Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

258 135. országos ülés márczius 3. 1870. nak emlékeit föntartsa, másodszor kötelesség az átalános tudományosság érdekében, mert minden mivelt nép a maga körében tudományos missiót teljesít és a maga határai közt az átalános tudományt segiti elő az által, hogy azon tudományos anyagokat, melyek határai közt találtatnak, maga dolgozza föl és maga teszi ez által lehetővé az átalános tudománynak, hogy az egyes országokban létező részeket az összes elvebnek és tudományos igazságok föltalálásának eszközeiül fölhasználhassa és igy kétségen kivül a tudományos emlékek birása és íöntartása a törvényhozásnak, egy igen fontos teendőjét képezi. En azonban azt hiszem t. ház, hogy e tekintetben czélszerüen csak ugy járhatunk el, ha a történelmi és műemlékek fontartásának módozatairól egy külön törvényt alkotunk. Törvény alkotása nélkül, melyben egy bizonyos organismus állíttatik föl azokra nézve, kik ezen műemlékekre felügyelnek, s melyben egyszersmind bizonyos kötelességek jelöltetnek ki azokra nézve, kiknek határában ily műemlékek találtatnak, — következetesen és sikerrel előhaladni nem lehet. En tehát részemről e tekintetben is bátor leszek a t. háznak a műemlékek íöntartásáról és leírásáról kimerítő törvényjavaslatot benyújtani, és ennélfogva azt hiszem, hogy ezen igen fontos ügy tárgyalását akkorra lehetne talán halasztani. Most épen azért tettem ki e czélra aránylag oly kis összeget, mert czélszerüen az egész dolgot 16 vagy 20,000 írttal sem lehetne elintézni mindaddig, mig azon felügyelő közegről nem gondoskodunk, és mig a törvényhozás bizonyos alapelveket nem tett le, melyeket föntebb jelezni szerencsém volt. Mi a régészetet művelő semináriumot illeti: ez ismét oly kérdés, mely véghetlen fontossággal bir, és mely szintén nem mellékesen, hanem egy külön, az egyetemmel összekötendő seminariummal lesz megállapítandó. (Helyeslés.) Pulszky Ferencz: T. ház! Legyen szabad nekem is csak néhány szót szólanom a tárgyhoz. Nem szólok a seminariumról, sem arról, hogy mikor fogunk nagyobb költséget kérni. A beadott indítvány nem azt czelozza, hogy e czim alatt több szavaztassák meg, mint a menynyi jelenleg előirányozva van, hanem, hogy a 4-ik és 5-ik rovat együvé foglaltassák. Azt hiszem, hogy e tekintetben nem forog fön semmi nehézség. (Helyeslés.) Elnök: Nem csak különbség, hogy a 4-ik és 5-ik rovat egybefoglaltassék, hanem hogy kihagyassék ezen szó: „föntartására." A kérdés tehát az: vajon megtartja-e a t. ház a pénzügyi bizottság véleménye szerint azon tételeket, vagy nem? {Nem tartjuk meg!) Azok, a kik megtartják szíveskedjenek fölkelni. [Megtörténik.) E szerint tehát a t. ház nem tartja meg. Most következik a Henszlmann ur által beadott indítvány. Mihályi Péter jegyző (olvassa Henszlmann Imre indítványát.) Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Az összeg ugyanaz, csak ezen szó „föntartás" hagyatik ki. E szerint tehát a t. ház elfogadta. Méltóztassanak tovább menni. Mihályi Péter jegyző (olvassa tovább a költségvetést.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem tudom, (Halljuk!) tévedésböl-e vagy szándékosán", de a költségvetésben itt kimaradt egy tétel, a melyre már évek óta évenkint állami segély adatott. (Halljuk !) Ezen tétel hasonló természetű az elébbivel, t. i. a történelmi emlékek kiadása. De itt már nem műemlékeket értek, hanem okmánytárt, a történelmi okmányok kiadását. A magyar akadémia körülbelől 12—13 esztendő óta igen sokat tett e tekintetben, eleinte csekély erejéhez képest annyit a mennyit lehetett, később azután még a nem alkotmányos kormány alatt a fejedelem rendelete következtében évenkint az állampénztárból bizonyos öszszeggel segélyeztetett. Ezen segély a múlt évben is, valamint 1868-ban is, az országgyűlés által a budgetben megszavaztatott. Az idén, nem tudom mi módon, kimaradt, mert itt az van kimondva: „Magyarország történelmi műemlékeinek kiadására." Igen, de műemlékek és históriai okmányok nem egy dolog. Én tehát arra vagyok bátor a t. ház figyelmét fölhivni, hogy ezen tételt, mely itt kimaradt, visszahelyezni méltóztassék. Nem hiszem, hogy a miniszter urnák ez ellen valami ellenvetése legyen, mert talán nagyítás nélkül mondhatom, hogy mióta a magyar akadémia létezik, a tudományra nézve hasznosabb munkát nem tett, mint mikor a történelmi emlékek kiadását megkezdette és azt eddig oly szép sikerrel folyLclutj9j, Ugy vagyok értesülve, hogy föl vannak halmozva a kéziratok az akadémiában, és az nem birja azokat kiadni, mert költsége nincs rá. Eddig, ugy tudom, évenkint 8000 írt adatott segélyezésére, azonkívül az akadémia a maga saját jövedelméből 2000 frtot szánt arra, öszszesen tehát 10,000 frt fordíttatott évenkint történelmi emlékek kiadására. Én tehát bátor volnék indítván}'ózni a t. háznak, hogy a 6-ik czim 5-ik rovata után tétessék: „a magyarországi történelmi okmánytár kiadására 10,000 frt." Ezt annál inkább bátor