Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

260 155. országos ülés márczius 3. 1370 Mihályi Péter jegyző (olvassa az elsőn rovatot: A. magyar nemzeti múzeum gyűjteményének szaporitására, még pedig a kelet-ázsiai expeditióval küldött Xantus János egy évi tiszteletdija 6000 frt. Agio 1500 frt. Ugyanannak beszerzésekre adott hi­tellevél 10,000 frt, agio és váltódij 3000 frt, össze­sen 20,500 frt.) Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak a rendkívüli szükséglet egyes rova­tainál észrevétele nincs, azokat mindannyit meg­szavazás végett ajáalja a t. háznak, tekintettel a közoktatásügyi miniszter ur előterjesztett je­lentésére s azon jelentésben felhozott indokokra. P. Szathmáry Károly: T. képviselő­ház! Igen sajnálom, hogy a már hosszura nyúlt tárgyalásokat még egy pár perczezel meg kell toldanom. (Halljuk!) De ezen ezimek alkalmából egy oly dolog merül föl, melynek folytán a ma­gyar nemzeti múzeum gyűjteményei és gyűjtései számára ezen összegeket én ugyan szívesen meg­szavazom, de ha ez valami utólagos fizetés ma­gára a kelet-ázsiai expeditióra, ez esetben azt megszavazni teljességgel nem tudom. Az okot mindjárt elmondom. A magyar kereskedelmi mi­nisztérium a kelet-ázsiai expeditióról szóló közle­ményei első füzetében ezeket mondja : (olvassa) „Az expeditió maga tökéletesen fölszerelve, múlt évi október végén indult hosszú útjára, melyen Gibraltárt és az éjszak-afrikai államokat, vala­mint a jó remény fokát érintve, mindenütt a kereskedelmi viszonyok beható vizsgálása, mer­cantil érdekeink biztosítása s a eonsulatusi szol­gálat rendezése tüzetett ki feladatául. Siám, China és Japánnal, ugy visszajövet Chili, Peru és az argentini közsársasággal kereskedelmi össze­köttetéseinket könnyítő és előmozdító szerződések fognak köttetni, és messze tengerekre el fog vi­tetni, távol országokban fel fog állíttatni az uj osztrák-magyar közös kereskedelmi lobogó, mint állami átalakulásunknak és politikai egyenjogú­ságunknak látható jelképe." T. képviselőház! Ez volt a phrasis, a mely­lyel a kormány a kelet-ázsiai expeditiót beve­zette. Szükségtelen említenem, hogy ebből vol­taképen semmi sem teljesedett. Az az expeditió ezt a magyar kereskedelmi lobogót törvénysze­rüleg sem vehette fel, mert az expeditió csak hadi hajókból állott, azok pedig, a mint tudjuk, bár nézetem szerint helytelenül, az osztrák ber­ezegi lobogót viselik. Az expeditió lobogó-kérdése egyébiránt itt csak másodrendű, szerintem sérelmesebb az, hogy az egész expeditionalis műveletben a magyar ér­dekben vajmi kevés történt. Azt lehet mondani, hogy semmi. Az expeditió egyik tagjától azt kérdezvén, hogyan áll hát a magyar államnak, mint ilyennek képviselete a világon? Az volt rá válasz: hogy sehol az egész continensen, pedig körülhajózta a világot, a magyar és osztrák közös kereskedelmi lobogót nem látta, kivévén egyetlen egy hajón Triesztben. Es ugyan csak Xantus János ur, egyike az expeditió tagjainak, kiről itt épen szó van, többi közt ezt irja egyik levelében Makaóból: (olvas) „A fő partra szál­lásnál egy óriási diadalkaput lehetett szemlélni, melyen valamennyi Hong-Kongban eonsulok által képviselt hatalom lobogója és czimere volt lát­ható, igen szépen rendezve és készítve. Láttam ottan Ausztria lobogóját is, s a kétfejű sast „Ausztria" aláírásával. Közbevetőleg legyen mondva , itten még nincsen más consul, mint császári ausztriai eon­sul, közös consulunk még eddig nem érkezett." Ekképen áll tehát a lobogó kérdése az egész világon. De még ez sem volt elég. (Halljuk!) Tudomásomra esett, hogy az expeditiónak tagjai csak német nyelven levelezhettek, még magán levelezéseikben is. A minisztériumhoz kül­dendő tudósításainkat német nyelven kellett szer­keszteniük és ez az admiralitás censuráján ment keresztül, ugy jutott Bécsbe és innen küldték le hozzánk, s a kereskedelmi minisztérium itt hely­ben Pesten fordíttatta át magyarra. (Irányi Dániel közbeszól: Ez a paritás!) Én megvallom, mindeze­ket annyba ellenkezőknek tartom a nemzet mél­tóságával, és bámulok azon, hogy kormányunk nem tett kötést arra, hogy midőn a nemzet egy ilyen vállalatra 179.000 frtot költött, tehát oly összeget, a melyért nézetem szerint egy hajót lehetett volna fogadnia, rajta 20 — 30 fiatal em­bert megutaztatni tisztán a magyar érdek és gyűjtés szempontjából: miért lökte azt oda egy ilyen expeditióra, mely sem az államképvise­letre, sem a gyűjtésre, sem pedig a magyar rész iránt legalább lovagias, vagy hogy ugy mond­jam, méltányos eljárásra és tartására legkevésbbé sem szolgált; mert hozzá kell még tennem a gyűjtést illetőleg, hogy ugy tudom: mikép Xantus János úrral még a gyűjtés végett is összeütkö­zése volt az admiralitásnak, midőn kijelentette az admiralitás, hogy más, mint a bécsi múzeum számára történő gyűjtést meg nem enged. Ennélfogva én nagyon kérném a t. kormányt és illetőleg annak azon tagját, ki épen ezzel volt megbízva, méltóztassék fölvilágosítást adni az iránt, kötött-e szerződést az osztrák kormány­nyal? és minő volt ezen szerződés? Magára ezen kelet-ázsiai expeditióra semmit sem szavazok meg, utólagosan a múzeum gyűj­tései számára azonban igen. Feszt Imre: Egy pár észrevételt vagyok bátor tenni a t. képviselő ur előadására. Én azt hiszem, hogy azt megvizsgálni: miképen vitetett végbe a kelet-ázsiai expeditió kereskedelmi te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom