Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

137. országos ülés márczius 5. 1870. 317 vény könyvünk önálló, népünk szellemi producturna legyen, akkor, t. ház, le kell mondanunk azon reményről, hogy törvénykönyvünk igen gyorsan készüljön el. Én nem tudom, mi jogosít minket arra, hogy mi, kik mint minden téren, ugy a jogtudomány terén is hátramaradtunk, mi jogosít azon hiedelemre, hogy a eodificálással rövid idő alatt készen leszünk, sőt tán egy-két év alatt, holott a legelőhaladottabb nemzetek azt csak évtizedek alatt voltak képesek véghezvinni. Figyelmeztetem a t. képviselő urat a szász törvénykönyvre, mely a legújabb és melynek készítése több mint busz évet vett igénybe. Én tehát, t. ház, azon türelmetlenséget, mely a mi törvényhozási viszonyaink közt a eodificatió iránt mutatkozik, nem tartom indokoltnak, vagy indokoltnak legfölebb csak annyiban, a mennyiben a helyzet kellemetlen; de nem tartom indokoltnak, e helyze'et a kormány hibájának tulajdonítani, nem is a mi hibánk, hanem ez a mi félszázados jogfejlődésünknek eredménye ; annak eredménye, hogy régi jogunk tökéletesen antiquálva van, és a törvényhozásnál anyagot is kell producálni és nem csak a létezőt más alakba átönteni, mint ez más codificatióknál történt. Ezek után, t. ház, áttérek Hodossy Imre t. barátom indítványára. Sajnálom, hogy azt nem pártolhatom. Mit akar ő? 0 utasíttatni kívánja a minisztert, hogy a törvényhozási munkálatok véghezvitelére bizottságot állítson össze. Én ezen utasítást fölöslegesnek tartom. A mint tudom, a tisztelt igazságügyminiszter ur amúgy is belátta, hogy átható, összes törvénykezési viszonyainkra kiterjedő törvényhozást nem képes az ő törvényhozási osztályával véghezvinni, mit soha nem is volt képes semmi minisztérium, hanem magánembereket használ e czé!ra föl, a kik irányában az illető miniszter bizalommal viseltetik. A törvényhozási osztály az igazságügyi minisztériumban csak arra való, hogy midőn már vannak törvénykönyvek, akkor szakadatlan figyelemmel kisérje a tudomány és az élet haladásait, hogy t. i. csak az időnkinti javításokat eszközölje. Azonban a nagy törvénykönyvek nem a minisztérium kebelében, hanem rendesen egyes szakférfiak által készíttetnek! például a szász törvénykönyv első vázlatát Hell készité , a zürichi törvénykönyvet , mely a legjelesebb, Bhmtschli tanár. Ugy történt ez a franczia törvénykönyvek készítésénél is. Mondom tehát, a mennyiben az szándékoltatnék, hogy az igazságügyminiszter hallgasson és használjon föl szakembereket, erre nézve tövvényhozási utasításra nincs szükség. Furcsának tartanám, ha a törvényhozás tanácsképen azt mondaná a miniszternek, hogy állítson össze bizottságot. Inkább pártolnám azt, ha a törvényhozás állandó közeget akarna alakítani, például államtanácsot; de hogy mi a minisztert arra utasítsuk, hogy törvények szerkesztése czéljából bizottságot állítson össze és ennek számára, nem tudom, minő összegeket szavazzunk meg, ezt oly kétes valaminek tartom, mitől eredményt nem várok. Ennél még helytelenebbnek tartanám azt, mit Irányi képviselő ur nem ugyan inditványzott, de beszédében fölemlített, hogy t. i. a törvényhozás küldjön ki bizottságot. Azt a lehető legroszabb eljárásnak tartanám, ha a törvényhozás maga venné kezébe a törvények kidolgozását. Ennek eredménye az volna, hogy félszázaddal később jutnánk czélhoz. mint máskülönben. A törvény készítésének két stádiuma van. Az első a vázlatnak elkészítése; a második a vázlatnak revisiója. A vázlat elkészítése legczélszerübben egy emberre bizatik. Ennek oka az, mivel a eodexuek rendszeres egésznek, öszhangzó és önkiégészités képességével biró tagolatnak kell lennie, az az, hogy a benne foglalt elvekből minden felmerülhető concret eset számára elhatározó szabályt meríteni lehessen. Ez képezi a codexek logikai következtethetőségét, ez épen a különbség rendszeres codexek és egyes törvények közt, hogy t. i. amazok szerves egészet képeznek, mely röviden ugyan, de oly elvi határozatokat tartalmaz, melyek minden hézag kiegészítésére képesek. Ha ily törvénykönyvet akarunk készíteni : akkor annak vázlata egy ember által készítendő, mert minél többen készítenék, annál inkább veszítene a mű egyöntetűségből, öszhangzásból és következtethetőségből. Hivatkozom e tekintetben a legnagyobb jogászoknak, legilletékesebb szakértőknek e részbeni uyilatkozatára; hivatkozom a világ legnagyobb jogászára, ki tán valaha ólt, hivatkozom Savigny-ra, a ki a három régibb törvénykönyvre vonatkozó bírálatában, t. i. a franczia, a porosz és az osztrák polgári törvénykönyvre vonatkozó nagyszerű bírálatában meggyözőleg bebizonyította, hogy valamely törvénykönyv vázlatának elkészítésénél minél többen vesznek részt, annál gyöngébb szokott lenni a mű. Hivatkozom, hogy a legjobb magánjogi törvénykönyv, mely ez ideig készült, a züricni: egyetlen jogász müve. Nem mondom, hogy az a legjobb törvény, melyet egy ember csinál, s nem mondom, hogy a zürichi codex épen talán azért a legjobb, mert azt egy emb3r készité, de azt mondom, hogy azért a legjobb, mivel a tudomány színvonalán álló egyes ember csinálta. Ha a vázlat készen van, akkor van helye a bizottmányi tárgyalásoknak, akkor van helye, a sajtó utján közzétételnek, hogy ahhoz mindé