Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

137. országos ülés márczius 6. 1870. 321 nak, kik e czélra közreműködnek. Mi történi a közönséges építésnél? Jutalmakat tüz ki a magánegyén vagy közhivatalnok, kijelentve, hogy a legjobb tervezet fog jutalmaztatni és a beküldött tervekből választja a legjobbat. így vagyunk a eodifieatióval is. A mi továbbá Irányi Dánielnek az országos bizottságra vonatkozó indítványát illeti, még azért sem pártolom, mert oly föltétel alatt, mint ő kívánja, kivihetetlennek tartom. Azt mondja a képviselő ur, hogy az ő indítványa szerint a bizottságba pártkülönbség néifrül választassanak a tagok. Már kérem, a míg emberek leszünk, bizony minden bizottság mindig a többség véleménye szerint fog alakulni; tehát az ki sem vihető. En tehát a kivánt 15,000 frtot egyenesen a miniszter felelősségére megszavazom, sőt kijelentem, hogy ha jutalmakat akar kitűzni, még azt is szívesen megszavazom. Ifj. Zichy József gróf előadó: T. ház! Legyen szabad csak egy megjegyzést tennem arra, a mit a képviselő ur a pénzügyi bizottságra vonatkozólag fölhozott, ő t. i. azt mondta, hogy a pénzügyi bizottság utasítja a minisztert arra, hogy a fölsorolt czélokra fordittassék az összeg. A pénzügyi bizottság világosan kimondja, hogy a miniszter ur egyedül fölvilágositásképen sorolta föl azou czólokat, melyekre az összeg fordítandó. A jelentésben tehát semmi oly utasítás nem foglaltatik, melynél fogva az összeg csak azon czélokra volna fordítható. Szakácsy Dániel: Bocsásson meg Irányi t. képviselőtársam, hogy én indítványát a felelős miniszteri és parlamenti kormányzattal nem egyeztethetem meg. A felelős parlamenti elvből önkényt következik, hogy a kormánynak kell előterjeszteni nézeteit és esak miután a kormány előterjesztette javaslatait e háznak, csak akkor van ennek joga a tárgy érdeméhez képest szakértő férfiakból álló bizottságokat kiküldeni. E szempontból engedje meg, hogy én indítványát nem pártolhatom. A mi azt illeti, t. ház, hogy mi nyugha tatlanul várjuk a codiíieatiót, oka talán az, hogy nagyon el van terjedve a közvéleményben azon hir, hogy az 1868-ban az országgyölés által megállapított perrendtartás véghetlenül rósz. Bocsássanak meg, ha kimondom, hogy én a gyakorlatban ennek ellenkezőjéről győződtem meg. Igen sok előnyt ismertem föl benne. Nevezetesen többek között véget vetett azon végtelen halasztásoknak, melylyel eddig az ügyvédek egyetértőkig 5 — 6 esztendeig is elhúzták a pert; véget vetett azáltal, hogy az uj perrendtartás csak egy halasztást enged, többet nem. Gondoskodott a perrendtartás a perlekedő KÉPV. H. SAPL.Ó 18S4 VI kfelek biztosításáról, és arról, hogy az adós el ne sikkaszsza vagyonát, mely czélra az előleges zárlatról, a biztosításról intézkedik. — A perek kidolgoztatása után Ítélet alá bocsáttatván, rendelkezett a nyilvánosságról: ott lehetnek a felek a perek előadásánál, mi véghetlen nagy nyeremény az előbbi eljáráshoz képest. Ugyanazért kérem a t. házat, hogy ily polgári perrendtartás birtokában ne sürgessük oly véghetetetlen nagyon azt a codificatiót, mert mint a deák példabeszéd mondja: sat cito dat,' qui bene dat. az az, mindig jókor ad, ki jót ad. E perrendtartással addig meg lehet élni, a mi fogyatkozás pedig

1 van benne — én ugyan nem tudok, nem is hallottam, hogy valaki speciális §-t vagy egyes esetet hozott volna föl, vagy roszaságát bebizonyította volna. Csak átalánosságban mondja mindenki, hogy rósz, tehát mondom, e fogyatkozásokon revisio által könnyen lehetne segíteni. Mi a perek összehalmozását illeti, hogy t. i. a fő tör vényszéken ezerekre rúg az elintézetlen perek száma, az nem törvénykönyvünknek, hanem az átmeneti korszaknak hibája. Méltóztatnak azt tudni, hogy a megyei törvényszékektől és a városi törvényszékektől elvétettek a fölebbviteli hatósági jogok, tehát elkezdvén az ország szolgabirájánál, most minden per egyenesen ide a királyi táblához jön másodbirósági felülvizsgálat végett. Ez tehát oka a perek örökös összehalmozódásának s nem a perrendtartás roszasága, sem pedig azon férfiaknak hanyagsága, kik a kir. táblánál ülnek. Ugyanazért mondom, hogy perrendtartásunk oly véghetlen rósz nem levén, várjuk be, míg igazság ügy miniszter ur — a mint megígérni méltóztatott — kidolgoztatja a codexeket és ha azokat előterjesztette, azután intézkedjünk annak felülvizsgálatáról bizottságok utján. Én tehát részemről elfogadom a költségvetésben előirányzott összeget s nem pártolom a beadott indítványokat. Simonyi Ernő: T. ház! Most, midőn az igazságügyminiszter költségvetésének utolsó tételénél vagyunk, nem tehetem t. ház, hogy ki ne jelentsem csodálkozásomat s megütközésemet azon eljárásra nézve, a melyet a miniszter ur jónak látott a ház irányában követni. (Halljuk!) Itt már talán két hét előtt megkezdtük ezen költségvetésnek átalános tárgyalását, az most tegnapelőtt újra felvétetett, a vita két napig folyt, igen fontos ellenvetések tétettek, igen fontos dolgok hozattak föl, és nem lehet tagadni, senki nem mondhatja, hogy nem a legszabatosabb parlamentalis módon hozattak föl, s az igazságügyminiszter ur nem tartotta érdemesnek egy szóval is felelni azokra, hogy a fölhozott aggályokat megczáfolja. (Egy hang a jobb oldalon 41