Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
124. országos Illés február 18. 1870. 19 Schvarcz Gyula képviselő ur által felemiitett abstraet esetekben eoncret példákkal saját megyéxa és választókerületemből igenis szolgálni bőven tudnék. (Halljuk!) De t. képviselőtársam jóhiszeműsége, melyet tisztelek és becsülök, tovább viszi őt, miszerint azt mondja nekünk : nyugodjék meg a t. képviselő ur, hiszen Deák Ferencz is tagja volt az autonómiai testületnek, Ghyczy Kálmán is tagja volt, és a baloldal több tisztelt tagja abba fog választatni; bocsássa meg Krajcsik képviselő ur, ha nem ismeri azon mozgalmakat, melyek az egyházmegyékben épen ez oldal ellen e kérdésben, valamint minden alkalommal is intéztetnek, — akkor nekem nem marad egyéb hátra, mint az Üdvözítővel azt mondani ő neki: Fides tua te salvum fecit. (A te hited boldoggá tesz téged.) Wahrmann képviselő előadására kénytelen levén felelni, figyelmeztetem, hogy félre ne értsen. Sérteni vagy kicsinylőleg említeni az általa követett vallásfelekezetet, sem szokásom, sem szándékom, és ha Wahrmann képviselő ur az autonómia határozataira nézve azt mondotta, hogy azok nem respectáltatnak, még oly esetekre is hivatkozik, hogy szolgabirák beavatkoztak. Erre azt felelem, hogy ha itt-ott a szolgabirák még pedig fegyveres erővel közbe nem jőnek, a mi csak azt mutatja, hogy most első hajnalán az ő vallásfelekezeti autonóm mozgalmoknak nagy érdekeltséget tanúsítanak — bizonyára nagyon sok baj történt volna nálok, melyeknek elfojtása vagy fékezése később nagyobb mérvű beavatkozásokat tett volna szükségessé. (Igás! bal felől.) Továbbá, hogy az autonómiai orthodox gyűlésben kifejezett orthodox nézetek és a másik párt nézetei fölött tulajdonképen nincs is meghasonlás : erre csak azt fogom neki mondani, hogy igenis a meghasonlás annyira van, miszerint ez oldalon a képviselők el vannak árasztva távsürgönyökkel, melyek minden oldalról hozzánk érkeznek. (FelkiáÜás jobb felől: Itt is vannak!) Örülök rajta; hogy ugy van. Mondom mindkét oldalról érkeznek, és melyeknek egyike hozzám is intézve, szabatosan kifejti azon óhajtást, (Olvassa) „hogy a zsidó iskolákra nézve semmiféle intézkedés, jóváhagyás, vagy határozat ne hozassék mindaddig, mig az orthodox izraeliták összesége már fogalmazott kivánatait a ház elé terjesztendi." Ha tehát az orthodox felekezetnek összesége formulázta kivánatait, bizonyára köztök és a másik felekezetek közt nevezetes különbség létezik. Azt mondja továbbá Wahrmann képviselőtársam, hogy azon 1 millió frt, melyre már annyira megfelelt Jókai Mór barátom, hogy nekem e tekintetben szükségtelenné tette a felszólalást, — azt mondja, mondom, Wahrmann képviselőtársam, hogy ezen 1 millió forint ép oly természetű, mint Batthyány elfoglalt jószága. Bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, vannak oly subtilitások, melyeket illetni nem szabad, melyeket másokkal hasonlatba hozni nem lehet, és milyen a jelen eset, mert Batthyány Lajos... Wahrmann Mór: Nem róla szólottam. Németh Albert: .. a magyar önvédelmi harcz következtében mint vértanú áldoztatott fel, s az ő és családjának jószágai ily módon confiscáltattak, mig ellenben azon 1 millió frtnyi sarcz kivetve lón a főváros izraelita vallású lakosaira azért, mert az önvédelmi harezban a magyar hadseregnek liferálásuk által szolgálatokat tettek, mely alkalommal bizonyára nem károsultak. (Derültség.) Mint mondom, nem akartam sérteni, és kicsinylőleg njdlatkozni, de azt hiszem, képviselőtársaim megértettek. (Felkiáltás jobb felől: Nagyon jól!) Folytatom tovább, és azt mondom, hogy ha Wahrmann képviselőtársam vallásfelekezete, a magyar államnak önállósága és függetlensége mellett továbbra is azon buzgalmat tanúsította volna, mint azt ő szerinte 48-ban teljesítette, akkor az 1861-iki országgyűlés fegyveres föloszlatása után nem nyúltak volna oly készséggel a 95 milliónyi azon osztrák statuskölcsönhöz, melyet a magyar országgyűlés 61-iki augusztus 20-ki óvása és határozata előre semmisnek nyilatkoztatott, és melyre nézve mindazokat, kik afféle működésben részt venni fognának, a törvény súlyai alá tartozóknak nyilvánított. Ennyit, és nem többet. Kívánnám ugyan, hogy magáu körökben ezek felett polemizálni kedve lenne. Wahrmann Mór: Nincs kedvein. Németh Albert: Még tüzetesebben igen sok olyannal szolgálhatnék, a mik az 1861-től, 1865-ig a kormányon álló, és akkoron magas, most megalázott (Közbeszólás bal felől: Nyugdíjazott, nem megalázott!) egyéniségeket súlyosan compromittálnák. Ennyit Wahrmann képviselő urnák. Horváth Mihály igen tisztelt képviselőtársam a mai napon azt monda, hogy a katholika egyházra legsúlyosabban nehezedett az állam hatalma. Horváth Mihály: Gyámsága ! Németh Albert: Bocsánatot kérek, ezt soha sem tapasztaltam, hanem igenis mint római katholikus ember kénytelen vagyok bevallani, hogy igenis a protestáns egyházra, mely bizonyára őre és előharezosa volt minden eritikus időben az alkotmány és szabadságnak, nem csak rá nehezedett a hatalom. .. Horváth Mihály: Üldözte is ! Németh Albert:. .. hanem üldözte is, és 3*
