Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
124. országos Ölés február 18. 1870. 13 mány ok nélkül támasztott háborgást a zsidó polgártársak közt a congressus által; azt hozva fel, hogy a szakadás az orthodox és neológ zsidók közt nagyon régi, s hasonlította a congressust az országgyűléshez. Ez éleznek jó, s ha én is csak élczezel akarnék vissza tromfolni, azt mondhatnám a t. képviselő urnák, hogy hasonlítsuk a congressust a börzéhez, ott is megvan a szakadás a haussierek és baissierek között. Mit mondana hozzá a t. képviselő ur, ha a kormány elrendelné, hogy a kik most többségben vannak, azoknak az iránya legyen örök időkre elfogadva a börze által. (Jobb felől: Ez ugyan rósz élez!) De komoly térre akarom visszavinni t. képviselő ur sophismáját. A zsidó congressus folyama azt a képet mutatta fel, a mit látnánk, ha a kormány egyszer octroyálva összehívná az ország összes protestánsait, kimondaná, hogy nem ismer el, csak egyféle protestáns felekezetet, s kényszerítené őket, hogy uniáljanak, és a kisebbség vesse alá magát a többségnek. (Ugy van! bal felől.) A protestánsok közt is megvan a szakadás; de még mily systematicus kifejlettségben; pedig alig van közöttük dogmatieus különbség, alig eltérő kánonok, alig feltűnő rituális különségek; sőt több országban uniálva vannak, és mégis, mihelyt az ország, a kormány, vagy a király kényszerítené őket a majoritás elvei szerinti uniálásra, harcz, háború lenne a szakadásból, mely most béke és egyetértés. Tehát a szakadás a zsidók között is régen megvolt, nem csak Magyarországban, egész Európában, Amerikában is; de e szakadásból nyílt villongást támasztani a magyar kormánynak hagyatott fen.. (Ellenmondás jobb felől.) Az én nézetem pedig az, hogy ha a szakadás a mózes-hittlek közt megvan; a kormány és törvényhozás, a hitszabadság elvénél fogva ismerje el mind az orthodoxok, mind a neológok jogosultságát. A mibe beleszólója van az országnak, a nevelésügy, arra nézve tartsa meg a törvényhozás s a kormány a felügyeletet az orthodoxok iskolái felett magáuak; de ne adja azt át a neológoknak, Yíigj megfordítva, ha amazok találnának többségre jutni; mert a szakadás lelkiismeret dolga, s abban nem biró sem a kormány, sem az ország, sem a király, annak egyedüli birája az Isten, s ítélethozatal embert nem illet abban. (Élénk helyeslés bal felől.) Eötvös József b. cultusminiszter: Nem akarok azokra felelni, miket előttem szólott t. barátom igen elmésen előadott, mert miután a eultusminiszterium költségvetése olyan természetű, hogy abban az a, b, c-től kezdve a mathematikáig, és a legegyszerűbb családi viszonyon kezdve az örök üdvösségig mindenről lehet beszélni, (Hosszas elém: derültség) én részemről mondom, nem vagyok elkészülve, nem is érzek magamban erőt arra, hogy mindazon tárgyakat kimeritőleg tárgyalhassam a ház körében, melyeket t. képviselőtársaim egyike vagy másika a eultusminiszterium költségvetésével bizonyára szoros összeköttetésben felhoz. (Átalános derültség.) Ha a t. ház az egyes kérdésekről, melyek itt előhozattak, és csakugyan mind fontosak, mert mindeddig egyetlen oly tárgy sem hozatott elő, mely nem volna fontos, mondom, ha nundezen kérdésekről csak itt, a költségvetés tárgyalása alkalmával lehetne szólani, akkor nem mondom, hogy sikerülne, hanem elkövetnék mindent, hogy minden egyes tárgyról oly jól és kimeritőleg szóljak, a mint csak birok. De miután a t. képviselők mindegyikének jogában áll, bármily egyes tárgyról, ha szükségesnek tartja, határozati javaslatot tenni a ház asztalára, akár positiv határozati javaslatot, akár olyant, melyben a minisztérium felszólittatik, hogy valamely egyes tárgyról törvényjavaslatot terjeszszen elő; miután minden képviselőnek jogában áll, minden egyes tárgyról: a zsidó autonómia kérdéséről, a congressus kérdéséről, szóval mindenről törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, és e szerint, a tárgynak tüzetes, méltó tárgyalását előidézői: megvallom, nem tartom ezélszerünek, hogy itt főkép oly fontos dolgok tárgyalásába ereszkedjünk, melyeket czélszerüen tárgyalnunk nem lehet, mert az egyik képviselő egy tárgyról szól, a másik másról, és igy mindenféle eszmék pendíthetnek meg, de kimeríteni, határozni egy tárgyról sem lehet. (Élénk Jielyeslés) Volt idő, t, ház, fájdalom, hogy a politikában már cdíkor is részt vettem, mert ez jele, hogy kicsit elvénültem ; (Derültség) volt idő, midőn az, hogy fontos tárgyakról, ha azok nem is épen szoros összeköttetésben állottak, a képviselőház tanácskozzék, igen czélszerü volt, mert az eszmecserének és az eszmék terjesztésének más eszköze nem volt. Tudjuk az állapotot, melyben akkor a sajtó volt, tudjuk végre azt, hogy nem csak időszaki sajtó, úgyszólván, nem létezett akkor, hanem hogy még a sajtó is oly nyűg alatt szenvedett, hogy még vastag könyvekben sem mondhatta el senki meggyőződését: akkor, mondom, az, hogy minden alkalmat megragadott a képviselőház, mint azon egyetlen hatalom, mely szabadon szólhatott, igen czélszerü, igen helyes volt. De a jelen pillanatban, meggyőződésem szerint, számos kérdéseknek ilyen mellékes tárgyalása, az eszmecserének ily féle előidézése nem a t. házat illeti, hanem első rendben az időszaki sajtót. (Élénk helyeslés jobb felől.) •Fókái Mór % Most strike van ! (Derültség j
