Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-128
128. országos ülés hat 210 frtos, harminezhárom .150 frtos, negyvenhárom 120 frtos, tizenhét 100 frtos és nyolcz 60 frtos uj stipendiumot alapítottam. Az utóbbi 60 frtos stipendiumok azért alapíttattak, mert a dolog természeténél fogva minden stipendiumnak külön ezólja levén, az egyes stipendiumokat, ámbár együtt kezeltettek az egyes stipendiális fundusok, külön kellett osztani ugy, hogy minden egyes alapító nevére annyi stipendium alapíttassák, a mennyi az általa alapított tőkéből megtakarittatott. (Helyeslés.) A tanulmányi alap jogi természetéről a törvényhozás, látva az okmányokat, bölcseségében és igazságszeretetében itélni fog; azon kérdésnek eldöntése azonban, hogy kié a tanulmányi alap, hová tartozik, illethet mindenkit, de a eultusminisztert semmi esetre sem. (Helyeslés.) A közoktatási miniszternek kötelessége az, hogy miután az 1848-iki törvény ez alapítványok kezelését reá bízta, ő ezen alapokat azon ezélokra kezelje, melyekre azok eddig kezeltettek. (Helyeslés.) Tovább és másra a miniszternek ebbeli kötelessége semmi esetre sem terjedhet. Látva, hogy ezen alapnak jövedelmei a kezelés módja következtében növekedtek, kötelességemnek tartottam először ott, hol a különböző vidékek igényei azt kívánták, egyes intézeteket, melyek eddig négy osztályú gynmasiumok voltak, hat osztályuakká emelni, mert a négy osztályú gynmasiumok, ugy a mint eddigelé alakitva voltak, oly nevelést nem adhatnak az egyes vidékek gyermekeinek, hogy azokból kilépve, valami életpályát kezdhetnének. Trsztenán gymnasiumot állítottam föl. melyet azon egész vidék régen óhajtott, mert három megyében nincs gymnasium. (Helyeslés.) — És végre kötelességemnek tartottam emelni a tanárok fizetéseit. (Helyeslés.) Kötelességemnek tartottam ezt azért, mert először senki e hazában nem csak az elismerést, de a jutalmat is, inkább nem érdemli, mint azok, a kik a neveléssel foglalkoznak; (Atalános helyeslés) és másodszor, mert mindezen intézetek tanárai ugy voltak fizetve, hogy átalában nem is élhettek meg, és meg lehetünk győződve, hogy ha ama fizetések megtartatnak, azok, kiknek csak ut nyilik, el fognak menni. T. ház! Miután a minisztérium eljárása ezen egyes tárgyakra nézve szóba hozatott; miután — meggyőződésem szerint — a törvény értelmében a minisztérium a háznak számolni tartozik arról, hogy a reá bizott alapítványokat az alapítók szándéka szerint kezeli-e? kötelességemnek tartottam ezeket fölemlíteni azért, hogy megmutassam, hogy eljárásomban semmi sincs, mi az alkotmányt legkevésbbé sértené. De nem is ebben találja Komárom városa t. képviselője a törvénysértést. (Ugy van ! bal fefebruár 23. 1870. gg ÍM.) Találja abban, mert a miniszter mindezeket a háznak megegyezése, megkérdezése nélkül tette és így ő ez ellen fölszólal. „Nem az egyes intézkedések ellen — ugy mond — én csak azon omnipotentia ellen akarok fölszólalni, melylyel miniszter ur mindezeket — meglehet ő felsége megegyezésével és hozzájárulásával — de az országgyűlés tudta, beleegyezése és megkérdezése nélkül tette." Ezt mondván a t. képviselő ur, azon elvből kellé kiindulnia, hogy a miniszter még azon esetben is, ha törvény szerint saját körében jár el. de valamely fontosabb dolgot végez, a nélkül, hogy a házat erről előre tudósította volna, a nélkül, hogy a háznak beleegyezését előre kikérte volna, törvénytelenséget követ el és oly omnij potentiát gyakorol, melynek következtében az alkotmány veszélyeztetve van. (Ugy van! bal felől) ? En részemről ezeq elvnek ellenmondok. Ellenmondok ezen elvnek azért, mert a miniszteri felelősséget áthelyezi a házra, (Ugy van! jobb felől) mert lehetetlenné tesz minden administratiót, (Élénk helyeslés jobb felől) mert lehetetlenné tesz minden törvényhozást, mert az ismert világ minden országaiban, hol parlamentális kormány és parlamentális állam létezik, ezen elv seholsem fogadtatik el, (Uyy van: jobb felől) s mert végre ezen elv magával a parlamentális kormánynak és a parlamentális alkotmánynak alapelvével ellenkezik. (Hosszas élénk helyeslés jobb felől.) Móricz Pál: Csak pénzt nem szabad kiadni. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Én a parlamentális kormányformát tartom a legtökéletesebbnek, a melyet eddig emberi bölcseség föltalált, tartom azon egyetlenegy lehető kormányformának, mely szerint nagy nemzetek a szabadságot élvezhetik s nagy országokban a törvényhozás jogai fentartathatnak, a nélkül, hogy a közigazgatás és administratió a rend és a szükséges pontosság kellékeit elvesztené. (Ugy van! jobb felől) Az alapelvek, melyeken minden parlamentális kormány nyugszik, először a népképviselet elve, másodszor a felelősség; a népképviselet elve azért, mert általa válik lehetővé, hogy egy nagy országnak milliói tökéletes egyenlőséggel gyakorolják azon befolyásukat az államra, mely másként gyakorolhatlan volna ; a felelősség elve azért, mert ha felelősség nem léteznék, az a kormánynak minden eljárása a törvényhozásnak ítélőszéke elé nem vonathatnék a képviselet által, egyenesen kellene következni vagy annak, hogy a kormány szabadon rendelkezhetik, mint neki tetszik, és akkor veszélyeztetve lenne a szabadság, vagy pedig annak, hogy maga a 13*
