Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
156 130. országos ütés február 25. 1870. tudomány, az allopathiának nincs elve; az allopathia tudományának elvét, melyet a homoeopathia, meggyőződése szerint, már megtalált, csak keresi, és ennek következtében azon arányban, melyben a természettudományok haladnak, nagy átalakulásokon ment keresztül épen az utolsó 50 év alatt. Az allopathia mind inkább és inkább változtatta és mindig nagyobb sebességgel változtatta rendszerét, ugy hogy, ha a rendszerhez való hű ragaszkodás és a rendszernek változtatása képezi a nagyobb vagy kisebb bizalomnak fokát, a homoeopathia kétség kivül sokkal nagyobb bizalmat érdemel, mert a maga rendszerénél megmaradt, mig az allopathia a szerint, mint a chemia vagy physika vagy physiologia terén uj tanulmányok tétettek, rendszerét és gyógymódját megváltoztatta. Ez levén tehát a különbség a két rendszer között, az állás, melyet a homoeopathia az orvosi tudományban elfoglal — engedje meg t. képviselőtársam — nem olyan, mint uj, más tudományé, hanem bizonyos tudományban, bizonyos tudomány körében bizonyos rendszer. A homeopathia különbözik az allopathiától, mint pl. különbözik a eartesianus a hegeliánustól vagy kantianustól, mint egyik philosophiai rendszer a másiktól. Ez a különbség. Es ha ez áll, akkor ugyanezen jognál fogva, melynél fogva t. képviselőtársunk a homoeopathia számára külön tanszéket kívánt az egyetem körében, azon jognál fogva követelhetne külön tanszéket ahegelianus, kantianus vagy eartesianus és igy rendre az egyes philisophai iskolák hivei is. (Bal felől: Igás!) Más volna, ha az egyetemem a gyógyításra nézve akármily rendszer volna kitűzve, ha ki volna mondva, hogy ezen belgyógyászati kathedrának tanára ezen rendszer szerint fog tanítani; de ez nem igy van. Kinevezetetik a tanár, és azon tanár taníthat ugy,a mint akar, és a mint jónak látja. Ha a tanár ma megváltoztatja meggyőződését és homoeopathává válik, azon tanárt az egyetemen senkisem fogja akadályoztathatni, hogy ő a homoeopathiát tanítsa. De, hogy valaki csak azért neveztessék ki tanárnak, mert bizonyos rendszert követ, és nem azért, mert a tudományban bizonyos helyet foglal el: azt a tudomány követelményeivel megegyeztetni nem tudom. (Részleges helyeslés.) Azt monda igen t. képviselőtársunk, hogy nem lehet a tudománytól megtagadni a szabadságot, hogy a tudomány a szabadság utján halad. Tökéletesen áll, és ezen ok győző lenne, ha fel tudnám fogni, miként alkalmaztassuk a homoeotpathiát. Kérdem, hol akadályoztatik a a homoeopathia szabadsága ? Minden orvos, ki az orvosi tudomány körében képesnek mutatta magát, az az orvosi diplomát szerzett, gyógyíthat homoeopathice vagy allopathice, a mint neki tetszik. A magán-docenturára nézve pedig megjegyzem, hogy az egyetemem a magán-docentura a homoeopathiának meg van nyitva; semmi más nem kívántatik, mint a vizsga, még pedig ki van mondva a habilitatiói szabályok közt, hogy a gyógymódról, magáról a gyógyításról a habilitátiónál, kérdezősködni nem szabad, hanem kérdezősködni kell és szabad arról, mi a homoeopathák és az allopatháknál közös ? az az az összes természettudományokról, és az emberi test ismeretéről? Már hogy mindenkit mint magán-docenst lehessen az egyetemnél alkalmazni,ki e tudományokat harmincz év előtt tanulta és végezte, azért mert doctor, azt én nem foghatom föl. Azonkívül azt monda a t. képviselő ur, — ez pedig sillogismus cornutus, csakhogy három szarva van — {Derültség) hogy a homoeopathia vagy hasznos, vagy ártalmas, vagy sem hasznos, sem ártalmas. Ha hasznos, úgymond, tanítani kell — mert hiszen tanítani most is lehet — tanítani kell, az az kathedrát kell számára fölállítani az egyetemnél. Már ha t. képviselőtársunk mindenre, a mi hasznos, kathedrát akar fölállítani az egyetemnél, akkor nem hiszem, hogy a t. ház képes lesz őt bőkezűségében követni. (Zajos derültség.) Másodszor azt mondja, ha ártalmas, akkor tiltassék el. Erre nézve egy véleményben vagyunk. De hogy akkor is, ha sem hasznos, sem ártalmas, tiltassék el, ez ellenkezésben állana az alkotmányos elvvel: mert a mi sem hasznos, sem ártalmas, eltiltani nem szabad. (Helyeslés.) Ha t. képviselőtársunk azon elvet állítja föl, hogy oly gj r ógyitási rendszert, mely sem hasznos, sem ártalmas, el kell tiltani, ennek logikája nem volna más, minthogy minden embernek gyógyíttatnia kell magát, (Derültség) pedig végre is minden embernek joga van, magát nem gyógyíttatni. Ha tehát valaki azt az elvet állítja föl, hogy azt, a mi sem hasznos, sem ártalmas, el kell tiltani: akkor utoljára tovább kell menni egy lépéssel és azt kell mondani, polieialiter meg kell parancsolni mindenkinek, hogy gyógyíttassa magát és pedig bizonyos rendszer szerint. {Derültség.) Én tehát részemről megvallom, azon okok, melyek engem arra bírnak, hogy homoeopathai tanszék fölállítását szükségesnek ne tartsam, t. képviselőtársunknak előadása által nem czáfoltattak meg. Megnyugtatására, a tudományok haladását illetőleg, csak azt mondhatom neki, hogy semmi nagy igazságnak, mely a tudomány bármely körében fölmerül, főkép ha annak oly szabadság engedtetik, mint a homoeopathiának hazánkban, az az, hogy
