Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

3g2 ,39- országos ülés márczius 8.1870. ződésre kell jutnunk, hogy a politikai pártállás a honvédtisztek kinevezésénél csakugyan irányadó volt. (F'ölkiáUásoh : jobb felől. Nem áÜ. Bal/e161: TJgy van.) Ha ezt kétségbe méltóztatnak vonni, méltóztassanak körülnézni itt a képviselőházban. Az egész baloldalon egyetlen egy igen t. barátomon kivül más honvédet az uj honvédségből, bizony hiában fognak keresni, miglen dicsekedve mondhatom, hogy oly nevekkel bővelkedünk, kikről nem fog megfeledkezhetni az, ki a 1848—49-ki hadjáratok történetét meg fogja irni. Ellenben méltóztassanak körülnézni a másik oldalon, és igen számos honvédtisztet fognak saját soraikban találni. (Mozgás. FöIMáltások: Kik9 Mindössze héttőt!) A t. miniszterelnök ur meg fogja engedni, hogy nem a magam érdekében beszélek; mert én nem kívántam az activ honvédségnél alkalmazásba lépni, — hanem igen is beszélek azon 1848. és 1849-ki honvédtiszttársaimról: a kik szolgálni akartak, testi és lelki képességgel bírnak, a kiknek erkölcsi magokviselete ellen semmi kifogást tenni nem lehet, — és még sem alkalmaztattak, azért, mert nem a többségnek véleményét pártolják, vagy nem akartak elfogadni oly rangot, mely nem felel meg azon rangfokozatnak, amelyet 1848-ban nyertek, és pedig nem valami antichambrirozás következtében. Ezek t. ház, elvitázhatlan tények. Most pedig érintenem kell egy eljárást, mely engemet is illet, s melyet annak idejében zokon vettem én is, de a melyen ma már túltettem magamat. Ez az 1848—1849-ki honvédtisztek rangjának megtagadása. T. ház! Ez nem csak politikai hiba, nem csak igazságtalanság, hanem még ennél is több, mert még ügyetlenség is. Igen csodálom, hogyan lehetett ő felségének, legkegyelmesebb urunk és királyunknak, ki oly számtalan jelét adta annak, hogy a 1848-ki honvédség iránt kegyes, ilyes tanácsot adni. Mert, uraim, bármit gondol és akár tetszik ez Kuhn miniszter urnák, akár nem; akár tetszik a Mennsdorf ós Neipperg véleményen levő tábornokoknak és társaiknak, akár nem: azért a történelemben, a civilizált világ előtt, a magyar nép közérzületében mégis tábornok fog maradni Klapka, Vetter, Görgey, Perczel stb. stb. és pedig oly tábornokok, kiknek oly multjok van, a mely az összehasonlítást az osztrák tábornokok múltjával nagyon is kiállja. Előbb említettem, hogy ő felsége igen kegyes volt több alkalommal a 1848 —1849-ki honvédek iránt, de, fájdalom, ő felségének kegyes és magasztos intentióit azok, kik a végrehajtással bízatnak meg, —ugy látszik,—vagy nem értik, vagy nem akarják megértem. így példának okáért már ma említette Várady Gábor barátom, hogy ő felségeik a koronázási adományt a honvédek fölsegélyezésére szentelték. A helyett, hogy ezen összeg kikerekittetett volna kellő mértékben, részint az ország által, részint magánadakozások utján, s azzal a valódilag rokkantak és szükséget szenvedők segélyeztettek volna, kaptak belőle sokan olyanok, kik nem voltak megszorulva; és elmaradtak sokan, kiknek arra nagy szükségök lett volna, és így az elforgácsolt tőke nem szülte meg azon jótékony hatást, a mely azzal czéloztatott. A hiba tehát e tekintetben a rósz alkalmazásban, nem pedig a régi honvédek ügyében tett, s Várady Gábor t. barátom által fölemlített indítványunkban keresendő, mint ő azt bővebben kifejtette. Mi, mindig hálás elismeréssel viseltetünk ő felségének ezen kegyes ténye iránt és nem egy megrögzött conspirator szeme könybe lábadt, a mikor olvasta ő felségének ezen magasztos kegyelmi tényét, és azért, mert azok, kik annak kezelésével meg voltak bizva, elkontárkodták ő felsége akaratát, nem fog kihalni belőlük a hála őszinte érzete. Hasonlókép ő felsége kegyes volt megrendelni, hogy az 1848-ban a rendes hadseregből átlépett honvédtisztek nyugdijakkal láttassanak el. Ez az intentio nemes és igazságos. És mi lett belőle az alkalmazásban ? Tudok egy honvédtábornokot, kinek kapitányi penziót adtak, tudok egy honvédalezredest, a ki sebei következtében kezére, lábára béna. annak főhadnagyi penziót adtak, ő fölségének ily intentiói bizonyosan nem voltak akkor, mikor ily nagylelküleg járt el. Ebből ismét csak azt akarom kihozni, hogy igen sajnos, de az alkalmazásban a nagyszerű eszmék gyakran eltörpülnek. T. képviselőház! Megyek tovább, a honvédtörvénynek azon §§-aihoz, a melyek szerintem nem alkalmaztattak, vagy nem léptek életbe ugy, a mint kellett volna. Itt van például a 10-ik §., a mely a fölszerelésről, s a készletek elhelyezéséről rendelkezik. Igen is elismerem, hogy a honvédelmi minisztérium a készletek és a fölfegyverkezés beszerzésénél igen lelkiismeretesen, buzgón és takarékosan járt el, és e tekintetben távol van tőlem a legcsekélyebb homályt is vetni akarni a minisztérium eljárására. Meg vagyok győződve a tiszta szándokról és kezelésről, mit tehet az igen t. minisztérium arról, ha jó hisz emben a mit lealkudott egy vagy más tárgynál, a t. szomszédok által bélyegadó, vagy illetékadó révén ismét megvétetik. Hanem már a mi a fegyvergyár fölállítását illeti, azon — hogy is mondjam — kérkedés, a melylyel e hetekben találkoztunk a fegyvergyár fölállítására nézve, azt már bocsássanak meg, t. képviselők, de nagyon sajátságosnak tar-