Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

135. országos Ülés márczius 3. 1870. 257 marad 7000 írt, az az oly összeg, melyet a tisztelt ház műemlékeink föntartása alatti ezimen komolyan nem szavazhat meg; mert hiszen ez körülbel öl annyi lenne, mintha a ménesek föntartására egészben csak 14,000 irtot szavazott volna meg. Kassán Fábry püspök, a város és a sz. Erzsébet-társulat 15 egész 20,000 frtot költött évenkint, nyolez vagy kilenez éven át, a székesegyház restauratiójára; és ezen összeggel még sem mentek annyira, - pedig ily utakon jó tova haladtak, — hogy az emléket egész visszaállithatlanságáig megkárosíthatták volna. Pozsonyban, több év óta, hasonló összeget költenek, hanem itt már czél- és stylszerü tatarozásra, s ime eddig még csak a szentély sem készült el egészen! E két példából látjuk, hogy az emlékek föntartására szánt 7000 frt valóságos satyra; és hogy az egész előirányzott 14,000 frtos tétel sem egyéb fél satyránál, ha csak tévedésből nem csúszott be ide, vagy ha e helyütt nyulat nem kell kiugrasztanunk a bokorból. Hasonlóan vagyunk a harmadik tétellel, a helyszíneléssel; az itt előirányzott 2500 fton fölmérhetni és lerajzolhatni ugyan pár apróbb emléket, de ez még nem helyszínelés; mert helyszínelés alatt az emlékek oly összeállítását értjük, mely valamely nagyobb történelmi igazságot dérit föl, illustrál, vagy épen valóságos történelmi felfödözést eszközöl. Brassótól, Kolozsváron, Szatmár-Kemethin, Beregszászon, a Hegyalján, Kassán és a Szepességen át oly folytonos ut vezet, melyen a nagy számmal előforduló emlékek rokonsága e városok közt a régi, szakadatlan közlekedést minden kétségen kívül helyezi; ez azon ut, melyen az ó- és későbbi középkorban Európa északi része össze volt kötve Byzanczezal, és Byzanczon túl a száraz földön Kelet-Indiával. Ezen útnak hazánkban levő része nagy fontossággal bir, erről pedig a történelem csaknem egészen hallgat. Az úgynevezett Csörsz-árok szoros viszonyban áll a rómaiak Daciájával és Pannoniájával ; ennyit sejthetünk, sőt tudhatunk, de e viszony közelebbről csak az árok, sáncz vagy helyesen határvonalnak tüzetes megvizsgálásából fog kiderülni ; ettől oly történelmi felfödözés várható, melyet alig-alig jelentének a régi írók. És ily nagy fontosságú történelmi kérdések megoldásához fogjunk 2500 írttal? „Spectatum admissi." Ellenben, ha a budgetben említett két tételt indítványomhoz képest egybevonjak: nyerhetünk oly országos fölügyeletet, mely emlékeinket egészben és részletben, tömegesen és egyenkint vévén figyelembe, nem csak művészeti, haKÉPV. H. NAPLÓ 18ff VI. nem átalános történelmünknek is tetemes anyagot szolgáltathat földolgozásra; más részt pedig megóvhat bennünket azon némileg jogos szemrehányástól, mintha csak ott viseltetnénk kegyelettel multunk iránt, hol első jogról, vagy nyert csatákról van szó, vagy mintha egyedül aristokratieus s nem egyszersmind cultur-nemzet is volnánk. Egy országos fölügyeletet az előirányzott 16,500 írttal fölállítani lehet, mig a három kitűzött czél ily csekély összeggel távolról sem érhető el. Talán lesz alkalmam ezekről és hasonlókról valamivel tüzetesebben szólani akkor, mikor a t. ház kegyeskedni fog a műemlékeink fölügyeletére vonatkozó múlt é. decz. 16-kán beadott törvényjavaslatomat tárgyalás alá venni ; most pedig legyen szabad pár más gyakorlati megjegyzést tennem. A föntebb emiitett régészeti kiadások második nemét, a hét kötetnyi „Közleményeket" rendesen csak hárman irtuk, a harmadik nembe, a szorosan „Monumenták" czimü munkába eddig csak magam dolgoztam. Azon íróknak, kik jelenleg a magyar- és erdélyországi műemlékek igen nagy kincsét földolgozzák, egyike sem fiatal ember többé s alig mutatkozik egy-egy epigon, ki bokros munkánkat folytatni képes és egyszersmind hajlandó is volna. Félő tehát, hogy mi Katona, Pray, Koller és tudós kortársaik halála után történt, ne ismétlődjék most is; vagy is, hogy századunk második és harmadik évtizedében kezdődött elmaradásunkba, — a történelmi ítészekre nézve ismét bele ne essünk. Mert hiszen most sincs meg még a kellő ösztön és buzdítás, mely a mai korban,— híjába,— nagyobb részt csak az anyagi; ezt kell tehát ifjainknak kilátásba helyezni, ha nem akarjuk, hogy újra elmaradjunk, ha nem akarjuk, hogy muzeumunk, minden seminarium hiányában, ismét oly gyümölcstelen holt intézetté váljék, minő még csak imént volt. Ismétlem tehát, ha az idézett két tétel mostani szerkezetében elfogadtatik, annyira sem fogunk mehetni, mennyire mentünk eddig, menynyire az utat egyengette nem csak a provisorium, hanem még inkább már az absolut kormány is. Mindezeknél fogva melegeu ajánlom indítványomat a t. ház pártolásába-. Eötvös József 1b. vallás- és közoktatsásí miniszter: Tiszt, ház! Kétségen kivül a műemlékeknek nem csak leírása, hanem, bizonyos pontig föntartása is, mintegy kötelességét képezi az országnak. Kettős kötelessége az. Először kötelesség maga iránt, hogy multjá33