Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

136. országos ülés márczius 4 1870 287 alsó fokú bíróságnál. En egy embertől tanácsot kérek; ha nem vagyok tökéletesen megelégedve, megkérdezem a másikat és a harmadikat; de nem kérdek a másodszori és harmadszori kérdezésködésnél mindig több és több embert, mert az tökéletesen mindegy, végre is a törvény esak egy és a legnagyobb számú senatusban is, ha a szavazatok megoszolnak, esak egy határoz. En azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatásnak a felebbvitelnél tökéletesen elég van téve az által, hogy három biróság nézi át a pert, nem szükséges, hogy minden bíróságnál több és több személyzet nézze át; mennél több a személyzet a senatusban, annál kisebb minden egyes biró részéről a figyelem a tárgyalásnál. En sokkal jobban szeretem, ha egyes biró nézi át, kinek okvetlenül figyelnie kell, különben nem képes a pert reassummálni és abban ítéletet mondani. En a főbiztosítékot nem abban találom, hogy sok biró legyen, hanem találom a nyilvánosságban, a birák képzettségében; a biró képzett legyen és köteleztessék nyilvánosan, a közönség jelenlétében indokolva mondani ítéletét. (Helyeslés bal felől.) Ezt kívánom én, nem pedig azt, hogy mikor indokolásról van szó, akkor visszavonuljon a biróság és esak azután jöjjön ki a közönség elébe s azt mondja: A vagy B nyerte vagy vesztette a pert, az indokolást meg fogják látni az ítéletből. Ez nem elég. Ez nem nyilvánosság. Én azt kívánom, hogy a biró, mikor Ítéletet mond, a nyilvánosság előtt indokolja, hogy mért mondja ugy; abban látom én a főgarantiát. En tehát, t. ház, eltekintve a költségtől — a mi szintén tekintetbe veendő — hiszen most 14 napig vitatkoztunk a népnevelésről és egy néhány ezer frtot alig lehetett egyre vagy másra adni. mert az állampénztárnak nincs pénze; de mikor uj hivatalok fölállításáról van szó, akkor százezerek, milliók állanak rendelkezésre; (Madarász József közbeszól: Átmeneti korszak!) — én mondom, nem a birák csekély számában találom a hiányt, hanem azt más körülményekben kell keresni. Hisz a mostani korszak előtt kevesebb számú birák voltak alkalmazva a febőbb törvényszéknél, mint most, és mégis elvégezték az ügyeket. Tehát itt vagy a megváltozott rendszer, vagy a birák képtelenségében kell keresnünk a hátramaradás okát; mindenesetre a kettő közöl egyben: vagy a birák képtelenek annyit végezni, mint a mennyit végeztek azelőtt, vagy pedig az eljárás oly nehézkes, hogy a legjobb akarat és képesség mellett sem lehet a folyó ügyeket elvégezni. A miniszter ur maga is elismeri, hogy a perrendtartásnak vannak hiányai. De kérem, ha fölismeri, hogy vannak, mért nem orvosolia ezen hiányokat? Mért nem hoz be pót-törvényjavaslatot; hisz azt senki sem kívánja, hogy tökéletes törvények alkottassanak, mindenütt megtörténik, hogy a törvényekben hiányok mutatkozhatnak; így méltóztassék visszatekinteni a törvénykönyvbe: az 1790-ki országgyűlés egy küldöttséget bízott meg a? úrbér kidolgozásával, 1832 — 36-ig, több mint három esztendeig, dolgoztak rajta és azután életbe is léptettetett. Három év alatt fölismertetvén annak hiányai, 1839-ben orvosolták ezen hiányokat, nem szegyeitek a honatyák akkor azt mondani, hogy bizony hibák történtek ; miért volna szégyenletes most, miért ne hozhatnék ezen javítást indítványba most, ha szükségét fölismerjük, mint a miniszter ur is saját szavai szerint fölismerte és fölismerte minden ember, hogy ezen perrendtartásnak vannak hiányai. En, t. ház, a miniszter urnák a kinevezéseknél követett eljárását nem helyeslem; és erre kívánom a miniszter urnák és a t. háznak figyelmét fölhívni, nem az egyes személyekre, hanem az egész rendszerre nézve. En azt kívánom, hogy a kinevezéseknél mindenek előtt a képesség jöjjön tekintetbe, de a képesség tekintetbe jővén, azt óhajtom, hogy legalább a bíróságoknál, pártkülönbség nélkül neveztessenek ki tisztviselők, mert én tagadom azt, hogy valaha igazságos bíróságok legyenek Magyarországban, ha azok tagjai mind egy pártból választatnak ki. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Ezt én oly lényeges hibának tartom a mi rendszerünkben, hogy azt mondom: lehetetlen miatta a jó igazságszolgáltatás. Reménylem, hogy sem a miniszter ur, sem a t. házban senki nem fogja azt hinni, hogy én hivatalt kérek; én nem kérek hivatalt, és soha senkit sem az egyik, sem a másik miniszternek hivatalba nem ajánlottam. En tehát nem beszélek sem saját érdekemben, sem baráti, sem más érdekek tekintetéből, hanem átalában óhajtom, hogy a bíróságok pártkülönbség nélkül ugy neveztessenek ki, hogy minden tanácsban legalább egy emberrel legyen képviselve minden párt, különben igazságos bíráskodásunk nem lesz soha. (Ellenmondások jobb felől. Zaj.) T. ház! Nem azt akartam én mondani, hogy minden pártárnyalat legyen képviselve, hanem azt akartam mondani, hogy a kormánypárt és az ellenzék legyen képviselve minden tanácsban, a nélkül nem lesz jó igazságszolgáltatás. (Zaj.) De továbbá, t. ház, az ország azt mondja, hogy az igazságszolgáltatásra — 2—3 milliót szükségesnek tart elkölteni. Már én azt mondom, hogy minden embernek, a ki bir a szükséges képességgel, egyenlő joga van concurrálni, hogy ezen 1—2 — 3 millió frtból aránylagos részt maga szerezhessen meg