Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

260 155. országos ülés márczius 3. 1370 Mihályi Péter jegyző (olvassa az elsőn rovatot: A. magyar nemzeti múzeum gyűjteményének szaporitására, még pedig a kelet-ázsiai expeditióval küldött Xantus János egy évi tiszteletdija 6000 frt. Agio 1500 frt. Ugyanannak beszerzésekre adott hitellevél 10,000 frt, agio és váltódij 3000 frt, összesen 20,500 frt.) Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak a rendkívüli szükséglet egyes rovatainál észrevétele nincs, azokat mindannyit megszavazás végett ajáalja a t. háznak, tekintettel a közoktatásügyi miniszter ur előterjesztett jelentésére s azon jelentésben felhozott indokokra. P. Szathmáry Károly: T. képviselőház! Igen sajnálom, hogy a már hosszura nyúlt tárgyalásokat még egy pár perczezel meg kell toldanom. (Halljuk!) De ezen ezimek alkalmából egy oly dolog merül föl, melynek folytán a magyar nemzeti múzeum gyűjteményei és gyűjtései számára ezen összegeket én ugyan szívesen megszavazom, de ha ez valami utólagos fizetés magára a kelet-ázsiai expeditióra, ez esetben azt megszavazni teljességgel nem tudom. Az okot mindjárt elmondom. A magyar kereskedelmi minisztérium a kelet-ázsiai expeditióról szóló közleményei első füzetében ezeket mondja : (olvassa) „Az expeditió maga tökéletesen fölszerelve, múlt évi október végén indult hosszú útjára, melyen Gibraltárt és az éjszak-afrikai államokat, valamint a jó remény fokát érintve, mindenütt a kereskedelmi viszonyok beható vizsgálása, mercantil érdekeink biztosítása s a eonsulatusi szolgálat rendezése tüzetett ki feladatául. Siám, China és Japánnal, ugy visszajövet Chili, Peru és az argentini közsársasággal kereskedelmi összeköttetéseinket könnyítő és előmozdító szerződések fognak köttetni, és messze tengerekre el fog vitetni, távol országokban fel fog állíttatni az uj osztrák-magyar közös kereskedelmi lobogó, mint állami átalakulásunknak és politikai egyenjogúságunknak látható jelképe." T. képviselőház! Ez volt a phrasis, a melylyel a kormány a kelet-ázsiai expeditiót bevezette. Szükségtelen említenem, hogy ebből voltaképen semmi sem teljesedett. Az az expeditió ezt a magyar kereskedelmi lobogót törvényszerüleg sem vehette fel, mert az expeditió csak hadi hajókból állott, azok pedig, a mint tudjuk, bár nézetem szerint helytelenül, az osztrák berezegi lobogót viselik. Az expeditió lobogó-kérdése egyébiránt itt csak másodrendű, szerintem sérelmesebb az, hogy az egész expeditionalis műveletben a magyar érdekben vajmi kevés történt. Azt lehet mondani, hogy semmi. Az expeditió egyik tagjától azt kérdezvén, hogyan áll hát a magyar államnak, mint ilyennek képviselete a világon? Az volt rá válasz: hogy sehol az egész continensen, pedig körülhajózta a világot, a magyar és osztrák közös kereskedelmi lobogót nem látta, kivévén egyetlen egy hajón Triesztben. Es ugyan csak Xantus János ur, egyike az expeditió tagjainak, kiről itt épen szó van, többi közt ezt irja egyik levelében Makaóból: (olvas) „A fő partra szállásnál egy óriási diadalkaput lehetett szemlélni, melyen valamennyi Hong-Kongban eonsulok által képviselt hatalom lobogója és czimere volt látható, igen szépen rendezve és készítve. Láttam ottan Ausztria lobogóját is, s a kétfejű sast „Ausztria" aláírásával. Közbevetőleg legyen mondva , itten még nincsen más consul, mint császári ausztriai eonsul, közös consulunk még eddig nem érkezett." Ekképen áll tehát a lobogó kérdése az egész világon. De még ez sem volt elég. (Halljuk!) Tudomásomra esett, hogy az expeditiónak tagjai csak német nyelven levelezhettek, még magán levelezéseikben is. A minisztériumhoz küldendő tudósításainkat német nyelven kellett szerkeszteniük és ez az admiralitás censuráján ment keresztül, ugy jutott Bécsbe és innen küldték le hozzánk, s a kereskedelmi minisztérium itt helyben Pesten fordíttatta át magyarra. (Irányi Dániel közbeszól: Ez a paritás!) Én megvallom, mindezeket annyba ellenkezőknek tartom a nemzet méltóságával, és bámulok azon, hogy kormányunk nem tett kötést arra, hogy midőn a nemzet egy ilyen vállalatra 179.000 frtot költött, tehát oly összeget, a melyért nézetem szerint egy hajót lehetett volna fogadnia, rajta 20 — 30 fiatal embert megutaztatni tisztán a magyar érdek és gyűjtés szempontjából: miért lökte azt oda egy ilyen expeditióra, mely sem az államképviseletre, sem a gyűjtésre, sem pedig a magyar rész iránt legalább lovagias, vagy hogy ugy mondjam, méltányos eljárásra és tartására legkevésbbé sem szolgált; mert hozzá kell még tennem a gyűjtést illetőleg, hogy ugy tudom: mikép Xantus János úrral még a gyűjtés végett is összeütközése volt az admiralitásnak, midőn kijelentette az admiralitás, hogy más, mint a bécsi múzeum számára történő gyűjtést meg nem enged. Ennélfogva én nagyon kérném a t. kormányt és illetőleg annak azon tagját, ki épen ezzel volt megbízva, méltóztassék fölvilágosítást adni az iránt, kötött-e szerződést az osztrák kormánynyal? és minő volt ezen szerződés? Magára ezen kelet-ázsiai expeditióra semmit sem szavazok meg, utólagosan a múzeum gyűjtései számára azonban igen. Feszt Imre: Egy pár észrevételt vagyok bátor tenni a t. képviselő ur előadására. Én azt hiszem, hogy azt megvizsgálni: miképen vitetett végbe a kelet-ázsiai expeditió kereskedelmi te-