Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

296 136- országos Ütés márczius 4. 1860. szággy ül esnek, a törvényhozásnak határozatát hajtottam végre. A mi a vizsgáló birákat illeti t. képviselőház, az igaz, hogy azokat kineveztem, hanem az szükséges eorollariuma volt a törvényhozás amaz intézkedésének, mely szerint megszüntette a törvényhatósági esküdtszékeket és behozta a kerületi sajtóbiróságokat és azokat állami jelleggel ruházta föl. Hisz, t. képviselőház, ekkor márénoekem nem állott hatalmamban az egyes törvényhatóságoktól azt kívánnom, hogy az én rendelkezésemre a sajtóbiróságokhoz adjanak vizsgáló birákat, sőt az nem is lett volna kivihető. Mert például ha Pest városa csakugyan kirendel ilyen birót, de ha ennek más törvényhatóságnál kellene teljesíteni kötelességét, vajon kérdem, azon törvényhatóság nem tiltakozott volna-e az ellen, hogy Pest város törvényhatóságának egyik tisztviselője az ö területén végezzen nyomozást. Ha pedig mindannyi törvényhatóságot fölszólítom, az iránt, hogy egy-egy vizsgáló birót adjon rendelkezésem alá, akkor nem tudom honnan fődöztem volna azon tömérdek költséget, melyet ily intézkedés maga után von. A vizsgáló bírák kinevezése tehát az országgyűlés határozatának szükséges kifolyása volt. A másik vádpont arra van alapítva, hogy az esküdtek nem sorsoltatnak ki, hanem kineveztetnek. Bocsánatot kérek, hogy ez ellenében is az országgyűlés fölhatalmazására kell hivatkoznom. Az országgyűlési határozat igy szól: „A minisztérium tehát ezen eljárásra fölhatalmaztatik, valamint arra is, hogy ezen 5 sajtóvétségi bíróságok területi körét jelölje ki és intézkedjék az esküdtszékek mikénti alakítása s az esküdtszéki eljárásnak, a mennyire lehet az 1848. ideiglenes miniszteri rendelet szerinti szabályozása, végre mindazon módosítások iránt, melyek az 1848-ik évi 18. törvényczikk alaki részében ezen ideiglenes birói illetékesség szempontjából szükségeltetnek" — Hangsúlyoznom kell tehát t. ház, hogy már 1848-ban volt az igazságügyminiszternek rendelete, mely az esküdtszéki eljárást szabályozta. Ezen rendelet kibocsátására fölhatalmazva volt az akkori minisztérium az 1848-ikévi 18. törvényczikk 17. vagy 1 8-ik paragrafusa által, — nincs kezemben a törvény, különben pontosabban hivatkoznám arra; — az 1867-ik országgyűlés pedig engem oda utasított, hogy szabályozzam ezek alapján az esküdtszéki intézményt. Már most t. képviselőház, ha valaki fáradságot vesz magának és összehasonlítja azon rendeletet, melyet 1848-ban kibocsátott az igazságügyminiszter, azzal, a mit e tárgyban én 1867ben kibocsátottam, tapasztami fogja, hogy mindazokra nézve, melyek az esküdtek összeírására, a szolgálati lajstromok egybeállítására, az esküdtszékek megalakítására és az esküdtszékek eljárására vonatkoznak, mondom, mindezekre nézve a két rendelet szóról szóra megegyez. Nem tartottam fölhatalmazottnak magamat másban eltérni az 1848-ik évi igazságügyminiszteri rendelettől, mint csupán csak azon intézkedésekre nézve, a mélyek szükségképen módositandók voltak a törvényhozás azon határozata következtében, a mely által a törvényhatósági bíróságok helyett a sajtóügyekben kerületi sajtóbiróságok állíttattak föl. Talán egyetlen egy novatiót engedtem magamnak és az az én rendeletemnek 10-ik §-a, a melyben t. i. megengedtem a reelamátiót az esküdtek összeírása ellen, és hogy ezen reclamátiónak annál több hatálya legyen, elrendeltem, hogy az esküdtek összeírása mind falragaszok által, mind a hírlapok utján közhírré tétessék, ugy hiszem, ezen ujitás miatt nincs okom pirulni. (Helyeslés.) Ezt előre bocsátva, legyen már most szabad elemzés alá vennem Dietrich képviselő ur azon vádját, hogy az esküdtek kineveztetnek. Ezen vád, t. ház, nagyon furcsán hangzik. De hát miben áll az, a mit ő kinevezésnek mondott, és a mit ő beszédében alkotmányos szemfényvesztésnek bélyegzett? Abban,hogy a törvényhatóságok állítják össze az esküdtek szolgálati lajstromát, összeállítják pedig ugy, hogy az összeirt esküdtek névsorából 144-et kijelölnek. Ezen 144 egyén neveit egy urnába dobják ós ezen urnából sorsolás utján állíttatik egybe évenkint mind a négy évnegyedre külön-külön azon 36 tag, kik a szolgálatra egy évnegyedig kötelezve vannak. A sérelmet tehát a képviselő ur abban találja, hogy ezen kisorsolás nem az összes esküdtek számából, hahem csak azon 144-ből történik (FölMáMásdk a szélső balról: Nem abban!), kiket a törvényhatóság az Összes esküdtek közül e czélra kijelöl. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a világon mindenütt, a hol esküdtszékek vannak, ez körülbelől igy történik, (Nem áll!) és máskép nem is volna czélszerü; mert ha teljesen a kisorsolásra méltóztatnak bizni a szolgálati lajstrom összeállítását, akkor könnyen megtörténhetik, hogy egy és ugyanazon egyén nem csak mind a négy negyedben huzatik ki, hanem talán kihuzatik négy éven keresztül is folytonosan. Az esküdtszéki tagság igen szép jog, de egyúttal nagy teher is, és nem volna méltányos, ha az állampolgárok egy része túlterheltetnék, más része pedig e teher alól egészen menekülne. Egyébiránt ezt sem én intéztem igy, hanem a 48-ki sajtórendelet. Méltóztassanak a t. képviselő urak a két rendeletet összehasonlítani, és meg fognak erről győződni. Engem szemrehányás e téren csak akkor illetne, ha a törvényhatósá-