Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
154 130. országos illés február 25. 1870. Azonban, ha már most ezt összehasonlítom azzal, a mit ismét maga a t. miniszter ur kimutatott, hogy az egyetemnek összes ingatlan birtoka mennyit ér, jelesen ér az emiitettem regáléval együtt 2,362,500 irtot, akkor ezen tőkének összes jövedelme kerekszámban ő°/ 0 mellett lenne 118,125 frt, a mi hasonlítva a majorsági kezelés eredményével, mely, oda számítva a regálét is, 77,456 firtot tesz, tisztán kitűnik, hogy abból, hogy az egyetemnek uradalmai vannak és azok kormányilag kezeltetnek, minden esztendőben 41,670 frt évi veszteség háramlik az ország pénztárára. Én ezen körűim ényt, melyből nem azt akarom kihozni, mintha a kezelést hiányosnak vagy rendszeretlennek tartanám, hanem ismét csak azt akarom kihozni, a mit mindenütt lehet tapasztalni, hogy az államnak nem szerepe a gazdálkodás; ezen körülményt a t. miniszter ur figyelmébe ajánlom, mert ha pl. ezen tételnél ezen 41,000 forint megtakarittatik, vagy az államkincstárnak marad, vagy az egyetemre lehetne fordítani, az eddig kért összegen fölül bizonyosan roppant eredményt lehetne fölmutatni. Ajánlom ezt a t. miniszter ur figyelmébe; különben részemről Ghyczy Kálmán képviselő ur indítványát elfogadom. Elnök: T. ház! A most befejezett vitából két indítvány és egy módositvány merülvén föl, méltóztassanak azokat meghallgatni, hogy azután szavazni lehessen. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Ghyczy Kálmán határozati javaslatát.) Elnök: Méltóztatik a t. ház ezen határozati javaslatot előbb kinyomatni 1 ? (Nem kell kinyomatni! Elfogadjuk!) Tehát elfogadja a t. ház ezen határozati javaslatot? (Átalános fölkiáltás: Elfogadjuk!) Tehát ezen határozati javaslat a ház határozatává válik. Következik Henszlmann Imre ur határozati javaslata. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Henszlmann Imre határozati javaslatát.) Elnök: Ezen határozati javaslathoz van egy módositvány. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Schwarcz Gyula módositványát.) Elnök: Elfogadja a t. ház a határozati | javaslatot ezen módositványuyal egyetemben ? A j kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Most az egész első rovat egyes tételeire j megyünk át. Mihályi Péter jegyző (olvassa): ,,A pesti kir. egyetem. Rendes szükséglet. Tanárok I és hivatalnokok fizetései. I. tétel: Hittani kar ! 10.763 frt. | Elnök; Elfogadja a t. ház az I. tételt 10,763 írtban? (Elfogadjuk 1) Tehát az első tétel 10.763 írtban megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa a II. tételt:) Jogi kar 17,325 írt. Elnök: Elfogadja a t. ház a II. tételt 17.325 írtban? (Elfogadjuk) Tehát a II. tétel 17,325 írtban megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa a III. tételt.) Orvosi kar 26,750 frt. P. Szathmáry Károly: T. ház! A mint emlékezni méltóztatik, ezelőtt néhány nappal indítványt terjesztettem be a végett, hogy a pesti m. kir. egyetemen a homoeopathia vagy hasonszenvi gyógymódnak rendes tanszék állíttassák. Jól jegyezte meg azt a mélyen tisztelt közoktatási miniszter ur egyik közelebbi beszédében, hogy az ő tárczája legtöbb és legkülönbözőbb megtámadásnak van kitéve; pl. csak én, ki tegnap megtámadtam őt, hogy a népnevelés ügyében homoeopathicus adagokkal él, és azt kívántam volna, hogy ott allopathicus legyen; most arra kérem, hogy az egyetemnél nyisson utat a homoeopathiának. En magam sem homoeopatha nem vagyok, sem hasonszenvi gyógykezelésben nem részesültem soha; ennél fogva sem hála, sem más érdek nem indított indítványom megtételére, azért ón semmi tudományos vitába, semmi magából a homoeopathiai gyógykezelés vagy tudományából merített okokkal nem fogok élni; hanem egyszerűen azon ellenvetések megezáfolására szorítkozom, melyek itt fölmerülhetnek. Az első ellenvetés, mi a homoeopathiának egyetemünkön rendes tanszéke fölállítása ellen fölhozható, az, hogy Európában más egyetemeken sincs rendes tanszéke. Elismerem, de a világnak egyik felével szemben a világnak másik felét, teszem Európával szemben Amerikát. Elismerem, bár csak részben, mert Európának csaknem minden egyetemein állnak a doeenturák, tehát nyitva az ut a homoeojoathiának mint tudománynak érvényesítésére; sőt ugy tudom, Oroszországban már rendes tanszék fölállítására is történtek intézkedések. Egyébiránt megvallom, hogy magyarok részéről ezen ellenvetést elégnek nem tartom. Szükséges-e, hogy mi mindig az egész nyugati Európának példája után indulva, legutolsók legyünk; szükséges-e, hogy ott is, hol a tudomány szabadságáról és annak érvényesítéséről van szó, piruljunk elsők lenni? Ezt én el nem ismerem. Azt tudom, hogy azon öltönyt, melyet levetett a magyar nemzet, gyakran fölvett már az idegen, s mi újra visszavettük tőle; azt tudom, hogy a mi étkezési módunkat átvette a franczia, mi most megtanuljuk újból tőlük. De hogy épen a tudomány szabadságánál
