Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-139
139. országos ülés márczius 8 1870. 848 látás és a kormány s közegei által alkalmazott ügyetlen eszközök gyümölcse volt, mely meggyőződés magában az emiitett reichsrathi bizottmányban is viszhangot és kifejezést nyert; hogy tehát a békétlenség és annak lecsillapítása tisztán belügye Cislajthániának; az indokból, hogy a körülmények, melyek szerint a hadsereg Boeca di Cattaróban, mint már bizonyos, 14 falut ós számos elhagyatott házat, melyben nem volt egyetlen egy élő lélek sem, tehát strategikai szükség nélkül kizsákmányolt és leégetett, hogy a gyümölcsöket mind széthurczolta, hogy 27 templomot kizsákmányolt és szétromboltatott, hogy 3 zárdát égetett le, hogy az egyházi szereket nyilván hitvány áron eladta, az eltemetett holttesteket sírjaikból kiásatta stb., hogy, — mondom — ezen körülmények még nem adnak a belzavarnak oly jelentőséget, mely a pragmatica sanetio szerint közös védelmet állapitana meg; és végre tekintve azt, hogy ezen közös hadvédelem még nem föltételez közösséget a financzköltségekben is, annál kevésbbé, mivel akkor az odavaló, ezen országgyűlésnek nem felelős közegeknek hatalmában állana téves mértékei által ez ország megterheltetését okozni; nehogy a magyar kir. minisztérium végzett tette által a magyar korona-tartományok államjogi és pénzügyi érdekének praejudicáljon és ez által a hazát úgynevezett kénytelen helyzetbe hozza, a miniszterelnök és pénzügyminiszter úrhoz következő interpellatiót intézek: Igaz-e, hogy a magyar kormány a bocca di cattarói elégületlenség lecsillapítása alkalmával tett költséget közösnek elismerte, vagy hogy olyannak elismerni szándékozik? — s ha igen,: mely törvényes alapon? s mily politikai indokból tette azt vagy szándékozik tenni? Andrássy Gyula gr. miniszterelnök : A mennyire az interpelláló ur kérdését értettem, arra rögtön válaszolhatok (Halljuk!) 0 felsége osztrák minisztériuma és a magyar kormány közt a kérdéses tárgyra nézve mindeddig semmi alkudozás nem folyt, sőt tudtommal még eszmecsere sem. — Ez válaszom a hozzám intézett kérdésére. — (Helyeslés.) Miletics Szvetozár i (Halljuk \ Halluk !) A t. miniszterelnök ur válaszával meg vagyok elégedve, de ebből az következik, hogy vagy a lapoknak nem volt igázok, vagy pedig, az osztrák belügyminisztériumnak nem volt igaza. (Derültség.) Elnök: A miniszterelnök ur nyilatkozata tudomásul vétetik. És most áttérünk a napirenden levő tárgyra, a hon védelmi minisztérium költségvetésére. Bittó István előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság a honvédelmi minisztérium költségvetését, mint ily részletes alakban elsőt, mindenek előtt a honvédségről szóló 1868. XLI-ik t. ez. szempontjából vette bírálat alá, és minthogy ugy találta, hogy a törvénynek szabályozó rendeletei a honvédség szervezésénél mindenben szigorúan megtartattak, az előterjesztett költségvetést átalánosságban ajánlja a t. háznak a részletes tárgyalás alapjául. Azonban, midőn a bizottság ezt teszi, egyszersmind felhívja a t. ház figyelmét egy oly elvi kérdésre, melynek a részletes tárgyalás előtt megoldása már csak annál fogva is mulhatlanul szükséges, minthogy az lényeges befolyással van a költségvetés négy első czimének összegeire. Ezen elvi kérdés, a tiszti illetékek kérdése. Az 1868. évi XLI. t. ez. 19. §-a, mely azt mondja: hogy a honvédség tisztjei és legénysége szolgálatuk időtartama alatt, békeidején ugy, mint hadi lábon és háború idején, ugyanazon illetékekben részesülnek, a melyekben a hadseregbeliek, mondom a törvény, mely ezt mondja: az akkor fenállott helyzetre lehetett csak tekintettel; és midőn az egyenlő javadalmazás elvét kimondotta, tulaj donképen nem tett egyebet, minthogy a honvédségre nézve is elfogadta és megállapította a hadseregnél fenállott illetékeket. Azonban időközben a helyzet megváltozott; mert a múlt évi delegatio határozata által az 1870-iki költségvetésben a tiszteknek készpénz fizetése a hadnagytól kezdve az őrnagyig felébb emeltetett, a természetbeni illeték pedig szabályoztatott, illetőleg alább szállitatott. Ezen változás következtében tehát mulhatlanul szükségessé válik, hogy a honvédség tisztjeire nézve a törvényhozás szintén ujabban intézkedjék. Bátor leszek a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó véleményét, mely a jelentés átalanos részében foglaltatik, felolvasni. (Olvassa:) „A honvédelmi minisztérium költségvetésében a rendes szükségletre . . . 4,329.324 frt. 53 kr. a rendkívülire . . 205,920 „ összesen 4,535,244 frt. 53 kr. van előirányozva. Ez levén az első részletes költségvetés, mely e minisztérium által előterjesztetett, a pénzügyi bizottság mindenekelőtt is átalánosságban magából a honvédségről szóló 1868. évi XLI. t. ez. rendeletei szempontjából vette azt bírálat alá. E t. ez. 19. §-a azt tartalmazza, hogy a honvédség tisztjei és legénysége ugy béke, mint háború idején ugyanazon illetékekben részesülnek, mint a hadseregbeliek. ki előterjesztett költségvetésből pedig az
