Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-137
137. országos Ülés márcztus 5. 1870. 329 a legjobbakat s ezek közöl is csak azt fogadjuk el, a mi hazai viszonyainknak s ezekből folyó szükségeinknek megfelel. Ehhez azonban hosszas tanulmány, alapos megfontolás, mindenek fölött pedig, mint már többször is szerencsém volt hangsúlyozni, nyugalom és kellő idő kívántatnak. Ha valaki igy érti a codificatiót és ily zaklatott helyzetben, minő az igazságügyminiszteri, mégis magára merné vállalni azon föladatot, hogy a codifícatio összes teendőit három év alatt harmad-magával elvégezze, akkor t. ház, mindazon bátor férfiak közöl, kikről e házban oly sokszor volt szó, ez a legbátrabb férfiú lenne, a kivel eddig találkoztunk. (Derültség. Igás.) Egyébiránt t. ház, ugy hiszem, hogy a tanácskozást már be is fejezhetjük, mert hiszen Hodossy és Irányi képviselő urak is nem valamely határozati javaslatot inditványoztak, hanem indítványuk körülbelől oda megy ki, hogy az ő eszméjöket vegye fontolóra a minisztérium és annak idejében ez iránt törvényjavaslatot vagy határozati javaslatot terjeszszen a ház elé. Részemről köszönettel tartozom minden figyelmeztetésért, bármely oldalról jöjjön az, és egész őszinteséggel ki kell mondanom, hogy például a bűnvádi törvényhozás terén sok igen hasznos figyelmeztetést vettem már Irányi t. képviselő úrtól. — Mindent, a mit jónak találok, bárki pendítse is meg azt, komoly megfontolás tárgyává szoktam tenni, és ha szükségesnek fogom találni, hogy a codificatio terén, a siker gyorsítása tekintetéből, az eddigitől eltérő eljárás követtessék s e czélra az ország pénzerejét talán nagyobb mérvben kellene igénybe vennem: bátor leszek ez iránti nézeteimet és kérésemet a t. ház elé terjeszteni. Most egyelőre a t. házat csak arra kérem : méltóztassék kegyesen megszavazni azon 15,000 frtot, melyet a eodificationalis alaj>, illetőleg a codificatio czéljaira az előirányzatba fölvettem, (Élénk helyeslés jobb felől.) Vidliczkay József: T. ház! Méltóztassanak megbocsátani, hogy a tanácskozás folyamát még most is tovább nyújtom, — Nem tenném ezt semmi szin alatt, ha erre egy igen nagy ok nem indítana. (Halljuk') Mindenekelőtt néhány szóval és futólag elmondom őszinte nézetemet arról, a mit igen t. tagtársunk Vukovich Sebő méltóztatott fölhozni. Ő csakúgy mellékesen említette, hogy Angliában nem codificálnak. Valóban boldog ország az, a hol nincs szükség codificatióra. Én azt hiszem, hogy Angliában azért nem codifieálnak, mert azon forradalom óta, mely ott a 17-ik század végén végbement, Anglia folytonosan halad. — Angliának ezen folytonos haladása a codificatiót szükségtelenné teszi. De KÉPV. n. NAPLÓ 1814 vi. mindazon országokban, melyeknek fejlődése lassú és melyeknek nincs megengedve, hogy folytonosan fejlődjenek, különösen pedig hazánkban, melyről el lehet mondani, hogy „megnehezült az idők viharos járása fölötte," mely annyit hányódott, ily országban ujabb időben a codificatióra bizonyára igen nagy szükség van. Azonban tulajdonkép nem ez volt az ok, mely engem fölszólalásra késztetett, hanem Irányi t. barátom indítványa. Megvallom, nem tudom tökéletesen mit ért t. barátom az országos küldöttség alatt, mert ennek értelme kettő. — Méltóztatik-e érteni az országos küldöttséget a régi modorban? melyet azelőtt regnicolaris deputatióknak neveztünk, vagy pedig méltóztatik-e érteni csupán ezen ház által kiküldött bizottságot? A kettő között a különbség alkotmányos tekintetben igen lényeges. — Ha t. barátom oly régi modorú regnicolaris küldöttséget értett, megvallom őszintén, hogy ahhoz most, az 1848-iki törvények meghozatala után nem járulhatok. — Azon régi modorú regnicolaris küldöttségeknek, melyek mindkét ház tagjaiból kerültek ki, és ekként megalakulván, a két ház tagjai együtt és egyszerre működtek, én többé barátja nem lehetek, nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert ily küldöttség fönállását nem tudom megegyeztetni e ház initiativa jogával. — Továbbá előállana mindenesetre azon kérdés is, hogy minő legyen a számarány a két táblának kiküldöttei közt ? Bátor vagyok kérdezni, hol van azon jogalap, a melyen e számarányt meghatározni lehetne. De különben ez csak a kisebb ok; a nagyobb ok mindenesetre az, melyet jeleztem akkor, midőn azt mondtam, hogy ily regnicolaris küldöttséget nem tudok megegyeztetni e háznak initiativájával. Méltóztassanak ezenfelül még tekintetbe venni azt is, miszerint átalában el van ismerve az, hogy a felsőház ugy, a mint jelenleg fenáll, tovább nem maradhat. A eodificationalis müvek mit foglalnak magokban? a leglényegesebb reform-kérdéseknek összegét. Bátor vagyok kérdezni, ha önök a fölsőháznak azon szerkezetét, melylyel az jalenleg bír, elitélték, azt mondván, hogy ezen felsőház azon formában többé fen nem állhat: bátor vagyok kérdezni, micsoda politikai böleseség rejlenek abban, ezen ház befolyása alá bocsátani épen a leglényegesebb reform-kérdéseket, mielőtt ezen ház reformáltatott volna? De ha ugy értetnék az országos küldöttség, hogy ez tisztán a ház tagjaiból alakulna és tisztán e ház által küldetnék ki, jogában levén — a mint ez természetesen magától értetik — ha jónak látja, szakértőket is meghinni: akkor én ezen indítványhoz hozzájárulok. De ha a régi modorú regnicolaris küldöttség értetnék, mely egyszerre mindakét ház tagjaiból 42