Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

2g4- 136. országos ülés márczius 4. 1870. ellenben elegendő volna 3 tag egy osztályra, akkor 12 osztályban ülésezhetne a legfőbb törvényszék, és igy a perek gyorsítására nézve 150°/o-et nyernénk. Ezt, t. ház, nézetem szerint annál inkább lehetne behozni, mert ha valahol, akkor a legfőbb törvényszéknél fel kell tennünk az egyes bíróról, hogy képes megfelelni a kívánalmaknak. A második észrevétel, melyet tenni akarok, szintén a perrendtartásban leli indokát. A perrendtartás szerint a legfelsőbb törvényszék tagjai is köteleztetnek perek előadására. — Megvallom, t. ház, hogy én az előadói tisztet a bírói hivatással megegyeztethetőnek nem tartom. — (Helyeslés hal felől.) Az kétségtelen, hogy nálunk még nem jött el azon idő, a midőn a perek előadását azokra lehetne bizni, a kiket az természetszerűleg illet, t. i. a felek ügyvédeire. — Akkor lesz nálunk az eljárás tökéletes, ha a bírónak semmi köze sem lesz a perek előadásához, hanem előadják a pereket magok a peres felek. — Azonban ez iránt most nem akarok indítván}^ tenni; elégha megpendítettem az eszmét. Hanem azt gondolom, mégis a legfelsőbb bíróságok tagjait bár mi módon föl kellene menteni az előadástól, mert nem szenved kétséget, hogy azoktól, a kik a legfelsőbb polczon bírói helyeket elfoglalnak, megkívánható, hogy mint legfelsőbb törvényszéki birák, nagy szakismerettel biró, kitűnő és érdemeket szerzett férfiak legyenek. Már pedig, t. ház! az ily férfiak nem igen szeretnek kettős kötelességet teljesíteni ; különösen azt is megkívánható miszerint azt is tekintetbe kell venni, hogy az ily férfiak meglehetős előrehaladott korában vannak az életnek, a kiknek, azt hiszem, elég, ha a csendes bírói székben ülve, megbirálják, megfontolják az elébök terjesztett peres ügyeket. Én tudom, t. ház, hogy a jelen időben is történt oly eset, a hol ezen körülmények fönállása miatt a legfőbb törvényszék meg volt fosztva egy oly egyéntől, a ki kétségkívül az ország hasznára leendett. A tavali kinevezések közt volt egy uri ember — nekem iskolatársam — ki szakképzettsége, jelleme és érdemeinél fogva egyik legjelesebb tagja lett volna a legfőbb törvényszéknek, — és mégis mivel szembajban szenved, nem volt képes elfoglalni kinevezési helyét, mert referálni kellvén neki, szembaja miatt nem képes tollhoz nyúlni; de mint biró helyén lett volna. Látom továbbá, t. ház, hogy itt a fogalmazó ezim alatt előfordulnak oly hivatalbéliek, a kik — ha nem csalatkozó m — ugyanazon tisztet végezik, mint az előadók; mert én nem tudom, hogy mit fogalmazhatnának egyebet, mint a perek kivonását; tehát ez csak munkaszaporitás, mert ha a bírákat illeti az előadás, akkor az illető biró nem veheti át minden megvizsgálás, átdolgozás nélkül a fogalmazó munkáját, hanem kötelessége a pert sok időveszteséggel ép ugy áttanulmányozni, mint tette azt az illető fogalmazó. Annálfogva nem inditványképen hozom ezt föl, hanem egyszerűen ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe, és bátor vagyok fölhívni a t. ház figyelmét is arra, ha vajon nem volna-e czélszei rü oda törekedni, hogy 7, illetőleg 5 biró helyett | 3 biró lenne elég egy osztályülésben, a legfőbb | törvényszékek bírái pedig mentessenek föl az j előadás kötelességétől. [Helyeslés.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Tisza Kálmán képviselő urnák teljes igaza van, midőn szabályszerütlennek tartja azt, hogy vannak némely állomások a legfőbb törvényszéknél, melyek névleg ugyan be vannak töltve, de tényleg elfoglalva nincsenek. Azonban ezen abnormitásnak oka nem én bennem, hanem az átmeneti korszaknak nehézségeiben fekszik. Például egy igen kitűnő tag nem foglalhatta el helyét a semmitőszéknél azért mert igen fontos hivatást teljesít a miniszterelnök ur mellett, és ott még nem sikerült őt pótolni. Ez okból halasztási időt adtam neki állomásának elfoglalására. E halasztási idő később meghosszabbíttatott; de legutóbb január elején kénytelen voltam az illetőnek kijelenteni, hogy azon esetben, ha e fontos helyét a semmitőszéknél május elején el nem foglalná, kénytelen volnék a/t ugy tekinteni, mintha állomásáról lemondott volna. Tehát biztosithatom az igen t. képviselő urat, hogy vagy elfoglalja állomását május eleién, vagy pedig be fogom tölteni állomását más által, ugy fogván őt tekinteni, mintha lemondott volna. Mi az igazságügyminiszteri államtitkár ur ügyét illeti, a mit Móricz Pál tisztelt képviselő ur is felhozott, s melyre nézve némileg szemrehányást tett nekem, hogy én baráti érzelmeimet az állani érdekei rovására érvényesítem az által, hogy én tisztelt barátom számára az ország legfőbb törvényszékénél egy állomást föntartottam : arra kénytelen vagyok megjegyezni, t. képviselőház! hogy valóban nem én tettem barátságot az én t. barátommal az államtitkár úrral, midőn őt fölkértem ezen állomás elvállalására; hanem ellenkezőleg ő tette nekem a legnagyobb barátságot, (Közbeszólás bal felől: Az hörülielől egyre megy.) melyért neki egész életemen át le leszek kötelezve, hogy ő, — noha hosszú habozás után — ezen állomásra vállalkozott, és valóban kitűnő tehetségeit az állam szolgálatára fölajánlotta, egy úttal pedig lemondott korábbi állásának sokkal ju-