Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

100 128. országos Biés február 23. 1870. képviselőtestület, maga a törvényhozás kormányozzon, hogy maga legyen végrehajtó, hogy maga " administráljon. (Fölkiáltások jobb felől: Igaz! Ugy van!) Már pedig, t. ház, én ez utóbbit nem tartom lehetségesnek, nem tartom kivihetőnek. (Helyeslés jobb felől.) Semmi sines, semmisem lehet, a mit a miniszter tesz, hogy róla a képviselőháznak felelettel nem tartoznék; de a mely perczben a t. ház vagy a törvényhozás kimondja, hogy a minisztérium nem járhat el semmiben a nélkül, hogy a háznak beleegyezését előre kikérje, azon perczben a minisztérium exequál, de nem administrál többé; (Élénk helyeslés jobb felől) az administratió tisztán a ház kötelességévé válik; azon arányban pedig, a melyben az admininistratió a ház által kezeltetik, nem képes teljesíteni a ház azon nagyobb, sokkal fontosabb kötelességeit, melyek abban állanak, hogy átalános szabályokat állítson föl, törvényeket alkosson, melyekhez minden egyes miniszternek magát tartania kell, hogy végre ne csak egy, hanem valamennyi miniszter eljárása fölött folyvást őrködjék, vajon teljesitik- és követik-e a törvéuyt azon értelemben, melyben hozatott? (Élénk helyeslés jobb felől.) T. ház! Látszólag azon elv, melyet Ghyczy Kálmán képviselőtársunk fölállitott, növeli a képviselőház hatalmát és befolyását, és ezáltal növeli a nép szabadságának legfőbb garantiáját; de csak látszólag, mert a mely arányban a képviselőház administrativ kérdésekkel elfoglaltatik, azon arányban kizáratik és elvétetik tőle az idő törvényhozási teendőinek teljesítésére. {Élénk helyeslés jobb felől.) így oda jutnánk, hogy épen mert mindent akarunk tenni, azt nem teszszük, mi a törvényhozási hatalomnak legfőbb föladata. (Felkiáltások jobb felől! Nagyon igaz!) Ennek pedig — teljes meggyőződésem szerint — senkisem örülhetne inkább, mint azok, kik átalán véve ellenségei a parlamenti rendszernek és kik azon tant állítják föl, hogy a parlamentáris rendszer mellett reformálni nem lehet. Örömére szolgálna ez azoknak, a kik, miután haladásunk elé akadályokat gördíteni nem képesek, örülnek annak, ha magunk teszünk akadályokat, (Helyeslés jobb felől) örömére szolgálna azoknak, kik nem kívánnak mást tőlünk, minthogy csak beszéljünk minél többet, de tegyünk minél kevesebbet. (Zajos fölkiáltások jobb felől: Ugy van! Igaz!) Mert ha a világtörténetben van egy példa arra, hogy valamely nagy munka azért nem fejeztethetett be, mert a munkások egymással nem beszélhettek — a Bábel tornyánál — igen sok példája van annak, hogy sok, nagy, hasznos munka azért nem fejeztethetett be, mert a munkások igen sokat beszéltek. (Hosszasan tartó élénk helyeslés és j éljenzés a jobb oldalon.) Elnök: Az átalános vitához senki többé följegyezve nem levén, tehát szólani senkinek nem lehet, ha csak most nem jelentkezik valaki. (Senkisem jelentkezik.) Tehát az átalános vitatkozás be van fejezve. Szót kérhetnek azonban még azok, kiket a szabályok erre föfjogositanak, t. i. az indítványozók, a miniszter és az előadó. Az indítványozók a következők: Schvarcz Gyula, Ghyczy Kálmán, Horváth Mihály, Hoffmann Pál, végre Németh Albert; ez azonban nem kérhet szót, mert csak maga adta, be az indítványt. Schvarcz Gyula: T. ház! Mielőtt indítványomhoz hozzászólanék, bátor vagyok kijelenteni, hogy az átalános vita alkalmával szavaim több oldalról félremagyaráztalak és így kétszeresen illet a szólási jog. Tehát bátor vagyok mindennekelőtt elferdített szavaim helyreigazítására néhány megjegyzést tenni. (Nagy zaj. Nem szabad!) Elnök: Bocsásson meg a t. képviselő ur, csak mint indítványozónak adnak a szabályok szót; méltóztatott volna szólani az elferditósre nézve, mielőtt az átalános vitát befejezettnek kijelentettem ; most mint indítványozónak adhatom meg képviselő urnák a szót. (Helyeslés jobb felől.) Schvarcz Gyula : T. ház! Midőn fölszólalok, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az átalános vita folyama alatt némely szavaim félremagyaráztattak, ezeket akarom tehát mindennekelőtt helyreigazítani. (Nagy zaj. Fölkiáltásők jobb felől: Nem szabad! Csak mint indítványozó szólhat!) Midőn fölszólalok, ezt kettős jogczimen teszem. (Jobb felől ellenmondások.) En megmondani, hogy szavaim félremagyaráztattak, és kénytelen vagyok azokat helyreigazítani. Elnök (fölállva:) Felhívom a t.házat, nem kérdeztem-e, van-e még valaki, ki az átalános vitához szólni akaródé senkisem felelt. Akkor volt volna joga a képviselőnek szavainak félremagyarázása végett fölszólalni. Kérdésemre senkisem jelentkezvén, berekesztettem az általános vitát, és kijelentettem, hogy szólni csak azoknak van joguk, kiknek arra a házszabályok jogot adnak. Schvarcz képviselő urnák tehát csak ugy adhatok szót, mint indítványozónak. (Helyeslés jobb felől.) Schvarcz Gyula: T. ház! Helyzetem, mind indítványozóé, nem nehéz; nem nehéz pedig azért, mert egyenesen az indítvány ellen senki nem szólt, habár mellette néhányan ezen oldalról nyilatkoztak is. Tudom, ez miért törtónt? azért : mert a vita súlypontja áthelyezkedett mindjárt ennek elején egy másik nagy tárgyra, az alapok és alapitványok kérdésére; közben-közben azonban mondattak el olyasmik, mikre lehetetlen, hogy megjegyzést ne tegyek. Teszem