Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-139
139. országos ülés márczitre 8. 1870. 365 a könyvtárak szükségességéről beszélt — könynyen elhiteti magával az ember, hogy valami ujat talált föl, pedig dehogy, csak saját látköre tágult. T. barátom Kerkapolynál épen igy kellett történni a honvédelmi dolgokra nézve. Nem tudom, kinek tanácsát követi, de hogy mindaz, a mi ott történik, nem uj dolog, hanem hogy meg volt az régen, ilyen vagy más alakban, az bizonyos. (Zaj jobb felől.) Az én helyzetem csak annyiban kedvezőbb, hogy én két évig értem rá magamat tájékozni teendőim felől, mig az ón igen t barátomnak mindjárt működnie kellett, és ennek tulajdonítom azt, hogy a működés nem megy. A t. jobb oldal néhány tagja azt mondotta volt, hogy mérsékelt nézeteimmel inkább a Deákpárthoz, mint az ellenzékhez kellene tartoznom; (Fölkiáltások jobb felől: Nem mondta senki!) a t. szélsőbal néhány tagja pedig azt mondotta volt, hogy ha mi találnánk kormányra jutni, sokkal szigorúbbak és követelöbbek lennénk, mint a most uralkodó párt. (Igaz! jobb felől.) Mindkét nyilatkozat komoly férfiaktól jött és igy gondolkozván fölötte, azon meggyőződésre jutottam, hogy nem lesz szükségem igen t. barátom Kemény Gábor tanácsát követni és átmenni a jobb oldalra, hogy onnan ide átvezessem őket. mert remélem, hogy átjönnek magoktól nem sokára. (Derültség.) Minden mérsékletem mellett vannak bizonyos kérdések, melyekben megnyugodni nem tudok. Igy például akárhányszor elmondottam már, hogy nem tudok megnyugodni a közös hadügyminiszterben, a delegátióban, de annál kevésbhé tudok megnyugodni abban, hogy a közös hadügyminiszter az ő fölötte rendelkező delegátiót bevádolja az armádiánál; (Derültség hal felől) nem tudok megnyugodni abban, hogy például a határőrvidék fölött nem a magyar minisztérium, hanem a közös hadügyminiszter rendelkezik ; (Közbeszólás jobb felöl: Nem soká rendelkezik !) nem tudok megnyugodni abban, hogy Erdélynek külön kormányzója van és igy mintegy kérdésbe vonatik az unió, (Ugy van I bal felől; ellenmondás jobb felől); nem tudok például megnyugodni abban, hogy a háromegykirálysággal és Dalmátiával bújósdit játszanak. (Közbeszólás jobb felől: Hogy hogy \) Ugy — hogy Ígérgetik a háromegykirályság visszaállítását és nem teljesítik soha. — Ez a t. közbeszólónak legyen mondva. — Nem nyughatom meg ezekben s meg vagyok győződve, hogy igen közel be fog következni az idő, midőn mindezekben határozott állást és nyilatkozatot kell tenni; és meg vagyok győződve épen a miniszter ur nyilatkozata után is, hogy azon alkalommal, midőn a magyar kormány tekintélye, midőn az ország integritása, midőn a nemzet érdekéről lesz szó, a jobboldalnak is igen sok t. tagja velünk fog szavazni, (Mozgás a jobb oldalon) a szélső bal oldalról pedig kétségtelenül mindnyájan. (Derültség a jobb oldalon.) S igy azt hiszem, hogy eltűrhetik azt, hogy azok, a kik követelöbbek kifelé, a rend és csend föntartása érdekében követelöbbek lesznek idebenn is. Ezeket elmondva, t. ház, áttérek a védtörvény 20-ik §-ára, mely következőleg rendelkezik : „A háborúban, vagy átalán tényleges szolgálatban rokkanttá lett honvédtisztek és honvédek ugyanazon kedvezményekben részesülnek, a melyek a hadseregre nézve e tekintetben fenállanak ; Ugyanezen kedvezmények kiterjednek az ellenség előtt elesett, vagy sebeik következtében elhalt honvédtisztek özvegyeire és árváira is." A törvényczikknek ezen §-a tökéletesen helyesen mondja ki az egyedül igaz elvet, melyet alkalmazni kell mindenütt és mindenfelé. Nem akarom a t. házat untatni határozati javaslatunk föl olvasásával. Fölfogásom szerint minden katona, a ki a fönálló kormány és a rendes politikai hatóság által állitatik ki, jogosítva van azon ellátást követelni, ha rokkanttá válik, mely szabályszerüleg meg van határozva. Itt nem az a kérdés, hogy mily alapon volt alkotva a kormány, hanem a kérdés egyszerűen az., vajon a fönálló kormány és rendes hatóság állitották-e ki a katonát, vagy nem? T. ház! Én igen szívesen megadom a hadsereg rokkantjainak a kiérdemelt nyugdijat, akár Olaszországban, akár Schleswig-Holsteinban, akár Csehországban lettek rokkantakká, akár a Magyarország ellen folytatott harczban. Nem kérdem, ki volt akkor a kormányon, Bach, Schmerling vagy bárki más, hanem tekintem egyszerűen azt, hogy ezek a rendes hatóság által kiállított katonák, és követelik az ellátást. Nem kérek én semmit a guerillák és nemzetőrök részére, hanem kérek a honvédség és magyar hadseregben fölállított rendes csapatokban szolgáltak és hadban rokkantakká váltak számára, azok számára, kiket a kormány és rendes hatóság állított ki. Tudom a múlt évekről, hogy ebből mintegy nemzetiségi kérdést csinálnak, s igen helyesen mondotta Várady Gábor képviselőtársam, hogy ezen fölfogás nem helyes. Nem fogom indokait ismételni, hanem azt elmondom a t. jobb oldalnak, hogy egész működése ezen rövid szavakban van összefoglalva : „Vessünk fátyolt a múltra." Én ezt elfogadom azok irányában, a kik az 1848-iki eseményeket okozták. Annál nagyobb mérvben elfogadom a nemzetiségek irányában is, melyek épen ugy áldozatai voltak az intriguáknak, mint mi magunk.
