Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

31(J 137. országos illés márczius 5. 1870. szomorú állapotát jellemezni , hanem igenis akarom annak okát, mondhatni f'őokát röviden érin­teni, mert ezen oknak megfontolása talán sok aggodalomnak elejét fogja venni s talán a lehető segedelmet is világosabban meg fogja mutatni s egyátalában megnyugvást képes szerezni. (Helyes­lés.) A mi helyzetünknek nehézsége különösen abban fekszik, hogy törvényhozásunk egészen más tényálladékot lát maga előtt az igazságszol­gáltatás jogkörében, mint valaha egy törvényho­zás, a mely átfogó munkálatokra készült, maga előtt látott. Ha áttekintjük azon átfogó nagyszerűbb törvényhozási munkálatokat, melyek ez ideig létesültek, azt látjuk, hogy a nagyobb codifiea­tionális munkálatok csak a czélból teljesíttettek, hogy a létező joganyag világosabban elöállitas­sék, hogy a meglevő jogszabályok jobb szerve­zetbe, jobb rendbe hozva, összefoglalva, világo­sabb áttekintés végett egybefoglaltassanak. Ez volt eddigelé többnyire a czél: nem vál­toztatni a jogállapoton, hanem csak rendezni azt. A jog rendezése volt az előttem ismeretes valamennyi , kivált magánjogi törvényhozások föladata. így például a franczia code. melyet ma Hódossy t. barátom megemlített, nem más czél­ból alkottatott, minthogy a Francziaországban divatozó két különböző jog. t. i. római jog. — az u. n. droit écrit. — és a szokás-jog , mely Francziaország északi részében divatozott, a eou­tumes egybefoglaltassanak, franczia nyelven elő­adassanak, e mellett pedig a forradalom alatt érvényre jutott egynémely politikai reformesz­mék létesíttessenek. Ámde a politikai reformok nem képezik a törvénykönyv készítésének nehéz­ségeit ; a törvénykönyv készítésének nehézségeit épen azon technikai részletek képezik, melyek­nek helyes megállapításától a törvénykönyv ér­deme függ. Hogy ez ugy van. azt épen a fran­czia törvénykönyv mutatja, mert a franczia tör­vénykönyvben épen a politika elvei jelesek, ezek szereztek neki átalános elterjedést és elismerést, holott annak technikája a legroszabb minden létező törvénykönyveké közt. mit az is bizonyít, hogy paragraphusainak nagyobb része immár el van mellőzve. Bocsánatot kérek, hogy erre egy-egy fölszó­lalás által indíttatva, kiterjeszkedtem. Mondot­tam, hogy azon törvénykönyveknél, melyeket ismerünk, a főczél az volt, a létező joganyagot világosabban kifejezni, jobban formulázni. Ez volt a porosz Landrecht-nél, az osztrák polgári tör­vénykönyv készítésénél és a zürichi törvénykönyv szerkesztésénél, a főczél. Mindenütt azt látjuk utasításul adva, hogy mindenekelőtt a létező jog­anyagot vegyék föl a törvénykönyvbe, vagyunk-e mi azon helyzetben ? Adhatjuk-e mi, ha utasítást akarnánk adni a törvénykönyv készítőinek, azt az utasítást : vegyétek föl a törvén3 T könyvbe a létező jogot ? Bizonyára, t. ház, ezen utasítást nem adhatnék. Már az 184S-ki törvénjmozás is adott utasítást épen a polgári törvénykönyv készítésére nézve, de nem azon utasítást, hogy a létező jog alapján czélszerüen rendeztessék a törvénykönyv, hanem, hogy készíttessék törvény­könyv az ősiség eltörlése alapján; s hozzá lehe­tett volna még tenni: az adomány rendszer, az urbériség, a rendi különbözetek — és még sokat tudnék fölhozni, de mindenütt kénytelen volnék odatenni — eltörlése alapján. A törvénykönyv szerkesztésének nehézsége tehát abban fekszik, hogy létező jogunk, a mint 1848-ig fejlődött, az e században hozott reform­törvények által annyira alá van ásva; annyira el van törölve, hogy annak maradványaiból az anyagot esszeállitani nem lehet. Es így azon helyzetben van törvényhozásunk, hogy saját ha­zai jogéletünk nem nyújtván arra elégséges tám­pontot, kénytelenek vagyunk a joganyagot,—mi­vel azt egy ember nem produkálhatja, hanem az az élet productuma, — kölcsönözni. A kölcsönzésnek pedig két neme van; az egyik közvetlen és változatlan átvétel, a másik eredetiségre és önállóságra törekvő kölcsönzés. A ki elhatározza magát arra, hogy egysze­rűen átvegyen valamit, gyorsan segíthet magán. Ha meg tud valaki azzal barátkozni, hogy a létező idegen törvénykönyveket lefordítsa: rövid két év alatt tán mindenféle törvényeket fog birni. Meg­jegyezte épen Irányi Dániel és minap különösen Dietrieh képviselő ur, hogy 3 év alatt ő egy­maga is képes volna mindenféle törvényeinket eodificálni. Lehet, hogy elvégezheti ezen idő alatt, ha egyszerűen lefordítja számunkra a jelesebb külföldi törvénykönyveket, de máskép nem. Mél­tóztassanak meggondolni uraim, hogy midőn az osztrák kormány az osztrák polgári törvényköny­vet számunkra behozni akará, annak csak egy­szerű fordítására is több figyelmet, hosszabb időt fordított, és csakugyan egy törvénynek egyszerű fordítása is nehéz munka, annálinkább eredeti törvényt hozni és eodificálni; ez még sokkal ne­hezebb, rendkívül nehéz munka: minthogy nem­csak a törvény tartalmára, hanem még a szó­szerkesztésre nézve is nsgj figyelem fordítandó, mert egyetlen egy szónak eltévesztése a legna­gyobb károkat okozhatja s a legnagyobb zava­rokat idézheti elő. Ha mi tehát nem akarjuk egyszerűen csak elsajátítani más nemzetek törvényeit ; ha mi a törvények hozatalánál az önállóság terére aka­runk lépni; ha mi egy törvénykönyvet akarunk előállítani, mely nemzetünk sajátságainak s szo­kásainak megfeleljen; ha azt akarjuk, hogy tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom