Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-137
324 137. országos illés márczius 5. 1870. magát olyan is, mely tökéletesen idegenszerű levén nemzeti szobásainkkal és hajlamainkkal : nemzetünk jövőjét is zavarba ejthetné. Én megvallom, t. ház, nagyon óhajtottam volna, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur ezen rövid tételt felvilágosításokkal kisérte volna, hogy megtudhattuk volna: mi tulajdonképen azon összeg, melyet a codificationalis munkálatra kér? Azon értelmezése ezen czélnak, melyet igen t. Hoffmann Pál képviselő ur adott, már én előttem is és több képviselőtársam előtt aggodalmat szült. Jelesen Zichy Nándor gróf és Simonyi Ernő t. barátom, már tettek megjegyzést arra nézve, hogy ő már egész törvénykönyvünket oly valami hasznavehetetlenek jelentette ki. melyre nézve kétség nem is lehet, hanem ezt mint factumot elfogadva és félrevetve minden eddigi institutiónkat, a codificatiót részint a tudomány színvonaláról kell megszerezni, részint utánozni az előttünk álló más nemzetek törvénykönyveit. T. ház! Én a eodificatio kát nemét ismerem : az egyik az úgynevezett consolidatio, a mely annyit jelent, hogy az országgyűlés bizottság által a törvénykönyvből kiszemeli mindazt, a mi még fönáll teljes érvényben, és kihagyja mindazt, a mi részint már el van törölve későbbi törvények által, részint pedig már tettleg elavult. A mint látom, erről már nálunk szó sem lehet azon kijelentések után. melyeket Hoffmann Pál képviselő ur tett, miután ugy látszik, ő egy egészen uj törvénykönyv készítésével van megbízva. Tehát a codificatiónak azon második neme áll elő, hol egészen uj törvénykönyv készíttetik nemcsak alakjára, hanem alapelveire nézve is. E tekintetben, t. há.z. én bátor vagyok egész szerénységgel kijelenteni, hogy mi valósággal igazságtalanok vagyunk önmagunk iránt, igazságtalanok őseink fáradságai és szerzeményei iránt. (Helyeslés.) Nálunk szokássá vált, — és ugy látszik, a liberalismus különös jelének tekintetik, — ha lehetőségig ócsároljuk régi törvénykönyveinket. (Igaz!) Pedig tapasztaltam, t. ház, külföldi tudós és liberális férfiak részéről, kik csodálkoztak, hogy egy oly nemzet mint a magyar, mely nem állott Európa első nemzetei sorában, már ezelőtt 2—300 esztendővel birt oly törvényekkel, milyenek a mi törvénykönyvünkben találtatnak. (Tetszés.) Az kétségtelen, hogy ha törvényöknyvünket összehasonlítjuk a jelenkorban létező törvények elveivel és szellemével, akkor az hátramaradottnak fog föltűnni. De ha összehasonlítjuk azon idő törvényeivel, melyben keletkeztek, azt fogjuk találni, hogy az mind szahadelvüségre, mind igazságszeretetre nézve magasan állott . r Én tehát, t. ház, nem togadnám el oly kétségbevonhatlan ténynek, hogy törvénykönyvünkre többé gondolnunk sem kell, nem fogadom el azt, hogy azon nines semmi törzs, semmi oly fa, melyre biztos kilátással jót várva, uj oltványt ne lehetne tenni. (Tetszés.) Igen érdemes barátom, Hoffmann Pál szives volt hivatkozni több nemzetre. — Tisztelem az ő jártasságát, de mégis meg kell jegyeznem azt: hogy oly nemzetekre hivatkozott leginkább, melyekre nem szokott feszülni legnagyobb figyelme a szabadság után törekvő nemzeteknek. Igen tisztelem, és őszinte vonzalommal viseltetem a kis Zürich iránt, de ezen kis államot például fölhozni nem tartom helyesnek. Azon államban már kicsiségénél fogva elegendő volt egy ember által készített törvénykönyv, de azt hiszem, hogy ezt mi rólunk mondani nem lehet. Ugy vettem észre, hogy nálunk a eodificatio kedvencz eszme; azon eodificatio, mely egyszerre mindent újból teremt, mely saját törvénykönyvünkre és az abban levő, sok tekintetben igen üdvös elvekre nincs tekintettel, hanem az egész jogrendszert uj alapokra akarja fektetni. Nekem nincs szándékom harczolni ezen eszme ellen, de szerettem volna, ha Hoffmann képviselő ur más nemzetekre hivatkozott volna. 0 nem hivatkozott sem Angliára, sem Amerikára, mely két ország pedig, ha idegen államra kell hivatkozni, legalább nézetem szerint, leginkább hozható föl példa gyanánt. Legyen szabad már most megjegyeznem, hogy Angliában van ugyan egy párt, mely a codificatióra törekszik, de az még a liberális pártnál sem képes többséget nyerni. — Miért ? Tudjuk a történelem tanítása szerint, hogy nagy képviselőtestületek képtelenek törvénykönyvet készíteni. — Ezt én is hiszem, habár Hoffmann képviselő ur azon további állítását, hogy nagy országgyűlési testületek csak politika üzésére valók, — nem ismerem el. Ha tehát ezen testületektől az követeltetik, hogy nagykönyveket készítsen, akkor erre nem lesz képes. De épen azért mellőzök oly nagy 7 , szabad nemzeteket, mint Anglia és Amerika törvényhozásai, hogy ily törvénykönyveket készítsenek: ezt ott nem tartják czélszerünek, és nem követik az experimentátió princípiumát, nem keresik a törvényt a tudomány színvonalára emelni, hanem várják, mig megismerik a bajt a nemzet testén, és azután majának a nemzetnek viszonyai által kimutatott legezéiszerabb módon iparkodnak gyógyítani. Hogy azon rendszer, mely Angliában létezik, miszerint mindig keresik a létező bajt, és azt egyenkint iparkodnak orvosolni, nem csak ott áll főn mai napig teljes érvényben, mondom ezen rendszer jóságának bebizonyítására, és pedig, azt hiszem, nem csekély bebizonyítására szolgál az, hogy az még Amerikában is mai napig