Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

4 124. országos Ülés február 18. 1870. azonban nem történt meg és meggyőződtem a sajtó utján, de magán meggyőződés által is arról, hogy az ily országos pénzre kiadott ajánlatoknak nem oly határidőre kell kitűzve lenni, mely határidő képtelenitse az ország vállalkozóit még azon vállalat megtudására is. Most ismét egy hirdetésre figyelmeztettem, mely szintén fölügyelete alatt kell. hogy álljon a közlekedési és közmunka-miniszternek, és mely most 16. és 17-én, nem ugyan a hivatalos lapban, hanem a „Zwischenakt" mellék-lapjában a többi, impotentiáról és egyébről szóló hirdetések közt, a hol alig akadhat rá az ember, jelent meg, és melyben Magyarország államvasuti igazgatósága bizonyos versenyt tesz közzé, és ez február 8-dikán adatván ki, 16-án és 17-én közöltetvén, fölhívja az országban lakó vállalkozókat, hogy február 20-án déli 12 óráig ajánlataikat tudassák. Ez t. ház. a haza pénzügyeinek oly kezelése, a mely azt követeli, hogy a képviselő kérdést intézzen ujolag a közlekedési és közmunkák miniszteréhez, hogy értesítse a házat legalább a felől, hogy miként történhetnek ezek a mai" korban. Habár nincs itt a közlekedési miniszter ur — de miután a kérdések vele közöltetni fognak — bátor vagyok felkérni, hogy mind az ország anyagi érdekeinek, mind pedig erkölcsi hitele tekintetéből legyen szives oly fölvilágositásokat adni, a melyek megnyugtathatnak bennünket. Kérdést intézek a közmunka- és közlekedési miniszterhez, miután az első kérdésre nem felelt, most már: 1-ször, hajlandó-e a miniszter minden a . Tisza és Bodrog, ugy esetleg a Duna és Maros, mint az ország többi folyóinál előfordulható minden kotrási munkákra vonatkozó okmányokat, mielőtt a válalkozásra nézve végleges szerződés köttetnék, a képviselőház asztalára letenni ? 2-szór, hajlandó-e a miniszter a pest-salgótarjáni vasútnál 1 870-ik évben eszközlendő 212,272 forint 50 krra becsült munka iránt a részleteket is minden ide vonatkozó okmányokkal, mielőtt ezek iránt a szerződés megköttetnék, szintén a képviselőház asztalára letenni? Mihályi Péter jegyző (újra felolvassa Madarász József interpellatióját.J Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Gonda László : T. ház ! Van szerencsém egy kérvényt átnyújtani Pest-Buda, Ó-Buda, UjPest és környéke összes munkásai nevében, aláírva Ihrlinger Antal és többek által azon ügyben, mely szerint a legközelebb hazánkba jött és a magyar alkotmányosság vendégszeretetét igénybe vevő Raspe Frigyes Yilmos elfogatott. Kérdést tettek ez iránt a kapitányi hivatalnál s azzal utasíttattak vissza, miszerint ez intézkedésről nekik számot adni nem tartozik. Munkástársuk érdekében tehát alázatosan esedeznek a t. képvieelő háznak, hogy ezen — nézetök szerint — törvénysértést orvosoltatni kegyeskedjék. Van szerencsém e kérvényt a kérvényi bizottsághoz leendő áttétel végett átszolgáltatni, Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Justh József: T. ház! A házszabályok 128. §-a értelmében bátor vagyok szót emelni. (Halljuk!) A mint tudomásomra esett, mert megvallom, nem volt szerencsém hallani, Paulini T óth Vilmos képviselő ur engem vádolt, nem es ak itt e ház előtt történtek miatt (mert azt jól tudom, hogy ha a t. ház combinálja a dolgo kat. fcölesesége szerint a vád alaptalanságát átl átja), hanem vádolt még másutt szerinte történtek miatt is olyasmiről, mi talán, kivált Turócz megyében a nép részéről bizonyos aggodalmakat keltene és irányomban kárhoztatást idézne elő. Képviselő ur ugyanis azt mondta, mint hallom •— nem tudom, való-e? — hogy én az úgynevezett földkóstolók geschaftsleitere voltam, és hogy én vagyok oka annak, hogy Turóez megye oly magasan van megadóztatva, s ez a vád legsúlyosabb része. Tudva van mindenki előtt, ki hírlapokat olvasott, hogy midőn az úgynevezett becslők a megyébe jöttek, a mi, hanem csalódom, 1851-ben volt, én még katonai törvényszék alatt állottam, és tudja mindenki, hogy én mint katonai törvényszék alatt álló semmiféle hivatalt sem viselhettem. {Ugy van!) De hogy ezen ügyvivőséggel — mert nem is volt hivatal — miként állt a dolog, elmondom szárazon a tényállást. Minden község — mint méltóztatnak tudni — fel volt szólítva, hogy ezen ügyben ügyvivőt válaszszon magának. Hogy azon községnek, hol családom századok óta lakik, volt úrbéresei engem kértek föl ezen ügy vezetésére: azt gondolom, gyalázatomra nem szolgálhat, (Ugy van!) valamint az sem, hogy saját birtokom és volt jobbágyaim birtoka iránt én vittem úgyszólván az egész ügyet, nehogy ők zsarolásoknak legyenek kitéve és őszintén kimondom, hogy nekem se legyen károm, (Helyeslés.) és hogy ezt minden fizetés nélkül teljesítettem, mert a t. háznak érdemes tagjai tudni fogják, hogy ez semmi fizetéssel nem járt, sőt hogy még a mibe az ügy került, saját zsebemből fedeztem : erre nézve merek hivatkozni magára Paulini képviselő úrra, ki engem ismer, és tudja, hogy én soha senkitől semmit el nem fogadtam. (Helyeslés.) A mi a második vádat illeti, ez még különösebb. Azon birtok, mely családom és volt úrbéreseim tulajdona, körülbelül 12,000 hold. Hogy