Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

314 137 országos Ülés márczius 5. 1870. lanatban a többséget birja. nyomja rá a maga bélyegét, hanem, hogy az az összes törvényhozás élő erejének, mind a két pártnak, az ellenzéknek ugy, mint a jobb oldalnak eszméit, kivánatait a lehetőleg egyesítse; mert a többség, a mely ma a hatalmat birja, holnap kisebbséggé lehet és viszont, és nem akarhatjuk, hogy azon mű, melyet évtizedekre megalkotunk, a többség változtával ismét módosittassék. (Helyeslés.) En tehát azt gondolom, hogy olyan módról kell gondoskodnunk, mely ezen veszélyeket elhárítsa, és ennél fogva olyan bizottság megalkotását tartanám szükségesnek, melybe mind a két pártnak szakemberei szívesen, kötelességszerüleg beléphessenek, és ez szerintem nem lehet más, mint országos küldöttség mind a két háznak akaratából megalkotva. Ezen küldöttség véleményem szerint magához vehetné és kell, hogy vegye — mindazon szaktudósokat, a kik a törvényhozás körén kivül állnak (Halljuk!), az magától értetődik, hogy a törvénykönyvet nem igy testületileg fognák szerkeszteni, hanem ezen, különben nagyszámú bizottság maga is kiküldene egyes tagokat, miután a főelvek, a vezéreszmék iránt előlegesen megáilapodott és azon mértékben, a mint az egyes kiküldött szaktudósok munkálkodásukban előhaladnának s azt előadnák, annak átvizsgálásába bocsátkoznék, azt tárgyalná és az egészet összeállítva, a törvényhozás elé terjesztené, mely munka, a bizottság kicsinyben képe levén az egész törvényhozásnak, remélhetőleg kifejezné a nemzeti akaratot. Ha az eddigi módot követjük, attól lehet félni, az eddigi tapasztalatott után, hogy miután már is 3 év telt el a nélkül, hogy a törvénykönyv elkészült volna, s miután valószínűleg még két év el fog telni, mert a munka nehéz és fontos; és mert, — ha nem vagyok roszul értesülve, mindössze fél éve, nyolcz hónapja, hogy a szakembereknek kiadatott, — meglehet mondom, hogy ujabb két év el fog telni, mig a törvényhozás elé kerülhet a polgári törvénykönyv és ha a képviselőház ez esetben azt tapasztalja, hogy e törvénykönyv nem azon elveken nyugszik, melyeket a háznak többsége elfogadhat, és ha kénytelen lesz nem az egyes czikkek helytelensége, hanem az elvek hibássága miatt az egész törvénykönyvet elvetni, mi lesz ennek a következése % Az, hogy uj két esztendeig, vagy talán tovább is kellend várnia a nemzetnek uj törvénykönyv kidolgozására. A tapasztalat, melyet eddig tettünk, mutatja, hogy ezen aggodalom nem egészen alaptalan. Láttunk törvényjavaslatokat, melyeket ezen ház nagy többséggel visszautasított, láttunk olyanokat, a melyeket az illető miniszterek magok visszavettek, Kis, nem sok szakaszból vagy legfelebb néhány fejezetből álló tőrvényjavaslatoknál nem nagy a veszély, egy pár napi, egy pár hónapi munkába kerül legfölebb, ha ezek helyébe ujak dolgoztatnak ki; de oly nagy munkánál, mint a polgári törvénvkönyv, évekről van szó, és mint mondám, lehet, hogy csak évek múlva jöhet a törvényhozás ismét azon állapotba, hogy az uj elveken nyugvó törvényjavaslatot tanácskozás alá. vegye. En annálfogva sokkal czélszerübbnek tartanám, ha a polgári törvénykönyv kidolgozására a törvényhozás egy szakbizottmányt küldene ki. T. ház a törvénykezés, az összes igazságszolgáltatás átalakításáról levén szó, nem lehet, hogy az igazságszolgáltatás egy fontos tényezőjéről meg ne emlékezzünk, nem lehet, hogy arra a t. igazságügyminiszter ur figyelmét fel ne hívjam ; értem az ügyvédeket. (JSaüjukl) Az ügyvéd a per első bírája; legalább kell, hogy az legyen, és erre a szakképzettségen kivül szükséges, hogy önálló és tekintélyes állást foglaljon el; ezt a nyugoti nemzetek akként vélték legezélszerübben elérhetni, hogy az elszórt ügyvédek testületekké alakuljanak, és magok kebeléből szabadon tanácsokat válaszszanak, a melyek kőztök a belső rendet föltartsák, és melyek az ügyvédi testületet kifelé és a törvényszékek iránt képviseljék. Véleményem szerint nagyrészt ezen intézménynek köszönhető azon tekintélyes állás, melyet mind Pranczia-. mind Angolországban az ügyvédek elfoglalnak, és egyúttal az igazságszolgáltatásnak azon jó karbani létele, melyet ott tapasztalunk. Én nem azt kívánom, hogy ez talán törvény utján intéztessék el és szabályoztassék, hanem alkalmat vettem magamnak a t. igazságügyminiszter ur becses figyelmét ez ügyre fölhívni és ha lehet, általa provoeáltatni az ily karok és testületek alakulását nem csak a központban, a felebbviteli és legíőbb törvényszékeknél, hanem a vidékeken is mindenütt, hol törvényszékek léteznek. T. ház! Tegnapi napon a t. igazságügyminiszter ur azt méltóztatott mondani, hotvy a büntető törvénykönyv immár elkészült, legalább — ugy emlékszem. — hogy azt hallottam, és hogy nemsokára a ház asztalára le fog tétetni. Igen örvendek, hogy ellenkező értesülésem hibás volt, mert mint előbb mondtam, én azt haliam., hogy a t. igazságügyminiszter ur nincs megelégedve azon átvizsgálással, melyet az ő megbízottja teljesített. Reményiem, hogy ugyanazon alkalommal, a midőn büntető törvénykönyvvel fogja megajándékozni a hazát, a börtön-reform ügyére nézve is fog tenni előterjesztést, és nem kételkedem, hogy ezen reformnál nem fogja elkerülni figyelmét azon haladás, melyet e tekin-