Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

j 4 124. országos Illés február J8. 1870. Eötvös József b. cultusminiszter: Most ilyen eszmecsere itt, teljes meggyőződésem szerint, nem szükséges, és ép azért mert nem szükséges, azért, felfogásom szerint, a ház legjobban és legczélszerübben járna el — természetesen csak saját nézetemet mondom el — ha csak olyan tárgyakat discutiálna meg, melyekben határozni akar, és nem olyanokat, a melyeknél csak eszmecserét akar előidézni. {Helyeslés jobb felől.) Ezt csak mellékesen mondom, mert t. barátom Jókai előadásában némely tényeket akarok rectificálni. (Ralijuk'.') A zsidó congressus összehívása hozatott itt többször szóba: egy részről roszalták ott a congressus összehívását, más részről ugyanezért megdicsértek. En, t. ház, sem a dicséretet, sem a roszalást nem érdemlem, mert a zsidó congressus összehívása szükséges következése volt állomásomnak és azon viszonyóknak, melyeket a törvény, midőn zsidó polgártársainkat minden többiekkel tökéletesen egyenjogositotta, előidézett. Tudja mindenki a zavart, melyben a zsidók ügyei az országban voltak; tudja mindenki, hogy ők a legnagyobb gyámkodás alatt állottak; tudja mindenki, hogy azért épen ők óhajtották, hogy végre az ő ügyeik is rendeztessenek. Minden oldalról ily kivánatok terjesztettek hozzám — nem mondom, hogy az orthodoxok is azt kívánták — de miután e hazában több mint 400,000 izraelita él, és köztök sok orthodox is lehet, én azokat, kik nem szólottak, természet szerint tekintetbe nem vehettem, hanem csak azokat tekinthettem, kik nyilatkoztak és a kik ügyeik rendezését óhajtották. Kérdem t. ház, vajon miután izraelita polgártársaink tökéletes egyenjogúsága már kimondatott, érezhette-e magát a kormány feljogosítva arra, hogy mint más országokban, az izraelitáknak egy egész communális, administrativ ós nevelési rendszert octroyáljon? Teljes meggyőződésem szerint nem volt erre jogosítva. Kimondván az ország az egyenjogúságot, el kellett ismerni azon elvet is, hogy az izraeliták a magok ügyeit függetleuül és önmagok rendezzék. E czélra, miután ős gyűlésben a 400 ezer együtt nem tanácskozhatott, szükséges volt egy képviselő testületet összehívni. A képviselő testület összehívására nézve, miután, a mint látom, t. barátom Jókai Mór nekem rósz néven veszi, hogy az első választási törvény octroyáltatott, igen, lekötelezne, ha közölni méltóztatnék velem a módot, mely szerint egy nemzetnek vagy felekezetnek választási módját másként lehet meghatározni, mint octroyált módon, oly nemzetét vagy felekezetét, mely ezredekig jogokkal egyátalában nem birt. Jókai Mór: A képviselőház utján. (Nevetés jobb felől. Zaj bal felől.) Eötvös József b. eultusminiszter: Ez, megvallom, nekem eszembe nem juthatott. Egyébiránt a választási mód meghatározásában és főképen a kerületek felosztásában nem járhattam el magam, hanem különböző vidékekről oly izraelita vallású férfiakat hívtam össze, kikről azt hittem, hogy ők a közbizalmat birják, ós ezeket szólítottam fel, dolgoznának ki egy választási szabályt: én részemről csak azt kötvén ki, hogy a választási szabály legyen a lehető legszabadabb, hogy az egészen a vote universelle-ig menjen, hogy arra minden jogosítható csakugyan joggal birjon. Így dolgozták ők ki ezen szabályokat, és ezen szabályok alapján hivatott össze a congressus, mely a dolog természeténél fogva e választási szabályokat megváltoztathatta, a mint meg is változtatta, és, mely átalában nem örök időkre tartó törvényeket alkotott, hanem csak oly törvényeket, melyeket ismét a congressus minden perczben, ha újra összehivatik, megváltoztathat, épen ugy, mint minden más törvényhozó testület a maga körében legitim módon megváltoztathatja már hozott határozatait. (Élénk helyeslés jobb felől.) Zsedényi Ede : A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása alatt egy kérdés merült szőnyegre, a mely a miniszteri felelősség természetes és törvényes következményeit illeti , erre szorítom észrevételeimet. (Halljuk!) Pulszky Ferencz és utána ma Horváth Mihály képviselőtársaim a különböző vallások tökéletes szabadságát hangsúlyozva, azt állították, hogy miután a vallási alap a római kath. egyház tulajdona, a miniszter azt csak annak nevében kezelheti és így az országgyűlés elé az arról szóló számadásokat terjeszteni nem tartozik. Mellőzve azt. hogy a vallás szabadsága korántsem abban áll, hogy az valamely törvénybe igtattassék és kihirdettessék ; élő szabadság legyen az, melyet magunkban és körülöttünk érezünk, legyen védője hajlékunknak, biztositója a különböző egyházak önjogainak: azt kérdem Horváth Mihály és Pulszky Ferencz képviselő uraktól, vajon a vallások ilynemű szabadsága él-e hazánkban 1 és fogják-e azt a képviselőtestület alkotmányos jogainak megszorítása által előidézni ? Ezen kérdésre méltóztassanak önmaguknak felelni. (Helyeslés bal felől.) Mellőzve azt, nem feszegetve, vajon igaza volt-e Horváth Mihály képviselőtársunkuak, midőn azt panaszolá, hogy a római katholika egyháznak mostanában a hazában szolgai állása van, avagy inkább igazuk van azoknak, kik azt hiszik, hogy annak még most is némiképen uralkodó állása van. (Helyes-