én akár — ha ugy tetszik — mint az 1848-ki, akár mint ujabban szervezett honvédség tagja szólalhatok föl. Ezt csak azért jelzem, hogy a t. ház előtt fölszólalásom jogosultságát ez irányban is igazoljam. E tiltakozásom előrebocsátása után, melyet csakis a t. bal oldali szónokok tegnapi ós mai megjegyzései folytán voltam kénytelen tenni, magam is csatlakozom Várady és Ivánka igen tisztelt barátaimnak tegnap nyilvánított kérelmükhöz, s én is viszont kérem őket, hogy a veszélylyel szemközt, melyet jeleztek, a politikai hullámzások amúgy is elég tág keretéből zárnók ki talán a honvédelem ügyét, s félretéve minden mást, még a politikai érdekeket is, sorakozzunk ezen valóban nemzeti intézményt, függetlenségünk ez időszerint legértékesebb zálogát vállvetve, közös akarattal megerősíteni. Magyarország képviselőtestületének ülésteremében most először látjuk a ház asztalán a honvédelmi minisztérium költségvetését. Ennek kutatnók hiányait, ebben módositványokat ajánlanánk, midőn e fölött tanácskoznánk, akkor a rendszerbe, a rendszernek taglalásába belemélyedünk, s e közben eljutunk oda, t. i. az 1868-ik XLI-ki tőrvényhez, azon törvényhez, melyen a egész rendszer, s azt hiszem, a jelenleg a ház asztalán fekvő budget is nyugosznak. Mielőtt és miután ezen három törvény szentesítést nyert, mindannyiszor minden előforduló alkalommal erős birálat, kemény támadás intéztetett ellenünk a t. baloldal által. KBPV. n. SAFLÓ 18f| VI. Az 1870-ki ujonczozási törvény meghozatalánál ugyanazon érvek használtattak, melyek már előbb az 1869-ki ujonczozási törvény meghozatalánál fölhordattak, s ma ismét ugyanazon fegyverek, majdnem ugyanazon szavak használtatnak a kormánypárt alapos érveinek ellenében. Sőt a t. ellenzéki képviselők — ugy látszik — még állásukat sem látták szükségesnek megváltoztatni, miből azután szabad legyen nekem azt következtetnem, miszerint hiányzik talán önöknél valami, (A bal oldalon: Micsoda!) ha nem csalódom, talán épen a legfőbb kellék a győzelemhez. (A bal oldalon: A többség!) t. i. a komoly akarat; mert annyi szívósságot pártunk részéről mégis föltehet mindenesetre a t. ellenzék, hogyha két-három izben sikerült támadásaikat ezen téren már kerékvágásukba visszaterelni, az ma, a mai körülmények közt, annál inkább fog sikerülni, minthogy már ezen folytonosan ostromait törvény többé nem holt betűkben, hanem — mint a miniszterelnök ur tegnapi beszédében is kijelentette — egy életképes, jelenleg már 70,000 főnyi nemzeti seregben találja kifejezését. És valóban bámulatos, hogy ezen szervezés körül ezen rövid idő leforgása alatt mi minden történt. Hogy önök ebben semmi bámulatra méltót nem látnak, különösen Ivánka barátom nyilatkozata szerint, sőt a lassú szervezkedés fölött panaszkodnak, mint Clementisz képviselő ur tegnapi beszédében állitá, hogy „takarékosság kedvéért a minisztérium elhagyta veszni a dolog lényegét,* mindezt, ha nem is helyeslem, de minden esetre az önök szempontjából megengedhetőnek találom ; mert ha gyorsittatott volna a szervezkedés, akkor több költséget igényelt volna, de akkor önök a praecipitált eljárás és több költség miatt panaszkodtak volna; ma az óvatosság és takarékosságot támadják meg. A támadás ily szempontból kormányunkra nézve mindenesetre előnyösebb. De hogy csakugyan nem volt semmi szükség elhamarkodott eljárásra, az bizonyításra nem is szorul, minthogy a szervezés megmutatta azt, hogy a miniszterelnök ur számítása bizonyult be helyesnek, azon számítás, mely a külviszonyokat, a külpolitika helyzetét is számításába belevonta, mielőtt a honvédsereg szervezéséhez hozzáfogott. Ivánka t. barátom tegnapi beszédében igy fejezte ki magát: „A. honvédelmi minisztériumban minden rendszer nélkül kezeli az államtitkár az ügyeket." Beszéde további folyamában pedig azt állította, hogy a szervezés körül három év alatt igen kevés történt. Az első vádra feleljen maga a t. államtitkár ur, a másikra pedig, hogy t. i. bárom óv alatt mi sem történt vagy nagyon kevés történt, szabad legyen nekem egy észrevételt koczkáztatnom. Nem volt ugyan sze48
