Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-136
286 136. országos ütés márczius 4. 1870. szert megörökíteni. Ámde a közvélemény szintúgy, mint a ház már több izben határozottan a szóbeliség és közvetlenség alapjára fektetett polgári perrendtartás mellett nyilatkozott. Ez már munkába is van véve s legfőlebb három év választ eí bennünket azon időponttól, a midőn törvénykezésünk terén amaz uj rendszer már életbe lesz léptethető. A mostani Írásbeli rendszer ideiglenességében fekszik tehát az ok, a miért az itélő és szavazó bírákat egyúttal referensekké is teszszük. Ha külön referenseket akarnánk fölállítani, ezek legalább még egyszer annyi számban lennének kinevezendők, mint az itélő birák. azon egyszerű oknál fogva: mert a perek tanulmányozására s a kivonatok elkészítésére sokkal több munkaerő s physikai idő kívántatik, mint a tényvagy jogkérdések eldöntésére. Az az, ha például a legfelsőbb itélőszékhez most harmincz bíró szükséges: akkor ezekhez még hatvan külön referenst kellene alkalmazni, hogy a harmincz Ítélőbíró folytonosan elfoglalva legyen. E rendszer tehát végtelen mérvben szaporítaná a birák számát, ugy hogy majd akkor, ha a szóbeliség rendszere behozatik s a referensek szüksége megszűnik, ha nem minden perben maga a fél vagy ügyvéde lesz az előadó : egy sereg fölösleges biró maradna az állam nyakán, a kiket vagy továbbra is ok nélkül alkalmazni, vagy pedig nyugdíjazni kellene. Méltóztassanak tehát megbarátkozni az átmeneti korszak nehézségével; a perek száma lassankint fogyni fog, azon mérvben, melyben a bókebirák intézménye sikerül s a rendes bíróságok vállairól az úgynevezett bagatell-perek roppant számát elhárítja; apadni fog továbbá a perek száma, a mint a közjegyzői intézmény ! életbeléptével közegeket nyerünk szabályszerű és hiteles okmányok szerkesztésére : ezek hiánya levén a leggazdagabb forrás, a melyből most a perek számának legnagyobb része származik — s ha majd megadjuk a közjegyzőknek a végrehajtási záradék kiállításának jogát, ugy hogy ne j legyenek kénytelenek a felek minden ügyet tör- [ vényszék elé hozni, hanem végrehajtással kezdhessék azon világos ügyeket, melyekre nézve hiteles okmányok szolgálnak alapul. Szóval: minél tovább megyünk a jogi fejlődés terén, annál közelebb érünk a perek jótékony apályához is. Eölhozta a t. képviselő ur a fogalmazókat is. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a legjobb, sőt mai körülményeink közt egyetlen mód arra, hogy mielőbb értelmes és begyakorolt bírói kart neveljünk az ország számára, ha tudniillik a fiatal nemzedéknek tért nyitunk & szükséges gyakorlati ismeretek megszerzésére. E nagy czélt csekélyebb áldozattal, olcsóbb áron alig lehetne elérni, mint a fogalmazók s a fogalmazósegédek alkalmazása által, a kikben néhány év múlva kiképzett, begyakorolt erőket nyerünk rendelkezésre a törvénykezés mezején. De e mellett még nem is volnának a jelenben nélkülözhetők a fogalmazók azért: mert a birák nappal előadással, részint pedig az informáló felek látogatásai által levén elfoglalva, kimerült erővel az est óráiban alig volnának képesek a perkivonatok elkészítésére, ha ebben nekik a fogalmazói személyzet segédkezet nem nyújtana. A perkivonatok elkészítése tulajdonképen a fogalmazók föladata, az előadó bíróé pedig: hogy azt revideálja s reetificálja. Oly dolgok ezek, t. ház, a melyeken csak lassankint, de egyszerre egy varázsütéssel segíteni vagy változtatni nem lehet. Törekvésem oda van irányozva, hogy mindezen bajokból évről évre mindinkább kibotakozzunk; ámde az átmenetet rögtönözni képes nem vagyok. (Helyeslés a jobb oldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Azon körülmény, hogy az országos törvényszéknél fölállított birák s hivatalnokok ne hivataloskodjanak a minisztériumban is, már több izben szóba jött e házban, szóba került a hírlapirodalomban, és mondhatni: szóba hozatott mindenütt. Hogy mindeddig nem orvosoltatott a dolog s mindeddig még csak figyelemre sem méltatták ezen ügyet, azt bizonyítja, hogy figyelembe nem veszik az ország közvéleményét, vagy daczolni akarnak vele. (Helyeslés bal felől.) E részben a miniszter ur most legelőször válaszol és hivatkozik az átmeneti korszak nehézségeire. Máshol pedig azt mondja, hogy bizonyos határidőt tűzött ki az egyik társnak, hogy helyét foglalja el, a másik pedig el fogja helyét foglalni akkor, a mikor. Én ugy hiszem, t. ház, a miniszternek nincs joga egy napi határidőt is adni, itt nem lehet irányadó más, mint a törvény, azon törvény, melyet a miniszter ur e házban — ugy szólva — keresztülerőszakolt, és melyet már most tartson is meg (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ha valaha, itt el lehet mondani: „Serva legem, quam tu tulisti." Tudom is méltányolni a nehézséget, de utóvégre is a törvénynek általa is megtartatni kell. (Helyeslés.) A mi hátramaradásunkat illeti, részemről én is azon nézetben vagyok, a mit t, barátom Vukovies Sebő kifejtett, hogy t. i. nem a birák szaporítása, hanem az egyes senatusok számának I csökkentése által kellene e bajon segíteni. En nem tudom, mi oka annak, micsoda alapon nyugszik azon nézet, hogyha fölebb vitetik a per t már több embernek kell fölötte Ítélnie, mint ás
