Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

378 rencsém az 1868. országgyűlés tagja lenni, (Bal felől: Kár!) de az akkor alkotott törvényeket elolvastam s tanulmányoztam a véderőről s a honvédelemről szóló XL—XLII. törvényjavaslatot, melyek hajói emlékszem, 1868-ik év derekán terjesztettek a ház elé. E törvények 1868. évben deezember 5-én szentesittettek és hirdettettek ki a képviselőházban, 6-án pedig a felsőházban. Ezek szerint a honvédség szervezéséhez nem három, hanem csakis egy év, sőt alig egy év maradt. T. ház! Ha az Andrásy-miniszterium a koronázási cselekvény óta a közjogi s többi reformok terén semmi más vívmányt föl nem mutathatna is, már maga a honvédségről szóló törvény megalkotása és annak királyi szentesítéssel történt ellátása Magyarország történetében egy oly fontos momentumot képez, hogy én ezen egy vívmányért a teljes absolutoriumot jó lélekkel megszavaznám. (Bal felől: Elhiszszük!) Hogy pedig a törvény minden részleteiben alig egy év alatt végre is hajtatott, abban látom én épen a kormány valódi hazafias politikájának legméltóbb kifejezését. És ha a törvény a tökély minden kellékével nem bír, annak bizonyára nem a kormány, nem az incriminált jobb oldal az oka, hanem erre épen az ellenzék egy részének eddigi magatartása szolgáltatott okot, (Bal-felől: Hogy hogy;?) és jövőben is az fog okul szolgálni. (Fölkiáltások bal felől: Hogy hogy.'f) Mindaddig, mig a reeriminátiók, a tagadások és a minden ároni ellenzékeskedés, vagy, a mi egyre megy, a minden ároni reformálás teréről (Ugy van: jobb felől) a pariamentális kormányzat keretébe inkább illő fölfelé és lefelé egyiránt bizalmat gerjesztő politika terére nem lép. Sajnálom, t. ház! hogy én azon nézeteket, melyeket igen t. Ivánka Imre barátom és képviselőtársam határozati javaslatának támogatására csak ugy mellékesen felhozott, egészen nem oszthatom. Megmondom az okot miért? Igaz, hogy a nemzet saját véreiért, a szabadság előharezosaiért, és a vértanuk emlékeiért még igen keveset tett, igen keveset áldozott; ez igaz, és kormányunknak e részbeni mulasztásai valóban nagyszerűeknek tűnnének fel, ha a hasonlatot Francziaország vagy az Egyesült Államok történetében keresnők. De, uraim, ne feledjük el azt, ne feledjük legalább mi, a törvényhozó testület tagjai, miszerint a most hivatolt országokban a szabadság harczait, a megváltózott alkotmányos forrnák

5 al az államfők bukása is követte és itt különbözik lényegesen a mi helyzetünk más független és szabad nemzetek helyzetétől és állami életétől. Es itt, uraim, elértünk azon alkotmányos zárfalhoz, hogy igy fejezzem ki magamat, melyen áthatolni, vagy melyet elkerülni alig lehet ma a nemzetnek érmárczius 9. 1870. de kében, és ha azt mégis némelyek megkisórle nék. az az illoyalitás vádja nélkül alig képzelhető. T. ház! Ezen átalános észrevételem után, legyen szsabad még néhány szót azon megtámadásokra szólani, melyek a szervezés kérdésénél felmerültek (Halljuk!) Ismét Ivánka Imre t. barátomra hivatkozom. 0 tegnap azt állította, miszerint a honvédtisztek kinevezésénél a politikai nézet volt irányadó; továbbá, hogy az uj honvédségtől a ház bal oldalán egyen kivül többet nem lát. Ez utóbbira nézve megjegyzem, hogy igenis a ház ezen oldalán talán 4-5-el többet láthat, mint a ház túlsó oldalán, de ezen kinevezések szabadságolt állományban történtek, és semmi beneficiumokkal nem járnak. Csak ezt kívántam Ivánka t. barátomnak megjegyezni. A többire nézve a miniszterelnök ur tegnapi beszédében válaszolt s én csak annyit akarok hozzáadni, miszerint a tiszti helyek betöltésénél régibb tiszttársaink „közöl többen nem azért melőztettek, mintha talán Andrásy gróf kormánya nem szívesen nyújtott volna segédkezet a haza szolgálatábani részvételre, hanem csakis azért, mert — a mint t. miniszterelnök ur tegnap megjegyezte — az uj szervezet természete, tekintettel az állam jövedelmei és pénzviszonyaira is, nem engedte meg mindnyájok alkalmazását. Hogy pedig az ujabb nemzedék, a frisebb erők az öregebbekkel vegyesen találnak alkalmazást : azt tartom, hogy ezen igen átgondolt eljárás indokolásra ép oly kevéssé szorul, mint azon másik tény, hogy t. i. a tisztek kinevezésénél minden politikai pártérdeket félretéve, csakis az jött tekintet alá, a ki alkalmas a helynek betöltésére-—és a mire én az organisatiónál legfőbb súlyt fektettem — hogy t. i. a honvédelmi minisztérium keblében magában a polgári elem a túlsúlyt képezze, ez megtörtént. Én csakis ezen elvnek szigorú föntartására vagyok bátor kérni a miniszterelnök urat. A sorozásnál előfordult meg nem engedhetőségek és visszaélések, melyek a törvény kijátszását czéllozták, tudtommal a kormány erélyes fellépése következtében a rendes kerékvágásba visszavezettettek. Az ily esetek elharapódzása, megengedem, nem csekély zavarba hozhatta volna a kormányt, mig az országra nézve tagadhatlanul káros következményűéit lettek volna. Itt is a helyzet fontosságát felismerte a minisztérium és hatott magára a népre, tudva azt, hogy kevés iskolai képzettsége mellett népünk sok természetes észszel bir. mindent lát, mi vele és körülötte történik, mindent átérez, mindent megjegyez és főleg megjegyez egy oly megszégyenítő tanácsot, mi által a néptöli félelem vagy pedig a nép kijátszása ezélcztatik. (Mozgás bal felől.) 140. országos iliéi