Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

224 133. országos illés márczius 1. 1870. tatni, oly ezélra, melyet mi akarunk, s én részemről nagyon szeretném, ha ezen összeg, mely igy minden haszon nélkül e lap fentartására fordittatik, más hasznosabb ezélra fordíttatnék. A mi Berzenczey képviselő ur azon állítását illeti: hogy mi nem tudunk románul s minket szíves volt megtanítani, miként kell ezután románul írni és olvasni, — köszönjük szépen, de soha sem kérünk tanácsot. — 0 azt mondja, hogy ő nem érti; de még abból nem következik az, hogy a mit ő nem ért, más senki sem érti, mert hiszen azt meghiheti nekem Berzenczey képviselő ur. hogy sok dolog van a világon, mit ő nem ért, de azért mások azt igen sokan értik. S habár én azt is igen jól tudom, hogy a t. képviselő ur Bukarestben tartózkodott egy ideig, de azt is tudom, hogy Konstantinápolyban még tovább tartózkodott, de azért szerintem nem volt joga, mert Bukarestben rövid ideig tartózkodott, nekünk leczkét adni: mikép szerkeszszünk román lapot, ép ugy, mint azért, hogy Konstantinápolyban tovább tartózkodott, nem érezhetné magát feljogosítva arra, hogy a törököknek adjon oktatást, hogy mikép szerkeszszék lapjaikat. Pártolom Hódosiu indítványát, a menynyiben a t. ház ezen összeget megszavazná, mert én, mint haszon nélküli költséget, meg nem szavazom . Papp Zsigmond: T. ház ! Talán illetékesen szólhatok a tárgyhoz, mert 1848-ban én voltam az első, ki megpendítette azon eszmét — hivatkozom Nyáry barátom uramra (Derültség.) — mikép minden nyelven kell a népet oktatni, vagyis minden népet saját nyelvén. így indult meg 1848-ban egy lap, de nem a kormány, hanem Pest megye közbenjárására és segítségével, mely lap román kiadásának én valék szerkesztője. Az alapelvek, melyekből kiindultunk, azok voltak, miszerint azt, a mit irunk, minden emberrel értessük meg, és emeljük ugy szólván a, művelődés azon magaslatára, melyre képes. A szóban forgó lap, mely a népnevelés és tanítás érdekeit képviseli, az én felfogásom szerint megfelel ugyan a műveltebb középosztály igényeinek annyiban, a mennyiben magyarul szerkesztetik, és tudjuk mindnyájan, mikép a magyar népnevelők a művelődés sokkal magasabb fokán állanak, mint a románok. De kérem a t. házat, ha ezen lapban az foglaltatik, hogy e, vagy ama tanodában — például a kecskemétiben — mi történt: ugyan mily érdekeltséggel fogja- azt olvasni a román olvasó ? En is olvastam ezen lapoknak néhány számát, s találtam benne philosophiai deductiókat, melyek megértésére a román tanitó még nem képes. En tehát alapelvül elfogadom azt, hogy ezen lap román nyelven szerkesztessék, de nagyon kérem a t. miniszter urat és államtitkár urat is, ki a fordításra felügyel, hagyjon szabad kezet annak, a ki a román kiadás szerkesztésével meg van bízva, és ki akkép szerkeszsze a lapot, hogj a tanítót nevelje, ne pedig megzavarja. A mint mondám, elfogadom, azon elvet, hogy ezen lap minden nyelven legyen szerkesztve, de azzal, ha az- egyik nyelven szerkesztett lapban épen az van, mi a másik nyelven szerkesztettben és ha az első csak lefordittatik: akkor a czél melyet közoktatási miniszter ur el akar érni : t. i. a tanítók nevelése, nem fog eléretni. Csak ezen kérést bátorkodom a miniszter úrhoz intézni. Miletics Szvetozár: T. ház ! Én nem olvastam az illető iskolai lap szerb fordítását, de ismervén a fordítót, meg vagyok győződve, hogy a fordítás jó; de mégis hallottam és pedig illetékes tanítóktól, hogy úgyszólván senki sem olvassa .ezen lapot és ebből azt következtetem, hogy vagy annak tartalma vagy szelleme és iránya, vagy az egész egyátalán rósz, vagy pedig a szerb nemzetiség életviszonyaihoz nincs alkalmazva. Elnök; T. ház! A fölött méltóztassanak nyilatkozni: vajon ezen tételt a ház elfogadja-e vagy nem? (Elfogadjuk.) Tehát elfogadja a t. ház ezen tételt? (Elfogadjuk.) Következik: ,,A néptanítók és népiskolák segélyezése."' Jámbor Pál jegyző: Irányi képviselő ur egy uj rovatot akar behozni. Irányi Dániel: T. ház! Méltóztatnak emlékezni, hogy ezelőtt néhán}

r hónappal törvényjavaslatot (Zaj. Sálijuk!) nyújtottam be, mely szerint a vallás- és közoktatási miniszter részére a felnőttek tanításának előmozdítására 100 ezer forintot megszavaztatni kértem. Azon alkalommal előadtam az okokat, melyek ezen indítvány tételére indítottak, megmondottam, hogy nem csak a gyermekek neveléséről szükséges gondoskodnunk, hanem ideje, hogy azon nagyoknak és felnőtteknek is, kik gyermekkorukban irni, olvasni nem tanultak, módot, alkalmat szolgáltassunk arra, (Zaj jobb felől.) Elnök : Csendet kérek! Irányi Dániel: Hogy a mit ifjúságukban elmulasztottak, azt érettebb korukban pótolhassák. Hivatkoztam Francziaország példájára, hol néhány év óta a nagyok oktatása szokásban van és a Jegörvendetesebb, leglélekemelőbb példákat szüli. A pénzügyminiszter, ki akkor jelen volt, azt mondotta, hogy ő a maga részéről is hasznosnak, sőt üdvösnek tartja az eszmét és ennélfogva a maga részéről kész hozzájárulni. csakhogy az összeget, melyet én kértem sokai-