Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-137
137. országos ülés márezius 5. 1870. 315 tétben a külföldön tapasztalunk. Azt olvastam a lapokban, hogy az igazság agyminiszter ur egyes szakembereket méltóztatott kiküldeni a külföldre, bogy a börtönöket tanulmányozzák. Szeretem hinni, hogy ezen férfiak egyúttal a kornak egy uj vivmányára (Halljuk!) is figyelmessé tétetnek és azt külön tanulmányozásuk tárgyává fogják tenni, értem az úgynevezett fegyencztelepeket, tolonnes agricols, melyek mind Franeziaországban, mind Angliában léteznek és a büntetés egyik főczélját, a fegyenczek javítását nagy mértékben előmozdítják. Különösen a mi az ifjakat és gyermekeket illeti, a fegyencztelepek jótékony hatása tagadhatatlanul átalánosan el van ismeive. De ezenkívül lesz egy más teendő is, mely reménylem, szintén nem fogja elkerülni a miniszter ur figyelmét és ez a fogházakból kiszabadult fegyenczek feletti fölügyelés és az azok erkölcsiségére való jótékony befolyás. Ott, *hol a közműveltség előrehaladt, hol a fenyítés czélja tisztán fölismertetett, a fegyencz, midőn a fogházat elhagyja, nem marad minden óvás és gondoskodás nélkül, hanem mint a lábbadozó beteget, jótékony baráti kezek vezérlik a javulás czélja felé. Francziaországban eddig a hivatalos gondoskodás volt divatban, de ezt ujabb időben elhagyták, mert a fegyencz mintegy tágasabb börtönben képzelte magát, habár szabadon boesátatott is. És azért a kormány fölhívására egyes lelkes emberbarátok fölszólítása folytán mindenütt, hol börtönök vannak, alakulnak e végett férfiakból és nőkből álló társulatok, melyek föládátokul tűzik ki a fegyházakból kiszabadult szerencsétleneknek az erkölcsiség utjain való vezetését. En a codificatióra kért összeg tárgyalása alkalmával nem tartottam helytelennek ezen eszméket megpendíteni és azokat a t. ház és a t. igazságügyminiszter ur becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a bal oldalon.) Szalay Sándor: Tisztelt ház! Felette fontosnak tartom a codificationalis bizottságnak szervezetét minden államban, annál inkább átalakulásban levő hazánkban, hol az idő és kor szelleme lerombolta törvénykönyveink nagy részét, — hol mindenben, főleg azonban törvénykezésünkben annyi ujat kell teremtenünk, és én szívesen elfogadnám előttem szóló indítványát : ha az igazságügyminiszter bennünket tegnap arról nem biztosit, miszerint iparkodik a házat törvényjavaslataival folytonosan elfoglalva tartani. En tehát zilált pénzügyi viszonyainkat tekintve, elfogadom a pénzügyi bizottság által indokolt összeget, és mert ezen indokolásban azt látom, hogy a codificationalis munkálatokhoz a minisztérium körén kívül eső szaktudósok is meghivatnak és hogy ezek a börtönügy, a criminalis perrend stb. tanulmányozására külföldre küldetnek anyagot szerezni, de mert én a külföldtől szívesen tanulok és fogadok el hasznos és czélszerü eszméket, csak azt óhajtom: hogy ezek azután nemzetünk sajátságai és a kor szellemének megfelelőleg alkottassanak törvénybe. Ezen szaktudósok — ugj r látszik — a reorganisatió kellő közepén önbizalom hiányában az ó-világ ciassikus népeit utánozva, törvényekért ugyancsak külföldre mentek, nem ugyan, mint a rómaiak — Görögországba, ők közelebb is találtak — elmentek Ausztriába és elhozták azon perrendtartást, melyet a, korszellemmel haladó németek még ezen század elején az enyészet gödrébe dobtak, — nem törődvén a myazmával, becsempészték a hazába, hogj' véle az egész jurisdictiot eou fundálják. Ily körülmények között született és boldogit bennünket azon perrendtartás, mely fölött tegnap a t. ház kimondta az Ítéletet ! De én bizom az igazságüg3 r miniszterben, ki maga be vállá, hogy az átmeneti korszak nehézségével küzdve, egy jobbnak hiányában hozta csak alkalmazásba ; tehát remélhető, hogy codificatiónk fejlődésével mással váltatik föl. De hogy bizalmamban ne csalatkozzam, bátor vagyok neki egy jó tanácsot adni: Ügyekezzék kibontakozni a nemzet sajátságával és szellemével ellenkező törvényjavaslatok előterjesztésétői, mert különben minden jóakarat és fényes hazaszeretete daczára sem fog megfelelni azon várakozásnak, melyet a nemzet egyetemes közönsége benne helyezett, továbbá az újra szervezendő codificationalis bizottság élére állva, mint igazságügyminiszter ügy ekézzék az 1848-ik évi elvek alapján megvalósítani azon fényes eszméket, melyeket Szombathely város nagy érdemű képviselője ugyan az 18-48-diki elvek alapján annyiszor ós fönségesen hirdetett. És ekkor legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy miként Róma Tarentius Arzának, ugy Magyarország a szétzilált jogviszonyok codificálójának hálával hozandja meg az elismerés szavazatát. Hoffmann Pál; T. ház! Igen természetesnek tartom, hogy a rendkivüli szükségleteknek rovatában codificationalis czélokra kért öszszeg megszavazásánál, a tisztelt ház egyes tagjai a mi magánjogi s egyátalában igazságszolgáltatási helyzetünket többé-kevésbbé terjedelmes conternplatiók tárgyává teszik. Nincs kétség, hogy ezen helyzet elég szomorú. A kinek szándéka volna ez alkalomból sötéten rajzolni, annak rendelkezésére áll az egész helyzet és azon vágyát könnyen kielégíthetné. Nekem azonban nem szándékom ezen közvetlen hasznot nem nyújtó munkát végezni, t. i. helyzetünk ebbeli 40*
