Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

20 124. országos illés február 18. 1870. pedig nem csak a hatalom, hanem a hatalommal szövetkezve azon felekezet is, melyhez mindketten tartozunk. (Derültség.) A ki ennek valóságában kételkednék, azt utalom a pozsonyi diariumra, a pápai breve által provoeált harczokra, a vegyes házasságok kérdése körüli sérelmekre. Utalom t. képviselőtársaimat olyan dolgokra, melyek ellen önmaga t. képviselőtársam, mint szerény plébánusa Hatvan városának gyakorta élésen kikelt, és melyeket gyakran meg is akadályozott. Azt mondja a t. képviselő ur, mit mondanának a protestánsok itt e padokon, ha kívántatnék, hogy az ő számadásuk a ház elé terjesztessék. Részemről azt felelem, hogy bizonyára közjogi tekintetben tiltakoznának és azt mondanák : a mi lelkiismeretünk oly tiszta, hogy a mi számadásainkat megvizsgálhatja az egész világ, (Derültség) és azt mondhatnák, a mi alapunk és annak jövedelme soha nem fordittatik más ezélokra, mint a melyekre azokat az ájtatos intentióju fundátorok fordítani kívánták. (Helyeslés bal felöl.) Elismerem, nehezen eshetik t. képviselőtársamnak mindezeknek mostani hallása, miután friss emlékében van a pozsonyi diarium tartalma, mely azt mutatja, hogy a katholikus papság tagjai a törvény szavai szerint a „primus regni status"-hoz par excellence tartoztak és minden nyilvános gyűlésekben oratores agebant, holott most már itt e házban mint a népnek képviselői beleszólunk mindazon dolgokba, melyeket a hármas törvénykönyv második részének 17-ik czime ezen szavakkal formuláz : „quod si verő populus dixerit: sic! ergo lex esto/' (Élénk helyeslés a bal oldalon) vagy — hogy mindenki megértsen, az, a mit a népnek képviselője mond, igy legyen, az törvénynyé válik; mi pedig a népnek képviselői vagyunk. Ominosus pad mint látom — melyben t. képviselőtársam ül, mióta Deák Ferencz nagy hazánkfia betegeskedik, mert hiszem, mind Horváth Mihály képviselőtársam , mind Pulszky Ferencz ur igen nagy anachronismust követett el, midőn az egyik azt mondja, hogy a gyámkodás megszüntetésére szükségesnek látja a törvényhozás intézkedését, mig alább azt mondja, hogy az egyházi tanácsnak tartozik majd a miniszter számadással. Hogyan egyeztethető össze ezen két fogalom? mert ha a gyámkodás megszüntetésére a törvényhozás intézkedése szükséges és ha a múltra a törvényhozás által hozott azon intézkedést megszegvén, ez nem azon miniszternek felelősségére vonatása által toroltathatik meg, hanem az egyháztanács által: akkor sem az országgyűlés elé való terjesztésének, sem átalában fényes szónoklata ezen oldalra vonatkozó tirádájának szükségét nem ismerem. (Helyeslés bal felől.) De ugy látszik, Pulszky képviselőtársammal együtt ugy járt t. képviselőtársam mint a mindnyájunk által annyira tisztelt Schiller Fridrich, midőn azt mondja az egyik helyt: Wo die VÖlker sich selbst befreien, Da kaim wahre Wohlfahrt nie gedeihen, még egy pár lappal előbb azt mondja: Vor dem Solaven, der seine Ketté bricht, Vor dem freien Manne erzittere nicht. Költőnek ma igy, holnap amúgy lelkesülni lehet, de a törvényhozó testület egyik tagjának oly állításokat tenni, melyek most igy és 5 perez múlva egészen ellentétesen hangzanak , ezt legalább én nem tartom a törvényhozói méltósággal megférhetőnek. Horváth Mihály : Nem tartozunk felelőséggel senkinek. Németh Albert ; Pulszky Ferencz képviselőtársam Szt. Bernát köpenyegével fedezi az ő benne hívőket, (Nagy derültség) és mint egy ódonkori keresztes hadbeli gladiátor védelmére kel a püspököknek (Derültség) Ghyczy Kálmán igen t. barátom ellen, holott csak néhány évvel ezelőtt Garibaldi seregével marsirozott a római pápa ellen. (Nevetés.) T. ház! Bizony furcsa dolog ez. (Derültség.) Hanem minthogy átalánosan azon pad oly ominosus, jelenleg nincs egyéb kívánságom, mint hogy Deák Ferencz általam igen kegyelt nagy hazánkfia egészségét visszanyerve, mihamarább elfoglalja régi helyét, (Éljenzés) hogy vas logikájával (Helyeslés jobb felől) és tiszta arany fogalmaival (Helyes!) eltörülje azon emlékeket, melyek itt egy kis port keltettek, bár reánk nézve közönyösek! És most, t. ház, az általam felhozott azon akadályokra nézve, melyeket a népnevelés tekintetében előadni szükségesnek látok, méltóztassanak megengedni, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz is néhány szót intézzek. (Halljuk!) 0, ki sziv és érzésben oly gazdag, hogy azt örömmel tükrözöm vissza ember-éltü emlékeimen, hárítsa el ezen akadályokat, és pedig, hogy a népnek tiszteletét, kegyeletét, ragaszkodását megörökíthesse papjai irányában, nyissa meg előttök a női kebelnek boldogító virágkertjét... (Hosszas, szűnni nem akaró derültség és taps.) Mondom, t. ház, (Halljuk!) nyissa meg a coelibatusra, a rideg magán életre kárhoztatott papok előtt, a női kebelnek boldogságban gazdag tündér világát (Derültség) és a parochia rideg lakóiból, hasznos polgárai lesznek nem csak az egyháznak, hanem a társadalomnak is és a parochiák magok át fognak változni egy zengő-csengő virágkertté (Hoszi szas derültség) és népünk valóban a közéletben