Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

133. srszágos ülés márrcztus lom, hogy a mit későbben mondott, csak corolláriuma volt annak, a mivel beszédét kezdette. Ellenvetése van az ellen, hogy ezen lap mindenekelőtt és első sorban magyar nyelven szerkesztetik és csak azután fordittatik le a többi nyelvekre. Én nem tudom, ezen kifogással mit kivánt elérni a t. képviselő úr, mert akármely nyelven szerkesztik azon lapot eleinte, nem a nyelv, hanem a szellem veendő tekintetbe, (Helyeslés) a szellem ellen pedig—ugy hiszem — kifogása nem lehet, mert azon lapban nem foglaltatik más, mint a mi a népoktatás mezéjén szükséges ismeretek megszerzésére vonatkozik; az pedig akármily nyelven terjesztessék is, csak jő szellemben legyen szerkesztve, egyiránt hasznot fog hajtani. Az ellen, hogy a lap egyik számában Magyarország földképének, mely eddig csak magyarul jelent meg, a néptanítókhoz átküldetéséről van szó, ugy hiszem, nem lehet alapos kifogása, mert abból, hogy most még csak magyar nyelven van Magyarország térképe szerkesztve, nem következik az, hogy ezentúl más nyelveken, következőleg román nyelven is nem lesz szerkesztve. Addig tehát, természetesen, míg ilyen nem lesz, magyar nyelvű térkép küldetik le. A rósz fordításra nézve az a megjegyzésem, hogy a minisztériumban román ajkú egyén van alkalmazva és pedig oly román ajkú honpolgár, a ki a román nyelvet tökéletesen bírja. Meglehet, hogy itt-ott előfordulnak hibák a fordításban ; de azt gondolom: ezek nem oly nagy hibák, hogy azokat az országgyűlésen elő kellett volna hozni; egyébiránt errare humánum est, ha hibák történtek eddig és ha a t. képviselő ur és társai figyelmeztetni fognak egyéb hibákra is, kötelességünknek fogjuk tartani, arra törekedni, hogy ezentúl ennyi hiba ne történjék. Ennyit tartottam szükségesnek megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Babes Vincze: T. ház! Berzenczey t. képviselőtársamnak az a szokása, hogy akárhányszor szólal föl valamely a románokat legtávolabbról érintő ügyben, mindig Romániára és Bukarestre hivatkozik ; talán azt akarja itt bebizonyítani, miszerint ottan megfordult és tanuja volt annak, hogy az ottani bojárok, hogy az ottani nép hogyan szokta elrontani nyelvét. De gondolom, hogy ez nem épen a vitatkozás tárgya s ez ránk nézve mérvadó nem lehet. Itt arról van szó, hogy a néptanítók számára kiadni szokott lap megfelel-e hivatásának vagy nem? Én részemről nem vagyok azon véleményhen, hogy itt ennek a lapnak létele monopóliumot foglalna magában, mert én azt tartom, hogy a közoktatási miniszter urnák nem csak jogában, de kötelességében is áll arról gondoskodni: hogy a tanítók munkájukra nézve kellőleg vezéreltessenek az állam érdekében, és ha erre nézve egy bizonyos közlönyt használ fel, csak kötelességét teljesiti. Más kérdés az, hogy megfelel-e e lap hivatásának? Erre nézve én is nyíltan kimondom, hogy az én meggyőződésem szerint meg nem felel; meg nem felel pedig azért, mert mindig oly nyelven van írva, hogy azt a román tanítóknak kellően megérteni lehetetlen. Én is azon véleményben vagyok, melyet előadott t. képviselőtársunk Joannovics György, hogy t. i. a szellemet kell tekinteni, mert az a fő. Igenis a szellem a fő, de a szellemet fel kell fogni, az az lehetségessé kell tenni, hogy felfogja az, a kit tanitni szándékozunk. Már pedig rósz, rontott nyelvbe öntött szellemet, gondolom, nem lehet felfogni és épen azért, minthogy tagadhatlan, hogy ama lap nyelve rósz, igen helyesnek tartom Hódosiu t. képviselőtársam indítványát, miszerint a közoktatási miniszter ur oda utasíttassák, hogy ha már főntartani akarja a lapot, — melynek czélszerüségét én nem tagadom, — gondoskodjék arról, miszerint érthető nyelven s kellő grammaticával legyen irva, mert különben kár azon 28,000 írtért, mely rá költetik. Ha már megszavazzuk, s én részemről megszavazom; sőt ha a miniszter ur azt vélné, hogy nagyon csekély a 28,000 frtnyi összeg arra, hogy kellőleg kiképzett egyéniségek tartassanak ama lap szerkesztésére: én szívesen megszavaznék nagyobb összeget is, hogy megfeleljen hivatásának : de ha — mondom — megszavazom, akkor legyen kellőleg megfelelő ama lap, ha pedig nem, akkor inkább sziintettessék meg. Mert igy, a mint most szerkesztetik — ismétlem — nem felel meg a követelésnek s igy kár a reá fordított 28,000 írtért. Pártolom Hódosiu indítványát. Borlea Zsigmond: T. ház! Megvallom, nagyon csodálkazom azon, hogy a t. minisztérium és a t. ház akkor, midőn valamely culturai czélra kérünk valamit, azt nem adja meg, azt pedig, a mit nem kérünk, s a mire azt mondjuk, hogy nem kell, azt reánk erőszakolja. Mi nem kértük soha, hogy a kormány nekünk ezen román lapot ingyen adja, mert annak nem veszszük semmi hasznát, ha csak annyit nem, hogy rendesen tűzbe szoktuk dobni, mert nem érti senki a világon, nem értette azelőtt, és nem most. A mi magát a szellemet illeti, miután —- ha arról beszélnek, — engedelmet kérek, vegyünk egy magyar és egy román lapot, s olvassuk mind a kettőt: a szellem egészen különböző. Ama lapban a szellem sem lehet román, azon szellem t. L, melyet a románok kívánnak. En ezen összeget sokkal inkább óhajtanám más czélra fordít-