Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-135
135. országos Ülés márczius 3. 1870. OQJ kintetben 1 ? tán nem a mostani alkalomra tartozik, hanem akkorra, midőn a három kereskedelmi szerződés, mely Chinával, Japánnal és Siammal köttetett, alkotmányos tárgyalás végett ide fognak terjesztetni. Akkor ezen egész ügyre nézve a kormány kimerítő felvilágosítást fog adni, és ekkor méltóztassék a tárgyra visszatérni. Itt jelenleg csak arról van szó, hogy az expeditióban részt vevő Xantus János urnák tudományos czélra megadatik-e a kivánt összeg? Most egyedül e tárgyra méltóztassanak szorítkozni. (Helyeslés.) Berzenczey LászIó: Ennek az expeditiónak már a neve is merő tudatlanság. Megvan a legnagyobb tudósokban is, hogy szeretnek egy névhez ragaszkodni, és egy ilyen név most például — Ázsia. Ez olyan név, hogy ha valaki Ázsiát mond, azt hiszi, hogy az egész világot mondja. Eöviden ezen expeditió. ha komolyan veszszük, nem egyéb, mint óceániai expeditió. És csak ezen értelemben lehet venni, mert azt mondani, hogy ázsiai, nem lehet, midőn az, ki ezen utat teszi, majdnem egész Afrikát megkerüli és azután felmegyen az ausztráliai, az óceániai szigetek mellett. Én csak annyit mondok, hogy az ilyen nem járt Ázsiában, hanem csak óceániai expeditiót tett. Egyébiránt annyiban bátor vagyok hozzászólni a dologhoz, a mennyiben érdekel, minthogy ezen expeditiót magam is megtettem az óceánon a nélkül, hogy valami segélyem lett volna adva rá. Xantus kiküldetését illetőleg igaza van Feszt t. képviselő urnák, hogy tudományos szempontból történt. Mindenki tudja: milyen eljárást követnek azon urak ott Ausztriában; jól tudjuk a „Novara" útjából, hogy az egész csak majmolása volt, és annak, a mit mások tesznek, felfuvalkodott utánzása, a nélkül, hogy valami eredetit felmutathattak volna. Én igen örvendek, hogy Chinával valami szerződés köttetett, én is voltam Chinában akkor, mikor ott a legelső osztrák consul egy schleswig-holsteini menekült volt, hanem hogy Ausztriát sehol sem találták a földképen a chinaiak, azon nem lehet csodálkozni, mert azon időben még nem volt. A világon nincs arrogánsabb ember, mint egy német tudós; mi elismerjük érdemeiket és Seherzer ur bizonyára azok közé tartozik, kiknek utazásai a leghíresebbek. 0 a tudományos osztálynak vezetője; de az nem járja, hogy megkezdessék az expeditió, mint megkezdetett a „Kőváradnál egy hajóval, a nélkül,hogy lennének hozzá más hajók is. így történt, hogy midőn Madeira szigeten voltak, kiütött a scorbut, s az egész hajó majdnem elpusztult. így kezdették most is az expeditiót, a nélkül, hogy segédhajók lettek volna, s igy történt, hogy például a Sandwich szigeteknél hajótörést szenvedtek s elveszett majdnem az egész hajó. iSTem pártolom azt, a mit Szathmáry képviselőtársam mondott, hogy a helyett, hogy az expeditióra 170,000 frtot költünk, talán jobb lenne húsz fiatal embert elküldeni utazásokra. Biztosítom arról, hogy a 170,000 frt nem lesz elegendő, mert azon utakat megtenni, hajót fogadni, igen kevés; ilyen utazás igen sokba kerül. Én azonban ezen alkalommal csak egyért voltam bátor fölszólalni s ne méltóztassék rósz néven venni, mikor annyit beszélnek kelet-ázsiai expeditióról, hogy magamnak veszem ezen szabadságot, miután a t. miniszter ur azt mondta, hogy az ő költségvetése tárgyalásánál az abc-től kezdve az örök üdvösségig mindenről lehet beszélni. Tehát csak egyet említek meg. Van nekünk — meglehet, hogy a mostani modern magyar tudomány nem fogja elismerni —• van nekünk Ázsiában mégis valami keresni valónk, és ez — bármily absurdumnak is látszassák — a magyar nemzetnek classicitása. Ez talán absurdumnak látszik; de a magyar nemzet ugy érzi magát Európában, mint a Mahomed koporsója, nincsenek Európában rokonai. (Nyugtalanság. Felkiáltások: Nem ide tartozik! Eláll!) Engedelmet kérek, nagyon is ide tartozó. En és nálam tudósabbak fölkeresték ama helyet, honnan csakugyan származhattunk, és engedje meg a t. ház, hogy itt egy nevet említsek föl, a kit nem segélyeztek, a kire a magyar nemzet büszke lehet és ki méltó arra, hogy a magyar képviselőházban nevét fölemlítsük : Csorna Sándor. Ez egyike a legtiszteltebb neveknek. Meglehet, hogy ő oly dolgok körül járt, melyeket a mai modern tudósok absurdumnak tartanak; de én azért mégis a t. háznak figyelmét arra akarnám fordítani: hogy ne hagyjuk ezen kérdést egészen kialudni, mert mindenesetre a magyar nemzetnek is érdekében van, valamint philologiai szempontból is szükséges azokat, mik Ázsiában s kivált Közép-Ázsiában történnek, figyelemmel kisérni. Azon expeditió helyett, melyet Szathmáry képviselő ur hoz indítványba, azt hiszem, hogy helyesebb volna támogatni azokat, kik ázsiai utazásokra vállalkoznának, mert akkor, midőn az európai befolyás és hóditások minden nap nagyobbodnak, e térre kellene figyelmünket fordítani, és azt hiszem: hogy maga a miniszter ur, ki maga is oly nagy kegyelettel viseltetik a régi iránt, ki maga is azt hiszi, hogy ezen magyar nemzetnek mégis volt múltja, és hogy ezen magyar nemzet nem csak lesz, de volt is egykor nagy és hatalmas; ha lesznek, ha találkoznakf kik Ázsia ezen helyeinek kikutatására és
