Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
124. országos ülés február 18. 1870. 5 én azt találtam volna érdekemben lenni, hogy az adót magasabbra rúgtassam, az képtelenség. Ez a tényállás, ezért kezeskedem mind politikai-multammal, mind becsületemmel. (Élénk Helyeslés.) Panlini-Tóth Vilmos: A házszabályok 128. §-ának c) pontja értelmében szavaim elferdítése miatt kérek szót. Én megelégszem Justh képviselő ur ezen fölvilágositásával és kijelentem, hogy egészen ugy értettem a dolgot, mint ő. Nem azt mondottam, hogy ő direete lett volna oka annak, hogy Turócz megye oly magas adót fizet, hanem azt mondottam, hogy meglehet, hogy van egy kis érdeme benne. (Mozgás a jobb oldalon.) Elnök: Áttérünk a napirendre, melyen a vallás- és közoktatásügyi miniszternek költségvetése fölött átalános tárgyalás van. Mocsáry Lajos:. képviselőház! (Halljuk!) Az igen t. kultusminiszter ur tegnapi beszédének kezdetén azt monda, hogy mindazon kérdéseknek, melyek jelenleg szőnyegen forognak, a katholikus autonómia képezi sarkpontját. Tökéletesen osztozom e nézetében, s meg vagyok győződve, hogy azon nézetek, a melyeket ezen tárgyban, valamint átalában a szabad egyházról e háznak t. tagjai követnek, határozott be!olyást fognak gyakorolni az előttünk fekvő budget-tárgyalás alkalmával. Legyen szabad azért különösen ezen tárgyra vonatkozólag nézeteimet röviden előadni. (Halljuk!) Országszerte hangoztatják, t. ház, „a szabad egyház a szabad államban" kérdését. Valahányszor: e tekintetben a háznak valamely tagja confessiót tett, az mindannyiszor rokonszenves nyilatkozatokkal fogadtatott és ez igen természetes, mert a szabadság épen olyan jogosult az egyházi ügyek terén, mint a polgári élet bármely viszonyaiban, ha arról van szó, miként létesíttessék ezen magasztos eszme, akkor a kérdés nem oly egyszerű, mint az talán az első tekintetre látszik. Az egyház szabadsága nem csak abból áll, hogy az egyház, az állam gyámsága alól minden tekintetben felmentessék, hanem lényeges kelléke a szabad egyháznak az is, hogy az egyház hivei, az egyház világi tagjai részére biztosíttassák azon befolyás, mely őket természetes joguknál fogva megilleti. Ezt tartom az egyház szabadsága lényeges kellékének és ha mi a szabad egyházat akként akarnók valósítani, hogy mentsük fel az egyházat tökéletesen mindazon befolyás alól, melylyel eddig az állam az egyházügyekre bir, de egyszersmind elmulasztanók biztosíttatni az egyházfelekezet híveinek szabadságát, egy hatalmas, századok óta fönálló és dúsgazdag hierarchia ellen: azt hiszem, épen ellenkezőjét érnők el annak, a mit a szabad egyhá.z proelamálása által akarnánk elérni; akkor tökéletesen felmentenők a hierarchiát minden korlátoktól az állam részére, de egyszersmind magának a felekezetnek tagjait, és híveit arra kényszerítenek, hogy kegyelemre adják meg magokat épen magának a hierarchiának s ez által épen ellenkezőjét érnők el annak, a mi a szabad egyházzal eléretni ezéloztatik: magának a szabadságnak nevében, a szabadság megállapításának ürügye alatt ölnők meg magát a szabadságit. (Élénk helyeslés bal felől.) Belátták ezt magok azok, kik a szabad egyház eszméjével egyidejűleg a katholikus autonómiának eszméjét szőnyegre hozták; belátták azt, hogy mindaddig a szabad egyház iránti. követelésüket nem lehet valósítani, míg nem lesznek elintézve bizonyos előzmények, melyek ennél nélkülözhetlenek. Már maga az, hogy mielőtt a szabad egyház eszméjét valósittatni akarták, a katholikus autonómiának eszméjét hozták szőnyegre, ezen ténynek világos elismerését foglalja magában. Ha már most tekintjük, t. ház, milyen azon autonómia, a mely itt szőnyegre hozatott, én azt megvallom, aggodalommal tekintem. Alig várhatjuk a kezdeményeknél fogva, hogy ezen autonómia egy valóságos egyházi autonómia kellékeinek meg fog telelni. Már maga az, hogy a mozgalom épen azoktól ered, a kik ellen kell némi részben ezen autonómia élének irányoztatni, t. i. magától a clerus, a hierarchiai tagjaitól, már maga e tény némi bizalmatlanságot kelt az iránt, hogy az a valóságos autonómia kellékeinek megfelelő leg} r en. (Igaz! bal felől.) De bátor vagyok ennek fölvilágositására analógiát vonni oly felekezetről, melynek kebelében az egyházi autonómia már századokon át létezik és a hol valósággal tudhatják, hogy mik egy valóságos egyházi autonómiának nélkülözhetlen kellékei, értem a protestáns egyházat, s erre hivatkozni ez alkalommal, azt hiszem, annál inkább helyén van, miután kétségtelen az, hogy mindazok előtt, a kik valósággal a szabadságeszméjéből kiindulva karolták föl a kath. autonómia eszméjét, a protestáns autonómia mintegy mintakép gyanánt állott, sőt meglehet, hogy épen ez adta az első eszmét arra, hogy hasonló intézkedés a kath. hitfelekezetnél is létesüljön. Hogy a kath. felekezet hiveinek autonómiája biztosittassék, erre nézve nélküiözhetlen feltétel az, hogy azon felekezet világi tagjai ne csak határozott befolyással bírjanak az egyházi ügyek kezelésére , de sőt, hogy ők tartsák valósággal a hatalmat kezökben. Ez az, mi a protestáns egyházi és iskolai szerkezetnél tökéletesen valósítva lőn; annyira megy ez, hogy a szorosabban vett lelkészi sőt dogmai ügyekben is épen oly befolyásuk és elhatározó befolyásuk van maguk-
