Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

139. országos Ülés mározius B. 1870. 361 rendeletre valamely intézménynek szüksége van, akkor szüksége van leginkább a honvédségnek. Tudjuk, hogy a honvédek jelenléte két hónapra van szabva. Ha már most az altisztek és oktatók is esak njonezok lesznek, akkor a 2 hónap valóban rövid idő lesz az ujonczok kíképeztetésére annál inkább, mert a honvédtisztek alkalmazására történt intézkedése a honvédelmi minisztériumnak oly sajátságos, hogy azon négy tiszt, a ki a jelen létszámban van, jóformán az egész esztendőn által húzza az igát, a mit lehetetlen huzamosan kiállani. Ha már az úgynevezett szabadságolt állományba kinevezett tisztek a polgári állásból be is vétettek a honvédségbe, múlhatatlanul szükségesnek látom, hogy azok előbb legalább is hat hónapig, mint altisztek és közvitézek szolgáljanak; sőt tovább megyek, és azt mondom, hogy azon tisztek, kik régente a hadseregben vagy a honvédségben szolgáltak, kellene, hogy ismét legalább hat hónapra behivassanak, s ugy könnyítsék az állandó szolgálattételre kinevezett tisztek munkáját; mert idővel változván a hadi gyakorlatok, mindenesetre el kell sajátítani azon fogásokat, melyeket könyvből megtanulni egyátalán nem lehet. A védtörvény 42-ik és 41-ik §§-ai azokról intézkednek, kik az ujonczozástól elmaradtak és büntetéseket szabnak ezekre; de eddig nem hallottam, hogy ezen büntetések nagy mérvben alkalmaztattak volna, és egy részt igen helyesnek tartom a minisztérium azon tapintos eljárását, hogy nem akart Magyarországon is egy kis Dalmatiát alkotni; hanem utoljára, ha ezen törvény §§-ainak határozatai szigorúságuk miatt nem alkalmazhatók, vagy a czélnak meg nem felelők: akkor azoknak módosítása válik szükségessé, mert hogy mindenesetre sújtani kell azokat, kik a törvény parancsolatát nem teljesitik , az természetes, és e tekintetben azon véleményben vagyok, hogy mindazok, kik a hadkötelezettség teljesítésétől elmaradtak, anélkül, hogy a törvény által föl volnának mentve, kik elmulasztják a haza megvédésének kötelességét, nem lehetnek politikai jogok gyakorlására sem jogosítva: annálfogva azt indítványozom, hogy a törvény ezen szakaszát ekként módosítani méltóztassanak. A védtörvény 54-ik §-a a szabadságolt állományban levő honvédségről és katonaságról szólván, azt rendeli, hogy azok a polgári hatóság alá rendeltessenek. Régen várjuk e tekintetben a határozott szabványokat. Az igazságügyminiszter ur előterjesztését annak idején szükségesnek látta visszavonni; várva várjuk az ujat, azt már tovább halogatni nem lehet, a közérzület parancsolja igy. A védtörvény 56-ik §-a azt rendeli, hogy KÉPV. H. BAFLÓ 18|4 VI. azok, kik nem alkalmasak a hadi szolgálatra, rokkantak ellátására különös dijt fizessenek, és hogy az iránt külön törvény fog hozatni. Még ezen törvényt sem látjuk a ház asztalán, pedig a rokkant katonák ellátása igen szükséges, a mint azt ma Várady Gábor t. barátom kifejtette és nekem is lesz alkalmam később elmondani. Az 57-ik szakasz szoros kapcsolatban áll a honvédségi törvény 't-ik szakaszának d. pontjával, és azt rendeli, hogy mindazok, kik 32-ik evőket nem haladták meg, háború esetén, még akkor is, hogyha már sorozat alatt voltak is, de nem soroztattak be, kötelesek a sorkatonaságba, vagy a honvédségbe belépni. A törvénynek ezen értelme nem magyaráztatott meg kellőleg, és a közönség nem tudja, hogy azok, a kik még nem 30 évesek, háború esetén kénytelenek a sorkatonaságba belépni és e mulasztás egyik oka annak, hogy a honvédség nem állíttatott ki oly számmal, a mint különben a viszonyokhoz képest kiállíttathatott volna. Mindezeket csak azért hoztam föl, hogy a minisztérium legyen szives az iránt fölvilágosítást adni, hogy miért nem hajtattak végre a védtörvény rendeletei és mely stádiumban vannak ez ügyek jelenleg 1 Áttérek a honvédségi törvényre, és pedig annak 4-ik szakaszára, melynek — e.) pontja leginkább azért hozatott, hogy a törvényes kort meghaladt régi honvédek minél nagyobb számban léphessenek be az uj honvédségbe. De tiszt, ház — ugy látszik, — a régi honvédség szelleme a most uralkodó párt által nem tekintetik barátságosnak, hanem inkább ellenségesnek, legalább a tapasztalásból azt látjuk, hogy a törvény ezen rendelete igen gyéren alkalmaztatik, már pedig a 19-ik század közepén a véderőnek bármely részét, különösen most, miután az átalános védkötelezettség mondatott ki, pártállások szerint csoportosítani akarni, valóban igen sajátságos gondolat. És ez — mi nálunk — Magyarországon — mégis igy van. Két interpellatiót intéztünk annak idejében a honvédelmi miniszter úrhoz, midőn a honvéd tisztikar kinevezése kezdődött, hogy igaz-e az, a mit hallunk, hogy a honvédtisztek kinevezésénél a politikai árnyalat irányadói A miniszterelnök ur, mint igen messze látó politikus, igen jól tudja azt, hogy egy országot egy pártnak magának, különösen külellenség ellen megvédeni, a lehetetlenségek közé tartozik, s mindakét alkalommal azon nyilatkozatot tette, hogy az nem való. Igen, de a miniszterelnök ur igen sok másféle teendőkkel van elfoglalva, s íme, mit tehet róla, ha az előterjesztett lajstromok mégis olyanok voltak, hogy, ha körülnézünk, azon meggyő46